Az utolsó előkészületek, próbák folynak, amikor megérkezünk az óvoda Estike csoportosai közé.
– Fontosnak tartjuk ápolni az idősekkel a kapcsolatot azért, hogy a gyerekek egy kis örömet vigyenek a szépkorúak életébe, akik viszont azt tudják megmutatni, hogy milyen is szépen megöregedni – magyarázza el kérdésemre a Meseház Tagóvoda tagintézmény-vezetője, Neumayer Györgyné. – Ma a népmese napjával kapcsoltuk össze az idősek világnapját, így népi játékokat, népi mondókákat fognak elsősorban előadni a kicsik.
A tagintézmény-vezető azt is elárulja, hogy egy-egy ilyen alkalom után, a gyerekek többet emlegetik a saját nagyszüleiket is, és összehasonlítgatják azokkal, akikkel a szomszédos Betegápoló Irgalmasrend Szent József Otthonban találkoznak. Sőt, a vezető elmondása szerint kapcsolatok is kialakultak már közöttük, és vannak olyan gyerekek, akik a nevükön szólítják az otthon lakóit, és azzal mennek oda hozzájuk, hogy ők már tavaly találkoztak.
A nagycsoportos Darina azt meséli nekem lelkesen, hogy sokat szokott a nagymamájánál lenni, és nagyon szereti őt. Arra a kérdésemre, hogy mit szeret a legjobban a mamájában, gondolkodás nélkül rávágja, hogy azt, amikor a mama boldog. És aztán azt is megsúgja, hogy ezt azzal lehet elérni, ha kap egy kis meglepetést.
– Én is néha meg szoktam lepni a mamát csokival – teszi hozzá mosolyogva.
Mennünk kell, a gyerekek gyorsan felöltöznek, és átsétálunk az otthonba, ahol már nagyon várják őket. Itt előbb még félénken, de aztán óvónőik és a lelkes közönség biztatására egyre bátrabban adják elő a jól begyakorolt népi játékokat, dalokat, mondókákat. A szépkorúak pedig együtt énekelnek a kicsikkel, és nagyot kacagnak, amikor az Elvesztettem zsebkendőmet végén a gyerekek megölelik egymást. A műsor után aztán az ovisok átadják azt az üdvözlőlapot, amit saját maguk készítettek az ünnepeltek számára. Ezzel kapcsolatban Neumayerné megsúgja, hogy bár 26 gyerekből 20 fiú van a csoportban, még ők is szívvel-lélekkel alkották meg ezeket, és sorban ott tolongtak az óvónőknél, hogy még egyet, meg még egyet hadd készítsenek.
Az ovisok műsora után maguk az ünnepeltek is dalolni kezdenek. Kövér Márta, a Betegápoló Irgalmasrend Szent József Otthon intézményvezetője elmondja, hogy ez már szokás náluk:
– Nemcsak az óvodások, de ilyenkor még az idősek is elő szoktak adni egy-egy verset vagy dalt a nővéreknek, amelyek arra tanítanak meg minket, hogy mit lássunk meg bennük, azaz azt, hogy ők is voltak gyerekek, fiatalok. Ők is szerettek, dolgoztak, gyereket neveltek. Aztán ilyenkor persze mi is megköszönjük, hogy egyáltalán ők vannak nekünk. Sokan vannak az itt dolgozók között, akiknek annyira a szívéhez nőnek az idősek, mintha a saját nagyszülei lennének.
Az intézményvezető hozzáteszi, hogy nagyon hálás a Meseház óvodának és a a gyerekeknek, akik egy-egy ilyen alkalommal egy kis fiatalságot, színt, vidámságot, éneket és kacagást visznek az otthon életébe.
Az ünnepeltek között foglal helyet Böhm Tivadarné Zsuzsa néni, aki 89 éves. Idegenvezető volt régebben, 4 éve él az otthonban.
– Nagyon jól esik, hogy még ilyen idősen is megemlékeznek az emberről, és megköszöntik. Az én unokáim már mind felnőttek, ezért is olyan jó ezeket a gyerekeket látni, és élvezni azt, amilyenek ők – mondja Zsuzsa néni, aki szerint az, hogy ki hogyan bánik vagy viselkedik velük, az elsősorban attól függ, ki mit hoz otthonról, kit hogyan neveltek. Na meg persze az is, és ezt már csak magamban teszem hozzá, milyen óvodába jár, ott milyen értékeket tanul meg. Mint például itt, a Meseház oviban is, akik azért látogattak ma (is) el az otthonba, hogy egy kis szeretetet vigyenek és adjanak át magukból az ott lakóknak. És ez szemmel láthatóan sikerült is nekik.
