„Kevés pénzből jót csinálni az igazi mutatvány”

Hogy fest Érd az építész szemével? Milyen rejtett kincsei vannak? Miért okoz csalódást neki a Batthyány általános iskola épülete, aminek engedélyes terveiben közreműködött? Milyen lesz a gimnáziumi szárny? Major György építésszel, a BME Középülettervezési Tanszékének docensével beszélgettünk.

Harminchat éves építész, illetve belsőépítész pályafutása alatt hány megbízása volt Érden?

Kevés. A saját házam, például. 2000 óta élek Érden, apróbb megbízásaim voltak csak, illetve a parkvárosi köznevelési centrum beépítési tanulmánytervében is részt vettem, egy fiatal kolléganőmmel. A Batthyány iskola lett volna az első nagyobb érdi munkám. Ketten jegyeztük, Karácsony Tamás kollégámmal.

Miért a feltételes mód? Hiszen a Batthyány általános iskola megépült.

Az engedélyes tervek elkészítésében működtünk közre, a kiviteli tervekébe már nem vontak be minket. Furcsa módon már csak akkor kapcsolódhattunk bele a munkába, amikor már olyan változtatásokról született döntés, amelyek számomra visszalépésnek számítottak egy iskola belső kialakításánál.

Több iskola tervezésében is vett részt korábban?

Egyetemi épület tervezése fűződik a nevemhez – belsőépítészként több is –, általános iskola ez volt az első. Ilyenkor az az optimális, ha a tanárokat bevonva dolgozunk, itt azonban ez nem állt fenn. Főállásban a műegyetemen tanítok, az Építészmérnöki karon, ahol a közösségi épületek világát próbáljuk megismertetni a diákokkal. Gyermekem is van, így tehát tudom, hogy működnek ma az iskolák, és arról is van némi fogalmam, milyen lenne a XXI. század iskolája – de egy konkrét feladatnál az lenne a legjobb, főleg egy már működő iskola esetén, ha az adott intézmény életét is figyelembe véve, az ott dolgozókkal együttműködve tudna tervezni az ember. Valahogy ezt itt a megbízó nem preferálta, csupán a szakmai programot kaptuk meg.

Ez általános jelenség?

Változó. Itt volt egy furcsa körülmény: bár a Batthyány szakmai programja mentén kezdtük el a tervezést, közben felvetődött, hogy az iskolát átvenné a Székesfehérvári Egyházmegye, így a Marianum iskola igazgatónője is bekapcsolódott az előkészítő munkákba. Így alakult ki az a koncepció, ami kissé töredékesen valósult meg.

Mi az, amit Ön másképp csinált volna, mint belsőépítész?

A kialakítás a hagyományosabb iskola irányába ment. Mi úgy terveztük, hogy az impozáns központi és aulatérbe kapcsolódjon minden szárnya az épületnek, beleértve a majdani gimnáziumot is. Ennek tűzvédelmi szempontból elég izgalmas megoldást kellett volna találni. Így inkább egy egyszerűbb megoldást választottak, felülírva a belső kialakítást, és egy oldalfolyosós épületet hoztak létre. Ez szerintem visszalépés az általunk választott iránytól, hiszen mi lazább térkapcsolatokat képzeltünk el. Lényegesen zártabbak lettek az emeleti folyosók, komorabb lett az épület belülről, mint amilyenre szántuk, nem olyan koherens – mi más szerkezetekkel, anyagokkal terveztünk, az összhatás egy alapvető rendet sugallt volna. Csak egy példa: az egyik részen az ajtók feletti ablaksáv most összevissza és furcsa hatást kelt, mert olyan szerkezetekkel készült, amelyekből ezt lehetett kihozni.

Ki döntött erről?

Nem tudom, minket kihagytak ebből, nem kérdezték meg a véleményünket.

Ez még az előző városvezetés idején történt?

Igen, a Batthyány-t az új vezetés félkész projektként örökölte meg, akkor már majdnem szerkezetkész volt az épület. Egy biztos: döntés született, hogy a fővállalkozói tenderben a kiviteli tervet is a fővállalkozónak kell biztosítania. Ők nem kerestek meg minket, hogy adjunk ajánlatot a saját engedélyezési tervünkre, aki pedig elvállalta, nem egyeztetett velünk. Akkor kerültünk vissza újra a projektbe, mikor a városnak új vezetése lett, de addigra a legfontosabb elképzelések már megvalósultak.

Mi a helyzet a gimnáziumi szárnnyal, amit a régi épület bontása után építenek fel?

Annak nagyon egyszerű a térrendszere, ott legfeljebb apró változások lesznek. Egy széles, többszintes, széthúzott középfolyosós épületet képzeljenek el az olvasók, ahol át lehet látni a különböző szinteken. Két tantermi szárny lesz: az udvar felé néznek az általános tantermek és a csoportszobák, a Fácán köz felé pedig a szaktantermek. A kettő között egy széles – az aulával szinte vetekedő – háromszintes területet kell elképzelni. Legalul lesz a tanári egység, a büfé és a technikaterem, illetve a kiszolgáló rész. Itt lehet majd átmenni a tornacsarnokba. A két felső szinten lesznek a tantermek. Különböző összekötések lesznek a két oldal között, lelátással, érdekes főlépcsővel. Izgalmas megoldásokat terveztünk. Itt a kiviteli terveknél nem tértek el annyira az eredeti elképzelésektől, de egyszerűsítettek rajta, az biztos.

Melyik munkáját szerette a legjobban?

Több ilyen is van, például Budapesten a Jézus Szíve Társasága Központi Háza, a Horánszky utcában. Nagyon nagy bizalmat és szabadságot kaptam, másrészt a megvalósítás során is szorosan együttműködtünk. A kecskeméti megyei könyvtárat említeném még, amit Mátrai Péterrel terveztünk, ahol máig tartó jó emberi kapcsolat maradt meg a könyvtár igazgatónőjével. Ezeknél éreztem, hogy bizalmat kaptam, felelősségem is van, és a rendelkezésre álló szűkös keret valóban „beépül” a projektbe. Viszonylag kevés pénzből jót csinálni az igazi mutatvány.

Hogy látja Érdet az építész szemével?

Bár jogilag város, a településkép karaktere nem az, mint amit egy városnál megszokhattunk. Ugyanakkor rengeteg rejtett építészeti szépsége van – ilyen a sajnos nem előnyére átalakított VMG, ami kevéssé ismert a szakmai körökben. Érdekes gyöngyszem volt az átalakítása előtt a központi gyógyszertár épülete (ahol most az Érdi Televízió van - a szerk.), illetve a múzeum épületegyüttese. Az Alsó és a Felső utca is markáns, izgalmas része Érdnek. Ófalu is olyan egység, ami nyomokban még nagyon szép részleteket tartalmaz. Vannak személyes gyöngyszemeim, mint az érdligeti Nagyboldogasszony templom – amit nyilván kevesen szeretnek –, és a Regina Mundi Apátság is jó egység a környéken.

Mi az, ami Ön szerint nem jó irányba ment el az elmúlt évtizedben?

Fájlalom, hogy pár éve megszüntették a tervtanácsot. Egy megyei jogú városban erre nagy szükség volna. Ez rendkívül jó szakmai-társadalmi fórum lehetősége lenne. Az, hogy az építési piacot szabadjára engedték, nyilván nem Érd hibája – és ez nemcsak a városnak, semelyik településnek sem tesz jót. A Modern Városok Program keretében ugyanakkor épülnek olyan projektek, amelyek összességében biztatóak.

Szívesen venne részt még érdi projektekben?

A Középülettervezési tanszék és a város közt elindult egy együttműködés, és nagyon jó lenne, ha ez folytatódhatna. A hallgatóim ennek keretében készítettek egy pályázatot, egy XXI. századi múzeumot, illetve művelődési központot terveztek meg a régi Parkvárosi Közösségi Ház helyére. Hallgatói tervek készültek más intézményekre is az együttműködés keretében. Ha a megvalósításukról egyelőre nem is lehet szó, a terveket érdemes lenne bemutatni.

 

Forrás: Érdi Újság, szerző: Ádám Katalin, fotó: Draskovics Ádám