Szép számmal gyűltek össze az érdiek az elhurcoltak keresztjénél augusztus 20-án, a városi ünnepséget követően. Hajdu Ferenc római katolikus plébános, ahogyan 25 évvel ezelőtt, úgy most ismét felszentelte a keresztet, amelyet annak a 4000-5000 érdi és környéki férfinek az emlékére állítottak, akiket 1945. elején hurcoltak el a Szovjetunióba, málenkij robotra. T. Mészáros András polgármester beszédében hangsúlyozta, hogy mennyire megrázó visszagondolni arra, hogy ezek az emberek akkor már azt hihették, vége a háborúnak, számukra mégis akkor kezdődtek csak a megpróbáltatások.
– Sokszor mondjuk, hogy jaj, csak elfelejthetném. A tapasztalat mégis azt mondatja velem, hogy mindig vannak olyan események, mindig vannak olyan emberek, akikre emlékezni kell. Kinek a bátyja, kinek az apja, kinek az öccse, akit elhurcoltak. Ha elmúlna az emlékezés képessége, akkor sorra ismétlődhetnének meg ezek a borzalmak. Azt gondolom, hogy a keserű könnyek árán is mindent meg kell tennünk azért, hogy még egyszer ilyen dolgok ne történhessenek meg – fogalmazott T. Mészáros András.
A polgármester azt is visszaidézte, hogy fiatal gyerekként költöztek Érdre családjával és akkor még az iskolában nem lehetett tanulni arról, mik történtek itt a II. világháborút követően. Akkor csak az idősebb érdiektől hallgathatták azokat a borzalmakat, amiket az elhurcolt férfiaknak át kellett élniük.
– Soha többet málenkij robot, soha többet elhurcolásokat, soha többet azt a keserűséget, ami ennek a következménye volt! – emelte ki a polgármester.
Hajdu Ferenc római katolikus plébános az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet.
– Most, amikor mi itt keresztet állítunk, tesszük ezt azért, mert nagyon sok szerettünknek a sírjára nem tudtunk keresztet állítani. Emlékezzünk azokra, akiknek a sírjait nem ismerjük, hiszen az emberi természet márcsak ilyen. Akar kötődni egy helyhez, ahol lelke megnyugszik, akar kötődni egy földi területhez, amelyről úgy gondolja, hogy ott a szerettére méltó módon tud emlékezni. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy mért kellett ezt a keresztet állítani. Hazug volt az az indok, amellyel összegyűjtötték az embereket. Hogy igazolást kapnak, dokumentumot, amellyel az új hatalom elismeri, kik is ők. Döbbenetes volt, hogy nem egy papírt, nem egy dokumentumot adott az új hatalom, hanem azt a fajta embertelenséget, amely ebből a hatalomból fakadt. Elismerték, hogy számukra az ember nem létezik – emelte ki beszédében Hajdu Ferenc.
A megemlékezésen Stencinger Norbert történész kiemelte, hogy azért nem szabad megfeledkeznünk az elhurcoltakról, mert éppolyan hús-vér emberek voltak ők is, mint mi.
– Azok az emberek, akik ezt 25 éve felvállalták, hogy keresztet kell állítani a több ezer elhurcolt emlékére, érezték, hogy mögöttük állnak azok, akik ma már nem lehetnek itt. Akiket 1945-ben elhurcoltak, támogatnak minket, velünk vannak, nem szabad elfelejteni őket. Ők ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint mi. Amikor 1945-ben már úgy gondolták, végre elkezdhetik sokadszorra is újjáépíteni ezt az országot, akkor aljas módon becsapták őket. Hálával tartozunk nekik azért, hogy mi most békében itt lehetünk – hangsúlyozta a történész.
A megemlékezésen fellépett a Rosenbrücke Német Nemzetiségi Énekkar, illetve Eszes Vendel és Eszes János elhurcoltak visszaemlékezéseit a dédunokák, Kapuvári Márk és Kapuvári Márton idézték fel. A megemlékezést követően az összegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a keresztnél.
