Hogyan telt Zakariás gyerekkora, milyenek voltak az óvódás és az általános iskolás évei?
Zaki óvodás évei az intenzív fejlesztésről szóltak. Az abban az időben fellelhető szinte összes terápiát, fejlesztő módszert kipróbáltuk. A Pető Intézet óvodájában töltött 3 évet, de már az óvoda után bajban voltunk, mert a szakbizottság sem tudott általános iskolát javasolni, csak auhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgatikusan a Pető iskolát, amiről a vele foglalkozó óvodai konduktorok is azt mondták, a mozgásállapota, mozgásfejlődése miatt nem Zakinak való intézmény. Innentől kezdve ötletünk sem volt, hová vihetnénk őt, hogy megkezdhesse az általános iskolai tanulmányait. Együttes értelmi akadályozottsága és mozgáskorlátozottsága kizáró ok volt nagyon sok intézményben. Hat éves korában a budafoki Pillangó integrált óvodában kapott még egy évet ajándékba az iskola megkezdése előtt. Szerencsére aztán rátaláltunk a Docete Alapítványra, amely olyan gyerekek befogadására szakosodott, akik máshova ilyen-olyan okokból nem kerülhetnek be. Itt kilenc évet tanult, nagyon jó szakemberek vették körül, személyre szabottan fejlesztették és igazán szeretetteljes környezetben próbálták meg belőle a legjobbat kihozni.
De ennek az időszaknak is vége lett, és nem talált megfelelő középiskolát, amit Zaki is nehezen viselt.
Igen, mert Zaki roppant szociális, könnyen barátkozik, és nagyon vágyik a társaságra. Egyébként folyamatosak a fájdalmai és emellett nap mint nap azzal kellett szembesülnie, hogy a többiek mehetnek iskolába, dolgozni, vagy bárhova, ahol hasznosan töltik az idejüket, ő pedig otthon van. Bár sok tekintetben akadályozott az értelme, de tisztában van a korlátaival és ettől talán még nehezebb, mert pontosan látja, hogy a többiek mire képesek. Ez egy idő után rendkívül frusztrálttá tette és olyan szinten vált magatartászavarossá, hogy gyakorlatilag szakorvosi segítségre, gyógyszeres kezelésre volt szükség, hogy a dühromait kezeljük.
Hosszas keresgélés után megoldódni látszik a probléma, bár az oktatási intézményről lemondtak.
Igen, végül oktatási intézmény helyett nappali foglalkoztatóban kezdtünk el gondolkodni, miután az elmúlt egy év keresései sikertelennek bizonyultak és valószínűleg Zakit frusztrálná is, ha a készségtárgyak hiánya miatt nem tudna lépést tartani a korosztályához tartozó fiatalokkal. Olyan nappali foglalkoztatót kerestünk, ahol korosztályban megfelelő sorstárs közösségbe kerülhet, ahol megtalálhatja azt a fajta tevékenységi formát, amiben ő is hasznosnak érezheti magát. Egyébként jó néhány ilyen helyen is elutasítottak bennünket, a legkülönbözőbb indokokkal.
Milyen indokok voltak ezek? Hiszen ezek a helyek pont az ilyen fiatalok ellátására szakosodtak.
Igen, és mégis. Például „telített a létszám”, „van már kerekes székesünk és több már nem fér el”, „nagyon sajnáljuk, de az épület nem akadálymentes”, sőt volt ahol azt a választ kaptuk, „ha értelmi sérült, akkor sajnos nem tudjuk fogadni”, de küldtek el azzal az indokkal is, hogy körzeten kívül esünk. Zakinak vannak egyéb egészségügyi problémái, ami miatt hetente legalább kétszer otthon kell maradnia, akadt hely, ahol ez is kizáró ok volt.
Ehhez képest aztán egy minden szempontból megfelelő helyre sikerült bekerülni, amellyel remélhetőleg Zaki is megbarátkozik.
Egy ismerősöm ajánlotta a Százhalombattán működő Sérültekért Alapítványt, ahol már másnap fogadtak minket. Azt mondták, ha a mellékhelyiség használatában nincs szükség Zakariásnak nagy segítségre – mert arra nincs kapacitásuk – akkor nem látnak kizáró okot arra, hogy fogadják. Ami fontos, hogy a korosztályához tartozó fiatalokkal is találkozhat, és nincs az a fajta kötelezettség, mint egy tanórán, hogy mindenképpen ott kell ülni és figyelni egy figyelemzavaros gyereknek, ahol nem kell nap mint nap szembesülnie a készségtárgyak hiánya miatti nehézségekkel. Zakariás néhány hete jár az intézménybe, az alapítvány munkatársai nagy szeretettel, odafigyeléssel veszik körül és igyekeznek segíteni abban, hogy megtalálja a helyét és hasznosnak érezze magát. Bár a járványhelyzet miatt a napokban az intézmény is bezárt, az elmúlt időszakban Zaki heti 3-4 délelőttöt töltött ott. Ő örömmel menne minden nap, de az állapota ezt nem teszi lehetővé.
Nincs ma Magyarországon olyan intézmény, weboldal, bármi, ahol tájékozódni lehet, ahol egy szakember azt mondja, az ön gyerekének ez és ez a megfelelő hely?
Ha van ilyen, akkor az információáramlás nem működik megfelelően, mert sem én, sem a hasonló cipőben járó szülők nem találkoztak ilyesmivel. Egyébként nem egyedi eset a miénk, több ezer olyan család él Magyarországon, ahol a szülők hasonló nehézségekkel küzdenek. Nem tudják, milyen intézményekben gondolkodhatnak, nincs előttük egy lista, mint a normál középiskolai felvételi előtt állók számára, hogy tessék, ezekből választhatsz. Létrehoztuk a „Lépjünk, hogy Léphessenek Egyesületet”, amely 25 társszervezettel dolgozik azon, hogy ezt az össztársadalmi problémát a megoldás irányába mozdítsa, hogy a sérült gyerekek oktatási, beilleszkedési nehézségei valahogy nyugvópontra jussanak. Tisztában vagyok azzal is, nagyon sokféle nehézséggel küzdő gyerek és család létezik, de egy központi koncepcióra mindenképpen szükség lenne.
