szelektiv_nagy_cimlap

Igenis van értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek

Mint azt korábban megírtuk, az ÉTH komoly gondokkal küzd. Ennek ellenére nem kell attól tartanunk, hogy elszállítatlan marad a szemét Érden. Most az érem másik oldalát jártuk körbe: mit tehet a lakosság, hogy gondosabban szelektált és jóval kevesebb szemét kerüljön a kukákba?

A lakosság tudatosságának köszönhetően kevesebb a kommunális hulladék Érden és térségében, és több a szelektíven gyűjtött. Összességében mégis nő a hulladék mennyisége. 2019-ben országosan 18 millió tonna keletkezett, ebből 3,7 tonna a lakosság részaránya, ami nem kevés, ahogyan már írtuk, napi 7,3 liter fejenként. Sokan hajlamosak a szelektív gyűjtéssel kipipálni magukban a problémát, mondván, „én mindent megtettem, hogy megmentsem a bolygót”. Sőt, viselkedéskutatók azt tapasztalták, hogy a szelektíven gyűjtők olyannyira megnyugtatták a lelkiismeretüket, hogy háromszor annyi papírt használtak, mint korábban. Ugyanígy az energiatakarékos LED-izzó is gondatlanabb fogyasztásra ösztönöz.

Miért van egyre több hulladék?

Az egyéni gyengeségeinkkel való visszaélésre iparágak épülnek. Nemcsak arról van szó, hogy nehéz folyamatos önmegtartóztatást gyakorolnunk, és visszautasítani a ránk tukmált szatyrot, szívószálat, bizonylatot, stb., hanem főként arról, hogy az életformánk, valamint a gyártók üzleti érdekei egyre több hulladékot indukálnak. Csak egy példa, mennyire észrevétlenül történik mindez: egyre kevesebben főznek, helyette ételfutárral rendelnek műanyag csomagolásba zárt menüt. Jó, de az legalább a szelektívbe kerül, nyugtatják meg sokan a lelkiismeretüket. Csakhogy ezeknek a csomagolóedényeknek a nagy része PVC-t tartalmaz, ami jelenleg nem hasznosítható.

A gyártók hulladéktermelésre ösztönző gazdasági érdeke szembeötlő például a tejipari termékeknél: egyre kisebb kiszerelésben árusítják a joghurtféléket, a tejfölt, túrót. Nem mintha a fogyasztó jobban szeretne két deci joghurt helyett 125 grammot, 500 helyett 375 gramm tejfölt vásárolni – ez része a bújtatott áremelésnek. Nem kerül többe, viszont kevesebb van benne, tehát egységnyi termékkel több hulladék kerül a kukákba.

Ugyanígy a jobb eladhatóságot szolgálják a fogyasztói társadalom olyan – hulladék-szempontból – „szörnyszülöttei”, mint amilyen a kapszulás kávé, a kis tasakokba csomagolt 3 az 1-ben kávé, a három rétegbe göngyölt filteres tea. E két utóbbi ráadásul amúgy nem túl magas minőségű alapanyagot öltöztet drága csomagolásba.

Különösen az egyszemélyes háztartásokra jellemző a kisebb kiszerelésben történő vásárlás, ami lényegesen megnöveli az egy főre eső csomagolóanyag mennyiségét – összehasonlítva a nagy családokéval. A szingli életforma terjedésével párhuzamosan tehát nem ártana tudatosan csomagoláskerülő módon vásárolni. A nagy családokban pedig karácsony közeledtével érdemes elgondolkodni azon, van-e a díszes papírnak akkora hozzáadott értéke az ünnepi pillanatokhoz, amennyi hulladékot termelünk vele?

Így gyűjtünk

A szelektív gyűjtés Érden sikertörténet, állítja Pató Simon hulladékgazdálkodási szakmérnök, az ÉTH Kft. ügyvezetője. A szállítási napokon látni, hogy szinte minden ház előtt kint állnak a sárga és a kék kukák – a zöld üveggyűjtőkre ez sajnos már nem mondható el. (Az ÉTH központjában továbbra is folyamatosan átvehetők.) A lakosság ugyan a sárga kukákba belegyömöszöl minden műanyag, vagy annak gondolt hulladékot, de Pató Simon azt mondja, már annak is örülhetünk, hogy ezek nem a közterületeken landolnak.

A következő adat megmutatja, mennyire eredményesen szelektálunk: a műanyaghulladékból optikai válogató gépekkel 20-25 százalék hasznos anyagot tudnak kinyerni, kézi válogatással nagyjából 50 százalékot. Érden csak kézi válogató van, amelynek a költsége ugyan a duplája a gépinek, viszont kétszer olyan hatékony. A nem hasznos szemét egy része úgynevezett válogatási maradék – megy a lerakóra -, más részét 3-5 centis darabokra zúzzák, hogy hatékonyabban égethető legyen.

És így lenne még jobb

Sokat számítana, ha valóban csak azokat a műanyagokat tennénk a sárga kukába, méghozzá lapítva és kupakmentesen, amelyek oda valók: ilyenek az üdítős, vizes, boros, tusfürdős, mosószeres, öblítős flakonok, tejfölös, joghurtos poharak és a műanyag szatyrok. Fontos az is, hogy ezek a flakonok szennyeződésmentesek legyenek. Városunk főterén pedig szív alakú gyűjtőkonténer várja a flakonok zárókupakjait.

Sajnos rengeteg olyan műanyaghulladék van, amely ugyan kerülhetne a szelektívbe, de csak a gond van vele. Ilyen például a már említett PVC-tartalmú ételdoboz, valamint a „színes fólia” kategóriába tartozó csíkos műanyag szatyor, amelyet még mindig előszeretettel ad „ingyen” a sarki zöldséges.

„A színes fóliát korábban el tudtuk adni, ma azonban nincs piaca, sőt fizetni kell a lerakásáért. Viszont legalább égethető” – magyarázza Pató Simon.

Így gyártanak

A két legnagyobb környezetterheléssel előállított, szelektíven gyűjthető csomagolóanyag az üveg és az alumínium italos doboz. Az üveg egyúttal a legjobban hasznosítható is, egy sörös palack legalább 30-szor újratölthető. A fémdobozok pedig egyszerűen átalakíthatók, akár mondjuk ventillátorlapáttá. Ezzel együtt is a legjobb megoldás az volna, ha az italos hulladékok esetében a rendszer a visszaválthatóságot ösztönözné. A sörös ágazat még rendben is volna, hiszen a kézműves sörös üvegeket leszámítva a legtöbb betétdíjas. A borászok azonban – tisztelet a kevés kivételnek – mintha snassznak tekintenék a visszaválthatóságot. A visszaváltható borospalackokra rá kell ugyan írni, hogy „betétdíjas termék”, van azonban olyan üzletlánc, amely egyáltalán nem árusít ilyet (Aldi), ahol pedig kaphatók, ott sem mindig egyszerű a visszaváltásuk. A borosüvegek 10 forintos betétdíja pedig nem is ösztönöz arra, hogy az üveggyűjtő helyett a boltig csörömpöljünk el velük. (A betétdíjas üvegekkel kapcsolatos tudnivalókat érdemes tanulmányozni a Hulladék Munkaszövetség weboldalán)

Így lehetne több a kevesebb

Hartay Mihály, hulladékgazdálkodási szakértő a HuMuSZ (Hulladék Munkaszövetség) szeptemberi Nulla Hulladék konferenciáján elmondta, hogy szabályozással sokat lehetne tenni a hulladék megelőzéséért, a gyártók azonban rendre szétlobbizzák azokat a módosításokat, amelyek az anyagi érdekeik ellen hatnának. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is. Nálunk most éppen eltolták egy évvel a betétdíjas üveggyűjtés kiterjesztését, nemcsak az egyszer használatos csomagolások (eldobható PET-palack és társai) betiltását. De az EU is adós olyan intézkedések szorgalmazásával, amelyek megakadályozhatnák, hogy az ipari szereplők környezetterhelő megoldásai zöld utat kapjanak, a használható termékek pedig hulladékként végezzék. Évek óta halogatják azt is, hogy a kötelező jótállását egy évről háromra emeljék. Az üvegforma-választék standardizálása is EU-s feladat, és az olyan rendkívül drága beruházások finanszírozását is támogathatná az Unió, mint amilyenek a regionális üvegmosók. A megelőzés az EU-ban gyakorlatilag továbbra sem igazán elvárás. Arccal a körforgásos gazdaság felé, adta ki a jelszót az Unió, de ez alatt elsősorban az újrahasznosítást – azon belül is az égetést –, és nem az újrahasználatot érti.

Így halmozódik mégis

Különösen szembeötlő ez az egyik legdinamikusabb szennyező, a ruhaipar esetében. A használt ruha gyűjtése nálunk gyerekcipőben jár. Az egész országban kb. 1500 konténer található, miközben csak Berlinben kb. 5000. Ezekben a magyar lakosság évente 1 kg (!) ruhát helyez el fejenként (Nyugat-Európa ennek az ötszörösét), és a körforgásos koncepció is csak 2025-re teszi kötelezővé a textil elkülönített gyűjtését. Miután a ruhaipar őrülten pörgeti a termékeit – átlagosan 8-10 hetente vásárolunk az újonnan piacra dobott kollekciókból, nem érdeke, hogy a használt ruhák visszakerüljenek a forgalomba. Tegyük hozzá, a másik oldalon ember legyen a talpán, aki ellenáll a kísértéseknek, miután azok a neten szörfölgetve folyamatosan bökdösik az orrunkat, 20-70 százalékkal „leárazott” cukiságok formájában, amelyek nélkül már tényleg nem lehet élni. Szerencsére a webáruházakban néhány kattintással megrendelhetők a világ bármely pontjáról – konkrétan Kínából. Igaz, nem úgy néznek ki, mint a fotón, nem is úgy állnak rajtunk, mint a modellen, de legalább olcsók. (Aki többet vesz, annak még a shipping is free!) Ám még csak ez sem igaz, ha az árukhoz hozzáadjuk a temérdek hulladék kezelésének költségét. Afelől ne legyen kétségünk, hogy ezt is mi fizetjük meg.

Mihalicz Csilla

 

Az ÉTH csődjéről korábban itt írtunk részletesen.

Dédelgetett tévhiteink                                                                                                                                                    „Nem érdemes szelektíven gyűjteni, mert úgyis egybeöntik! Láttam!”                                                              Megkérdeztük Pató Simont, előfordulhat-e Érden és térségében, hogy az ÉTH egybeönti a szelektíven gyűjtött hulladékot. Azt a választ kaptuk, hogy az esetek 90-95 százalékában a szelektív hulladékot különválasztva viszi el az ÉTH. Kapacitáshiány (meghibásodott gép, megbetegedett ember) okozhatja, hogy egyszer-egyszer csak egybeöntve tudják elszállítani, de ilyenkor sem a vegyes hulladékhoz csapják hozzá, hanem ugyanúgy válogatóasztalra kerül, mint máskor. (Budaörsön például eleve egy edényben gyűjtik a „sárgát” és a „kéket”.) Miután az egybeöntött hulladékkal a dolgozóknak lényegesen több munkájuk van, fontos, hogy a lakosság Érden továbbra is szétválogassa a hulladékfajtákat, hiszen ezzel segíti, hogy a hulladékból ismét termék, illetve energia legyen.   „Én vagyok az egyetlen környezettudatos balek!”                                                                                      A Magyarvíz Kft. megbízásából szeptemberben reprezentatív felmérés készült arról, mit gondolnak az emberek a saját és a környezetük „zöld” tudatosságáról. Ebből kiderül, hogy…                              – A lakosság kétharmada előnyben részesíti a helyi, hazai termékeket, tudatában van, hogy így kisebb a szállítás okozta környezetterhelés.                                       – Minden harmadik válaszadó kifejezetten keresi a környezetbarát termékeket.                                           – A megkérdezettek 77 százaléka – saját bevallása szerint – szelektíven gyűjti a hulladékot.                              – A válaszadók kétharmada szerint ugyanakkor mások nem különösebben tesznek a környezetért, ezért ők maguk sem érzik, hogy van értelme túl sok energiát pazarolni rá.                                                      – Minden harmadik ember szkeptikus a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, és úgy gondolja, fölösleges a sok cécó, úgyis egybeöntik.                              – A megkérdezettek 26 százaléka nem is biztos abban, hogy mit melyik szemetesbe kell dobni, illetve mit érdemes külön gyűjteni.                            Ezzel együtt is, a szelektív gyűjtést mostanra nagyjából megtanulta a magyar lakosság.

További cikkeink

Érd fosszilis kibocsátása két fontos részből tevődik össze: a fűtésből eredő kibocsátásból, ami százötvenezer tonna évente, és a közlekedésből, ami harmincezer tonna.

A megemlékezést az I. világháborús emlékműnél (Ófalu, Hősök tere) tartják május 29-én, 10 órakor. Megemlékező beszédet mond Dr. Csőzik László, Érd polgármestere.

További cikkeink

Két érdi civil szervezet is 700-700 ezer forintot nyert a Szülő 2022-es pályázaton.

Facebook

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on reddit
Reddit
Share on telegram
Telegram
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email