jogtalan_berlo

Végrehajtás – COVID miatt zárva

Történetünk főszereplője egy család, akik a megépített házukra fölvett hitel törlesztését Aszú utcai régi otthonuk bérbeadásából kívánták finanszírozni. Egy év után a bérleti viszony megromlott, felbontották, a bérlők azonban nem akarnak távozni, és a tulajdonosokat nem engedik be a saját házukba.

Bár kilakoltatásukat május óta jogerős bírói végzés rendeli el, a végrehajtás szünetel. A bérbeadók kára – eddig – csaknem kétmillió forint.

„Megtilhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy cikket írjon!!!! Megtesszük a szükséges jogi lépéseket Szabó-Nagy László és Szabó-Nagyné Monek Zsuzsanna ellen!! Teljesen biztosak vagyunk benne, hogy önnek is az elferdített ‘igazságot’ mondták el, mint ahogy mindenki másnak is!!!! G.-né”

Ezt a választ kaptuk, amikor a hallgattassék meg a másik fél elv alapján megkerestük az Aszú utcai ház bérlőit, mondják el a történetet a maguk nézőpontjából. Válaszunkra ezt követően már nem reagáltak, így történetünket a bérbeadók elmondására, és a dokumentumokra tudjuk alapozni.

A kiindulópont 2019 októbere, amikor a négytagú G. család – két felnőtt „gyerekkel” – jelentkezett a Szabó-Nagy–Monek házaspár hirdetésére azzal, hogy makói házuk eladását követően a környéken építkeznek, és addig is, míg elkészül a sajátjuk, bérbe vennék az Aszú utcai, 540 nm-es ingatlant. A bérleti szerződést megkötötték, sőt a bérbeadók megengedték, hogy állandó lakcímként bejegyezzék az Aszú utcát.

A bérleti díj és a közüzemi számlák fizetése úgy zajlott, hogy G.-né a hónap utolsó napján diktálta az óraállásokat Monek Zsuzsannának, hónap elején pedig – mivel bankszámlája nem volt – készpénzben fizette be a bérbeadók bankszámlájára az aktuális fogyasztással növelt bérleti díjat.

A Covid miatti leállás környékén, 2020 áprilisában kezdődtek a problémák. G.-né üzenetben jelezte, hogy csaknem 60 százalékkal kevesebbet szeretnének onnantól fizetni bérleti díj fejében, a járvány végéig. Arra hivatkozott, hogy a zeneiparban dolgoznak, egyedül a családfőnek van munkája, a többieknek augusztusig biztosan nem is lesz. A tulajdonosok havi 100 ezer forintot készek lettek volna engedni három hónapig, végül, amikor már csak 20 ezer forint volt a kért meg az ajánlott összeg közti különbség, megállapodtak abban, hogy a kaucióból fogják kipótolni a különbözetet. A bérbeadók kilátásba helyezték, hogy ha a harmadik hónap végére sem javul a helyzet, és nem tudják az eredeti összeget fizetni, a bérleti szerződést fel fogják mondani.

Júliusra ugyan – közlésük szerint – nem változott a bérlők helyzete, a bérletet azonban nem mondták föl, fizették a teljes összeget. Csak találgatni lehet, miben bízhattak. A levélváltásokból azt lehet kivenni, hogy kölcsönös bizalmatlanság állt be bérlők és bérbeadók között.

Bruttó bizalmatlanság, nettó rosszhiszeműség?

2020 szeptemberében például barátságtalan hangú e-mail váltás volt egy félreértés miatt. Az egyik közüzemi szolgáltató 5 nap késedelem után fizetési felszólítást küldött, amire a bérlők kikérték maguknak, hogyan történhet ez meg, ha ők rendesen fizetnek. Amire a bérbeadó tájékoztatta őket, hogy a sok munka miatt csúszott pár napot a fizetés, de „a Ti áramellátásotok biztonsága sosem volt kérdéses”. Ezt követően volt egy kis vita arról, mennyi az annyi a számlán, végül tisztázták, hogy fizetni a bruttót szokás és nem a nettót.

Októberben lejárt az egy évre kötött bérleti szerződés. A bérlők szeptemberben jelezték, hogy szeretnék január végéig meghosszabbítani, utána viszont kiköltöznének. A házaspár beleegyezett – sőt abba is, hogy január végéig lelakják a kauciót -, és elkezdett új bérlőket keresni. Szabó-Nagy László novemberben hosszú idő után először járt egykori otthonában, és meglepetten látta, hogy bérlői vadászgörényeket, galambokat tenyésztenek az autóbeállóban, és valami „hevenyészett sufnit” is fölhúztak az engedélye nélkül. Arra gyanakodott, hogy bérlői állatszaporítással, kereskedéssel foglalkoznak. Nemtetszését ki is fejezte, és akkor még nagyon bízott abban, hogy ennek az egésznek hamarosan vége lesz.

„Képesek voltak eljátszani, hogy hamarosan költöznek – meséli Szabó-Nagy László -, a lakásban dobozokat raktak ki. A szuterén viszont úgy nézett ki, hogy láttam, itt egyhamar nem lesz költözés. Így nem is állapodtunk meg új bérlőkkel.”

Aztán január 26-án este az alábbi levelet kapták a bérbeadók:

„Utoljára szeretnénk a segítségüket kérni! Ma tudtuk meg, hogy csúszik a Lakhatási engedélyünk. Az energetika egy része nem felel meg az új, szigorított szabályoknak. Körülbelül 2 hét múlva tudja kijavítani a szerelő. Utána megkapjuk a Lakhatási engedélyt. Higgyék el, nem szórakozunk és nem arról van szó,hogy nem akarunk elmenni! Mi is elmondhatatlanul szeretnénk már végre a saját házunkban lakni! Ha megengedik még azt az utolsó 1 hónapot (február), akkor természetesen továbbra is vigyázni fogunk és rendben tartjuk az ingatlant.”

Megkapták az újabb határidő-módosítást, ám a bérbeadók ragaszkodtak hozzá, hogy közjegyző előtt határozott idejű szerződést kössenek. G.-né ebben január 30-án „kötelezettséget vállalt arra, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnése napján, de legkésőbb 2021. március 15. napjáig az ingatlant, mint bérleményt, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban a bérbeadó birtokába visszaadja”.

„Azért ragaszkodtunk a közjegyzői nyilatkozathoz, mert tudtuk – úgy hittük! -, hogy onnantól a végrehajtási törvény lép életbe, és rövid időn belül kilakoltatják őket – magyarázza Szabó-Nagy László. – Aztán március 13-án délben kaptunk egy újabb e-mailt.”

„Sajnos megint szükségünk van a segítségetekre! Lelépett a Kivitelező a vadonáns új kazánunkkal. Nem tudjuk elérni. Kerestünk egy másik Kivitelezőt, de sajnos csak május második felében tud jönni, mert rengeteg munkája van. Ha hiszitek, ha nem, nem szórakozunk!! Tudjuk, hogy van Közjegyzői Okirat. Ennek ellenére megszeretnénk kérdezni, hogy maradhatnánk-e június közepe, de legkésőbb végéig? (…) Kerestünk másik albérletet, de pár hónapra sehol sem adják oda, mindenhol minimum 1 év. Azért most írok, mert bíztunk benne, hogy találunk valamit, de sajnos nem.”

Miért nem hajt végre a végrehajtó?

Még innen is tartható lett volna törvényes keretek közt a bérleti viszony, Monek Zsuzsanna ugyanis azt válaszolta: ugyan nem erre számítottak, de rendben, legyen új szerződés – közjegyző előtt, és ezúttal ők viseljék a költségeit. Legyen új határidő, de legyen új (kéthavi) kaució is, hiszen az előzőt január végéig lelakták. Ebbe azonban a bérlők már nem mentek bele – és nem is költöztek ki. A bérbeadók pedig március 22-én kérvényezték az ingatlan kiürítésének elrendelését. Az Érdi Járásbíróság az igényt jogosnak találta, és április 20-án végzésben rendelte el végrehajtását. A végrehajtással a Patona és Társa Végrehajtó Irodát bízta meg, felszólítva, hogy „a végrehajtási költségek előlegezését követő 3 munkanapon belül foganatosítsa a lakás kiürítését”.

Ehhez képest a végrehajtó május 5-én arról értesítette a bérbeadókat, hogy a lakás önkéntes kiürítésére a „kötelezettnek”, vagyis a G. családnak még rendelkezésére áll 15 nap. Történetesen épp ugyanezen a napon hozta meg a kormány azt a vészhelyzeti kormányrendeletet (229/2021. (V. 5.)), amelyről a Szabó-Nagy–Monek házaspár akkor még nem sejtette, hogy nyerésre álló ügyüket totálisan a feje tetejére állítja. Miután a G. család bejelentette, hogy önként nem költözik ki, és nem is fog, a bíróság 50 ezer forint bírsággal sújtotta. Ezt követően a hónap eseménytelenül telt el.

Július 6-án azonban két irodában is született egy-egy beadvány. Az egyiket a házaspár ügyvédje jegyzi: több válasz nélkül maradt megkeresés után ismételten levélben kért magyarázatot arra, miért nem történik semmi, holott, ha a végrehajtó a vonatkozó törvény előírásának megfelelően jár el, ügyfeleinek már rég vissza kellett volna kapniuk a házukat.

A másik a Patona és Társa Végrehajtó Irodában kelt jegyzőkönyv volt arról, hogy megjelent személyesen G.né, és „végrehajtási kifogást” terjesztett elő, miszerint a vészhelyzeti kormányrendelet értelmében családja kilakoltatása nem végrehajtható. Ő ugyanis nem önkényes lakásfoglaló, hanem jogcím nélküli lakáshasználó.

A végrehajtó mintha nem vette volna észre, hogy a jogvita arról, hogy a G. család minek is minősül – illegális lakásfoglalónak vagy jogcím nélküli lakáshasználónak – már megjárta az Érdi Járásbíróságot. Április 20-án a kérelmező álláspontját elfogadva döntött a végrehajtás elrendeléséről a bíróság. A bérbeadók szerint ugyanis „a törvény önkényes lakásfoglalónak minősíti azokat a bérlőket, akik (…) a bérleti szerződés határozott időtartama lejárta ellenére nem költöztek ki az ingatlanból. Téved tehát a kérelmezett, amikor azt állítja, hogy ők nem önkényesen lakásfoglalók, ugyanis a törvény értelmében azok.”

„Akkor is, ha rendszertelenül fizetgettek, hol egy kis rezsit, hol valamennyi – úgymond – „lakáshasználati díjat” – fűzi hozzá Monek Zsuzsa. – Ettől még nem keletkezett jogcímük arra, hogy a házunkban tartózkodjanak, ugyanis nem kívánjuk meghosszabbítani velük a bérleti jogviszonyt. Ezért indítottuk meg március 22-én a végrehajtási eljárást.”

A bérbeadók ügyvédje beadványában még arra is fölhívta a végrehajtó figyelmét, hogy a vészhelyzeti kormányrendelet szabályai – „a végrehajtási törvény rendelkezéseiből következően, mely az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését eddig is kivette a moratórium szabályai alól – jelen eljárás során nem alkalmazandók.”

Kiürítés STOP!

„Mindvégig az volt az érzésünk, hogy bérlőink igencsak az ügyvédi etikába ütköző jogi tanácsokat kapnak – állítja Szabó-Nagy László. – Ez abból is látszik, hogy az ügyvédjük dr. Kolozsvári Eszter júniusban levelet küldött nekünk, amelyben „bent ragadt kauciót” emleget, és ‘a határozott idejű szerződés komolyabb boncolgatásával’ fenyeget. Ők fenyegetnek minket!”

A „kötelezett” G. család kifogásának az Érdi Járásbíróság végül nem adott helyt. Megállapította, hogy a vészhelyzeti kormányrendelet nem tiltja végrehajtás elrendelését, ugyanakkor a bíróság „annak hatálya alatt kényszercselekményt nem foganatosít, tehát nem intézkedik a kiürítés iránt.” Ezek szerint önkényesség ide vagy oda, kiürítés-stop van, és kész?!

Ma úgy néz ki, a beláthatatlanságig prolongált vészhelyzeti állapot vége akkor jön el, amikor belovagolnak az Apokalipszis lovasai. Akkor kell majd kiköltöznie a G. családnak, és akkor veheti birtokba tulajdonát a Szabó-Nagy család. Mivel lakásuk bitorlói kényük-kedvük szerint fizetgetnek, amennyit éppen gondolnak, a rezsi és az elmaradt haszonból származó kár megközelíti a kétmillió forintot.

(Mivel történetünknek számos ága-boga van, amelyet terjedelmi okokból most nem tudtunk ismertetni, cikkünket folytatjuk.)

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email