Mikor etessünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdtük.

Az etetés folyamatosságáról

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban, nagyon helyesen, mélyen beépült a köztudatba, hogy „Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.” Mi áll ennek hátterében, és pontosan mit is jelent a hétköznapok gyakorlatában?
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.
Természetesen kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy nem tudunk folyamatosan etetni. Ilyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezett eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd továbbállnak a környékről. További segítség a madaraknak, ha az etetést lehetőleg nem a tél leghidegebb napjaiban hagyjuk abba.

 Mivel etessünk?

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ezért nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatók (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa).

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.
A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön.

Állati zsiradék 

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.
Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.

Alma

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Mivel ne etessünk?

Soha ne adjunk se az énekesmadaraknak az etetőben, se a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt (popcornt, chipset, és hasonló emberi fogyasztásra is csak minimálisan javallott táplálékot), mert ez gyakori és nagy mennyiségű fogyasztás esetén káros, sőt, kimondottan veszélyes számukra!
Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatja. Elvileg a csak alkalmilag és kis mennyiségben (a rendszeres kenyérrel etetés már pont nem ez a kategória!), és azonnal elfogyasztott (tehát még nem erjedt, nem penészes) kenyérfélék fogyasztása, például amit a buszmegálló verebei felcsipegetnek, nem ártalmas a madarakra. Pont a vízimadarak (egyébként teljesen felesleges és veszélyes) etetése kapcsán azonban látni kell, hogy ez az elvi megközelítés a gyakorlatban nem tartható.
 
Ne etessük a vízimadarakat!

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez.  Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat!