Idén is lesz Szikra tábor, hiszen összegyűlt a pénz. Mennyire voltatok ebben biztosak, menet közben látszott, hogy sikerülni fog?
Tavaly hirtelen felindulásból kezdtük el a táborszervezést és a gyűjtést, miután azzal szembesültünk, hogy elutasítják a gyerekek Erzsébet táborba való jelentkezését az autizmusuk miatt. Idén tudatosabban építettük fel a kampányunkat. Már márciusban elindítottuk az adománygyűjtést. Tavaly negyven érdi autista gyereknek sikerült ingyenes specifikus tábort biztosítani, idén a hatvanat tűztük ki célul, de sikerült egy kicsit túlteljesítenünk ezt is, így a tábort hetven főre bővítettük. Jelentkezőből nem volt hiány, többszörös volt a túljelentkezés. Nagyköveteket toboroztunk a kampányunk mögé, hogy segítsék a gyűjtést. Például a Bearded Villians (szakállas gazfickók) tagjai, de Bősz Anett is a nagyköveteink között szerepelt. Online „adjuk össze” kampányt szerveztünk, így sokkal átláthatóbbá vált a gyűjtés, mindenki láthatta a saját befizetett összegét és azt, hol jár a gyűjtés. Az érdi civil licit folyamán pedig már láttuk, hogy sikerülni fog.
Ez lesz a második táborotok. Mi változik a tavalyihoz képest?
Időközben a táborunk öngerjesztő módon országos hírt kapott. Számunkra is megdöbbentő volt, hogy az országban ezt csak mi biztosítjuk ingyen a gyerekeknek, ilyen létszámban és minőségben. A módszereinket az ország számtalan településéről kapott visszajelzések szerint más szervezetek is szeretnék alkalmazni, így jövőre reményeink szerint az ország különböző pontjain jelennek meg a Szikra táborok. A tavalyihoz képest annyit változtattunk, hogy az érdi önkormányzatnak és a Szociális Gondozó Központnak köszönhetően a megnövekedett létszám miatt egy másik, nagyobb, többtermes helyszínen tudjuk megvalósítani a tábort, így több program maradhat ugyanazon a helyen. Az autistáknak fontos a kiszámíthatóság, nem szeretik a túl változatos helyzeteket, helyszíneket. Idén is lesz lovasnapunk, művészetterápiás napunk, sport napunk, amit terápiás kutyák kísérnek, valamint szenzoros, illetve életre-nevelő nap. Idén a legnagyobb változást az önkéntesek számában látjuk. Önkéntesnek jelentkeztek gyógypedagógus hallgatók, gyógypedagógiai asszisztensek, akik úgy érezték, nálunk valódi helyzetekben tudnak tanulni. Fontos, hogy attól speciális a táborunk, hogy 5-6 gyermek mellett 1 gyógypedagógus és 3-4 gyógypedagógiai asszisztens, segítő van, hogy egy gyerek 1 hétig maximális, szakszerű figyelmet, fejlesztést kap, védett, autizmusbarát helyen. Célunk, hogy a szülők biztonságban tudják a gyermekeiket és a gyerekek boldogan, élményekkel, és egy kicsit több tudással, magabiztossággal, képességgel fejezzék be a hetet.
Az én közvetlen környezetemben nincs olyan család, amelyik autizmussal élő gyermeket nevel, így ebben nincs tapasztalahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Jobban féltik a szülők az autista gyermeküket?
Egyrészt biztos, hogy van ilyen ismerősöd, mert a népesség két százaléka autista, vagyis ötven emberből egy. Az is lehet, hogy az autista, akit te ismersz, maga sem tudja, hogy autista. Lehet, hogy csak annyit tudsz róla és ő maga is, hogy fura, szeret egyedül lenni, magának való. Mondhatnánk úgy is, hogy ha van ötven ismerősöd és nem tudod ki közülük az autista, akkor előfordulhat, hogy te vagy az. Másrészt igen, a szülők jobban féltik a gyerekeiket az átlagosnál, mert már hozzászoktak ahhoz, hogy sehol nincs hozzáértő, felkészült személyzet. Nem tudnak mit kezdeni velük a gyerekorvosok. Nem értik meg a viselkedésüket a boltban, a bankban, a játszótéren. Úgyhogy valahol teljesen természetes a bizalmatlanság. Mi is, érintett családként úgy élünk, mint egy gazella család a szavannán: minden pillanatban arra figyelünk, honnan érheti a gyerekünket valamiféle támadás, veszélyforrás.
Honnan érkeznek majd a gyerekek a táborba?
Mi elsősorban az érdi és környékbeli gyerekeknek tudunk segíteni elhelyezkedésünkből adódóan. Jelenleg a Szikrában több mint 160 gyermekkel foglalkozunk heti rendszerességgel, a többséget az érdiek jelentik, de jelentkeztek például Bicskéről, Győrből, Fehérvárról, Budapestről, sőt Erdélyből is. Sokan írnak, hogy miért nem vagyunk az ő városukban is és nagyon szeretnének jönni, de nem tudnak bejárni. Sőt, van olyan szülő, aki a költözést fontolgatja több mint 100 kilométeres távolságból, hogy elérjék a programjainkat.
Alakultak ki tavaly esetleg barátságok? Vannak akik azóta is tartják a kapcsolatot?
Ez az egyik legnehezebb feladat egy autista számára: érzelmi kapcsolatot létesíteni másokkal. Amíg a neurotipikus emberek ezt ösztönösen végzik, addig egy autistának ez hosszan elnyúló tanulási folyamat. A táborban 14-15 éves autista tinik életükben először barátságot, kapcsolatokat kötöttek. Innen jött az ötlet, hogy csináljunk egy klubot, ahol hetente újra összejöhetnek és továbbfejleszthetik ezt a képességet. Azóta van Barát klubunk két korcsoportnak is.
Ezen kívül milyen pozitív hozadéka van egy ilyen tábornak egy autizmussal érintett gyermek számára? Miért érdemes részt venni rajta?
Az a koncepció lényege, és ez az egész Szikrára igaz, hogy nem akarjuk megváltoztatni a gyereket, elfogadjuk annak, aki. Minden ember más ezen a bolygón. Ők is mások. És ebben nincs semmi különleges. Vannak területek, ahol elmaradnak az átlagtól és vannak, amelyekben mérföldekre megelőzik a kortársaikat. Ezek a gyerekek különleges tehetséggel vannak megáldva, még akkor is, ha ezt még a szülő sem veszi észre és mindenben csak a nehézségeket látja. A táborban és a foglalkozásainkon mi csak lehetőséget mutatunk, ablakot nyitunk arra, hogyan kezeljék ők maguk azokat a területeket, ahol lemaradásaik vannak, és hogyan fejlesszék azt az oldalukat, ahol a különleges tehetségük megmutatkozik. Azon vagyunk, hogy saját autizmusukat, másságukat ne fogyatékosságnak lássák, mert nem is az. Lássák ezt lehetőségnek, ahogy ezt tette Newton, Einstein, Mozart, Steve Jobs, Elon Musk vagy éppen Bill Gates is autistaként. Hiszem, hogy az érdi hozzánk járó gyerekek között is vannak ekkora „koponyák”. Az, hogy mire viszik az életben, rajtuk múlik, mi csak a Szikrát tudjuk ehhez adni.
