Zádori Henriettával beszélgettünk.

– Hogyan és kikkel együtt hoztátok létre az egyesületet?

– A Szikra Tehetséggondozó Egyesület pár sorstárs szülő összefogásának köszönhető. 2014-ben kezdtünk el együtt dolgozni, azóta az atipikus tehetségek csapatának már 600 gyermek a tagja országszerte. Mivel érdi vagyok, Érden és a környékén dolgozunk azért, hogy megvalósítsuk a céljainkat. Ezek között pedig az atipikus, kiemelkedő és átütő fejlődésű, akár Asperger szindrómás (autizmus spektrumzavarral élő) tehetséges gyermekek tehetséggondozását. Azokkal az atipikus tehetségekkel foglalkozunk, akiknek nincs helyük a közoktatásban, mivel tehetségük miatt szegregált (állami)intézménybe nem illeszthetők, hiszen némely területen 5-7 évvel előrébb járnak a kortársaiknál; integrált intézményben, 30 fős osztálylétszám mellett pedig ugyancsak nem tudnak az elvárásoknak megfelelni – szociális éretlenségük, érzékenységük, viselkedési problémáik miatt. Ezek a gyerekek hihetetlen tehetségek a saját maguk területén. Vannak kis ovis tudósok, történészek, csillagászok. Egyfelől olyan adottságaik vannak, amiket el sem tudunk képzelni, másfelől szociális és kommunikációs problémákkal kell nap mint nap megküzdeniük.

 – Említetted, hogy a 30 fős osztályokban nem tudnak működni ezek a gyerekek. Mi a helyzet a kisebb létszámmal dolgozó tanulócsoportokkal vagy alternatív iskolákkal?

 – Ez egy jó kérdés. Mi próbálkoztunk mindennel, de vagy olyan összegeket kérnek, amit nem tudunk megfizetni, vagy nem kérnek belőlünk, vagy egész egyszerűen nincs szakemberük, hiszen fontos tudni, hogy fejleszteni és gondozni is kell ezeket a gyermekeket. Valaki, ha szenved is közben, de azért mégis tud integrálódni, délután pedig jár a saját érdeklődési körében fejlesztésekre, foglalkozásokra hozzánk.  

 – Hogy működik a Szikra Tehetséggondozó?

 – Négy területet képviselünk. Egyrészt bármely autista gyermeket nevelő szülő fordulhat hozzánk bármilyen kérdéssel. Autizmus specifikus foglalkozásokat tartunk a gyermek igényeihez mérten. Ha kell, jogi segítséget is  keresünk a számukra, hiszen ténylegesen el vagyunk veszve a törvényekben, amiket szerintem mi hétköznapi emberek nem értünk, nem látjuk át, és kell a segítség. A másik területünk a magasan funkcionáló gyermekek tehetséggondozása. Azt vesszük észre ugyanis, hogy minden gyermeknek van egy fantasztikus képessége, és ha azon keresztül érjük el, akkor mindent meg tud tanulni. Például ha bele van bolondulva egy gyermek a csillagászatba, akkor miért ne lehetne belevonni a csillagászatba a matematikát, a történelmet vagy az irodalmat akár. A tehetségén keresztül a szociális és a kommunikációs fejlesztés, valamint a tantárgyak tanítása is sokkal könnyebben működik. És sikerélménye lesz, ezért örömmel tanul. Harmadik területünk a szülői csoportok létrehozása itt, Érden, annak érdekében, hogy tudjunk egymásról, hogy tudjon róla minden érintett szülő: nincs egyedül, van egy hely, ahol megfogjuk egymás kezét, és segítjük egymást. Minden hónapban szülőtalálkozót szervezünk, ahol az autista gyermekek szülei találkozhatnak egymással és szakemberekkel, akik segítenek a mindennapi problémákat leküzdeni. A negyedik terület pedig az érzékenyítés. Egyrészt szeretnénk megszüntetni az autizmussal kézen fogva járó kirekesztést, mert hisszük, hogy nem szenvedhet el több lelki és testi bántalmazást,azért mert autista. Szeretnénk tájékoztatni, érzékenyíteni és megmutatni ezeknek a gyermekeknek a működését. A másik a tehetség kérdése. Olyan sztereotípiákat szeretnénk eloszlatni, mint hogy a tehetség egyenesen ível felfelé mindenben. Hatalmas emberek voltak a világtörténelem során, akik Aspergeresek, magasan funkcionáló autisták voltak, de közben olyat alkottak, amivel végérvényesen beírták magukat a történelemkönyvekbe. Albert Einstein, Charles Darwin, Michelangelo, Isaac Newton,Steve Jobs, Wolfgang Amadeus Mozart, Benjamin Franklin, Bartók Béla, Abraham Lincoln, Carl Jung,Vincent Van Gogh, Bill Gates, Bonaparte Napóleon,Pablo Picasso, Edison és még sorolhatnám a neveket, azért tudtak alkotni, mert hagyták őket. A mi gyermekeinknek sem kell más.

 – Hogy néznek ki a gyakorlatban a foglalkozások?

 – Általában délutánonként jövünk össze a Szepes Gyula Művelődési Központban, ahol különböző fejlesztéseken, foglalkozásokon, tehetséggondozáson vesznek részt szakemberek segítségével az óvodások, kisiskolások és a 10-12 évesek. A korosztályok eléggé összemosódnak, mert ezekről a gyerekekről tudni kell, hogy például egy ötéves kisfiú lehet, hogy matematikából egy tíz éves kisfiú szintjén van, aki pedig van már olyan elfogadó, hogy elvan az ötéves gyermekkel. Kis létszámban dolgozunk, hogy minden egyes gyerek megkapja azt a figyelmet, amire szüksége van, és mivel minden érzékszervük túlműködik, ezért fontos, hogy nyugodt, csendes körülmények vegyék őket körül. Van kifejezett autizmus specifikus fejlesztésünk, egyéni és kiscsoportos is. Hétfőnként kutyával asszisztált foglalkozást tartunk terapeutával. Keddenként mozgás és táncos önismereti foglalkozás van. A szerda a játékalapú KapCsoda foglalkozásé, ahol a közös játékot hívjuk segítségül a gyermekek szociális problémáinak leküzdéséhez. Most alakul a tehetséggondozás, aminek a lényege, hogy minden egyes gyereket próbálunk a saját maga érdeklődési területén, de mégis együtt dolgozva gondozni, projekt alapú munkával, hogy legyen sikerélményük, hiszen ők nem problémát jelentenek, vagy nem gondot okoznak, csak kicsit mások. Elfogadjuk és szeretjük őket úgy, ahogy vannak.

 – Amikor korábban autista gyermekek szüleivel beszélgettem, arról számoltak be, hogy sajnos még ma is sokan nincsenek tisztában azzal, mi az az autizmus, és vagy fertőző betegségként gondolnak rá, azaz mindenképp kerülni szeretnék azt, hogy autista gyerkőccel találkozzon vagy járjon egy csoportba, osztályba a gyermekük, vagy pedig egész egyszerűen beszólnak a szülőknek, miért nem tudják megnevelni a gyermeküket. Neked mik a tapasztalataid?

 – Igen, sajnos ez valós dolog. Az autizmus szót mai napig szitokszóként használják sokan. Sokan lebolondozzák őket. Gyermekek között általában ők a bántalmazottak. Rengeteget utazom a munkám miatt. Ha felszáll a buszra egy érintett család, akkor mi, szülők rögtön felismerjük a gyermeket, és tudjuk, miről van szó, a többiek viszont rosszallóan néznek, és a szülőket okolják. Fel kell világosítani, érzékenyíteni kell az embereket, hogy a következő generáció már elfogadóbb legyen, hiszen azt látjuk, hogy egyre többen vannak. Nem tudom, hogy csak amiatt, mert ma már jobbak a diagnosztikai módszerek, vagy valóban többen születnek autizmus spektrumzavarral. Viszont az, hogy ilyen elutasító a közvélemény, a bánásmód, ez rosszabb esetben oda vezethet, hogy a szülő egyszerűen úgy dönt, inkább már nem megy többet segítségért, bezárkózik a négy fal közé. Szerintem nem ez a megoldás, hanem igenis menni kell, és beszélni kell róla, mert ezek a gyerekek attól még, hogy vannak viselkedési és szociális problémáik, fantasztikus emberkék és minden gyermeknek joga van az oktatáshoz, a méltó élethez.

 – Milyen céljaitok vannak hosszabb távon?

 – Jó lenne, ha tanulócsoportként tudnánk működni, de ez a mai jogszabályozási környezetben egyelőre nem lehetséges. Jó lenne egy végleges épület is, ami állandó helyszínként szolgálhatna. Szeretnénk megszólítani a vállalkozókat, vállalkozásokat, hogy adományukkal fektessenek be a jövő gyermekeibe az adójuk 1%-ával Az egyik legfontosabb cél, ha ingyenesen tudnánk biztosítani minden fejlesztést és foglalkozást, hiszen ezeknek a gyerekeknek a családjait általában (jó esetben)egy kereső tartja el, mert a másik szülőnek otthon kell maradnia a gyermekkel. Ezért nagyon szeretnénk, ha ingyenessé válhatna ez a program mindenki számára. Amit viszont már biztosan tudok az az, hogy 2020. március 28-án itt, Érden fogjuk megrendezni az Európai Tehetség Konferenciát – A 21. század tehetséggondozása címmel. Ezen igyekszünk minden érintett oldalt megszólítani, hogy mondják el tapasztalataikat. Itt lesz például L. Ritok Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány elnöke, akinek abban van óriási tapasztalata, hogy hogyan lehet a szegregált, halmozottan hátrányos helyzetű tehetséget kiemelni és útra tenni. Aztán itt lesz dr. Gyarmathy Éva, aki nagyon-nagyon sokat segít a mi gyermekeinknek, és aki az atipikus tehetségekről beszél majd, azaz arról, amikor a tehetségív nem szépen egyenesen megy felfelé, hanem hullámvölgyszerűen. Fuszek Csilla is a vendégeink között lesz, aki a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója, és a nemzetközi gyakorlatokat fogja megosztani velünk.