Úgy tudom, hogy még egy évig érvényes szerződéssel rendelkeztél Békéscsabán. Miért távoztál a viharsarkiaktól? Amikor a napokban beszéltem Boldog Annával, az Érdi Sport Kft. ügyvezetőjével, azt mondta: csodát tettél Békéscsabán.

– Már márciusban úgy éreztem, hogy kicsit elfáradtam, jeleztem elnök úrnak, talán jobb lenne váltani. Ő nem szerette volna ezt, szerette volna, ha maradok még egy évet, de én fáradtságot éreztem – kezdett bele az ÉRD frissen kinevezett marcali származású vezetőedzője, Horváth Roland, aki információink szerint kétéves szerződést írt alá a klubbal. – Egy edző életében három év elég megterhelő, ezért úgy döntöttem, pihennék egyet, várnék egy lehetőségre, de inkább a pihenésen van a hangsúly. Csúnya amit mondok, de nekem igencsak jól jött ez a koronavírus ilyen szempontból. Engem keresett meg az érdi klub, amely az otthonomhoz is lényegesen közelebb van, nem kell annyit autózni sem. Azért döntöttem úgy, hogy vagy a pihenés vagy a váltás mellett döntök. Akkor is tény volt, igaz, nem volt ez a kialakult helyzet, de tudtam, hogy nincsen NB I-es kispad. Sokszor szoktam azt mondani, hogy nem szeretnék és nem is akarok megélhetési edző lenni, talán ezzel tanúbizonyságát tettem ennek. Nagyon jó szájízzel jöttem el Békéscsabáról és karrierem szempontjából is sokat köszönhetek nekik.

Azt viszont azért kijelenthetjük, hogy nem volt egyszerű dolgod Békéscsabán, hiszen egy rendkívül rövid kispaddal dolgoztál és számos fiatal, utánpótlásjátékost kellett beépítened a csapatba. Ez mennyire nehezítette meg az ottani munkát, annak fényében, hogy ugyan sikerült kivívni a bennmaradást, de ezt nagy küzdelem és verseny árán tettétek.

– Az éremnek két oldala van: egyrészt borzasztóan nehéz, mert hatalmas energiát emészt fel, de másrészt

ebből rengeteget lehetett profitálni és tanulni, sok játéktípust meg lehetett ismerni,

olyan embereket, akikről tudjuk, hogy később is lehet velük dolgozni. Ez nehéz feladat volt, de jól be lettem dobva a mélyvízbe, amikor nulla ponttal átvettem a Békéscsabát és mégis sikerült kiharcolnunk az NB I-ben maradást. Még most is azt mondom, jól dolgoztunk Békéscsabán, mert sok gyereket tudtunk kinevelni NB I-es szintre, a Ferencvárosnak, vagy a Debrecennek, de az ÉRD-nek Jovana Kovacsevics személyében egy nagyon jó játékost tudtunk adni. Az volt a nehéz, hogy minden évben ezt újra meg újra el kellett játszani.

Milyen filozófiát képviselsz, mire számíthatnak a szurkolók, ha majd a pályán látják az új csapatot?

– Munkás. Nagyon munkás. Azoknak a kluboknak, melyek nem tudják megtenni, hogy világsztárokat foglalkoztatnak, csak a kőkemény munka marad.

Itt néha nem lehet szépen kézilabdázni, mint ahogy azt például az érdi játékosok is tették, néha ilyet nem lehet elvárni, de egy munkás, harcos gárdát alakítunk ki, mert abban hiszek, hogy dolgozni kell, semmi más nem lehet előtérben.

Nem volt rizikós, hogy viszonylag későn sikerült megállapodni a klubbal? Ilyenkor a többi csapat már kész kerettel rendelkezik, te viszont csupán a három fiatallal – Király Réka, Landi Gabriella, Simon Armilla – tudtál eleinte kalkulálni.

– Hogyne, ebben kőkeményen benne van a rizikó, hiszen borzasztó nehéz feladat teljesen újraépíteni mindent. Gyorsan, két hónap alatt kell elhitetni azokkal a játékosokkal, akik eddig még sosem játszottak együtt, hogy ők erre a dologra képesek, emellett felhozni olyan játékosokat, akik régen jó játékosok voltak és őket kell újra hadrendbe kell állítani. Lehet, hogy lesz olyan, akinek hatvan percen keresztül a pályán kell lennie. Ezért kell dolgoznunk a következő két és fél hónapban, mert már június közepén szeretném elkezdeni a felkészülést. Fel kell készíteni őket az elvárások szintjére, de nyilvánvalóan

mások a prioritások, mint ami eddig volt, mint amit az emberek megszoktak. Ez lesz az egyik legnehezebb, hogy itt a szurkolók megszokták, hogy itt sikert sikerre halmoztak és egy fantasztikus csapat volt itt. Most már más lesz a dolgok fekvése és sokat kell dolgoznunk, hogy a szurkolók élvezzék, amit látnak.

A klub jövő héten bejelenti a teljes jövő évi keretet. Akár névvel, akár névtelenül milyen játékosok érkezésére lehet számítani? Ki tudtál-e alakítani egy olyan magot, amely a csapat gerincét adhatja?

– Próbálunk egy gerincet alkotni a belső posztokon, a szélsőknél vannak fiatalok, a beálló pedig a legfiatalabb talán. Mindenképp arra kell készülni, hogy itt nyeretlen fiatalok fognak játszani és türelem kell hozzájuk, mert ez nem fog menni egyik napról a másikra. Ezért kell egy olyan gerincet kialakítani, ami azokon a mérkőzéseken, amelyeket meg kell nyerni, tartja a frontot.

Hány fiatallal számolsz? Király Réka, Landi Gabriella és Simon Armilla mellett a vezetés eltökélt célja, hogy az utánpótlást fejlessze, erősítse. A maradó hármasra például milyen szerep hárulhat?

– Jobbszélen kőkemény szerepük lesz, hiszen ide nem érkezik játékos. Én a munkában hiszek, ha dolgozunk, akkor tudunk olyan játékost csinálni belőlük, hogy az működik, de ezt nekik is akarniuk kell. Ha gyorsan összeszámolom, akkor öt-hat fiatal kézilabdázóról kell beszélnünk, ami húzós feladat.

Marad az előző évi keretből más is rajtuk kívül?

– Egy játékossal még próbálunk megállapodni, folyik az egyeztetés és reméljük, hogy velünk marad.

A tervek szerint szeptember 6-án kezdődik a következő szezon. Mikor kezdődhetnek az edzések, mi várható a felkészülés során?

– Június közepétől otthoni munkát fognak kapni a játékosok, július elsejével pedig a termi edzések is, amivel kilenc hetünk lesz. Ennek elégnek kell lennie, hogy formálódjon és kialakuljon a csapat.

Végezetül: a teljes újjáépítésből kiindulva a csapat célja egyértelműen a bennmaradás. Személyesen te megfogalmaztál-e más célokat is?

– Én úgy állok hozzá, hogy

az adott helyzetből a lehető legjobbat hozzuk ki, az pedig nem lehet nem szimpatikus, ha látják, hogy egy csapat meghal a pályán. Ez a legfontosabb.