Nehéz szezonon van túl az Érdi VSE, amely 10. helyen zárt az NB III Nyugati csoportjában. A tavalyi csonka idény után 8 játékos távozott, azaz egy teljesen új csapatot kellett építeni, épp ezért az első 8 közé kerülés volt a cél és úgy is indult a szezon, hiszen az első 10 meccsen 8 győzelem és 2 döntetlen lett a mérleg.

– 8 kezdő játékos távozásáról beszélünk, ezt hangoztattuk akkor is, mert egy ilyen változás mindegyik csapat életében fordulópont lehet – kezdett bele évértékelésébe Limperger Zsolt, az Érdi VSE vezetőedzője. – Nekünk úgy volt fordulópont, hogy más játékot kellett játszanunk, hiszen a keretünket nem láttam alkalmasnak arra, hogy azt a focit játsszuk, ami jellemzett minket az elmúlt években. Egy sokkal defenzívebb, kivárós futballt játszottunk, ami az első 10 fordulóban nagyon jól működött, amíg nem voltak sérültjeink és nem jött a covid. Alig kaptunk gólt és úgy gondolom, meg is leptük az egész osztályt. Aztán ahogy mentünk bele a bajnokságba, megláttuk a gyengeségeinket, főleg az őszi idény végén, amikor egy hónap alatt kellett lejátszanunk 8 meccset jó pár ifistával, úgyhogy az ősz nagyon megviselt minket.

Visszatérve a szezonkezdetre: minek volt köszönhető a 19–4-es gólkülönbség és a 8 győzelem, 2 döntetlen? Ez azt mutatta, jó úton jár a csapat, de volt egy törés.

– Ha az a csapat játszotta volna végig a bajnokságot, akkor szerintem az első 5-ben lettünk volna, de ilyen nincs. A három/ötvédős rendszerben nagyon jól kiegészítették egymást a szélső és belső védők, ezért kevés gólt kaptunk. Az ellenfeleknek alig volt helyzete és igaz, hogy nekünk is kevesebb, mint az elmúlt években, de egy teljesen más játékot játszottunk. Utána jött egy törés, amikor az első gólt nem mi rúgtuk és utána már más játékot kellett játszanunk és többször előjöttek azok a hibák, amiket lehetett látni.

Az októberi koronavírus-helyzet miatt a csapat egy hónapig nem tudott pályára lépni. Ez fizikálisan és mentálisan is megmutatkozott a csapat teljesítményén, miközben úgy kellett 8 meccset lejátszani egy hónap alatt, hogy nagyon sok utánpótláskorú játékos is lehetőséget kapott.

– Nagyon nehéz folyamatosan szerda-vasárnap ritmusban mérkőzéseket játszani, főleg ha a meghatározó játékosok nem állnak rendelkezésre (Koós Gábor, Kollega Krisztián, Honti Attila, Fürjes Ádám sérülései, Popov Patrik eltiltása), és ahogy említettem, a nyáron távozó 8 játékos mellett még 5 kezdő játékos sem volt, ezt pedig nem bírta el a csapat, ezért beleszaladtunk néhány nagyobb vereségbe is. Biztos vagyok benne, hogy más csapatoknál is előfordultak hasonlók, csak egy feljutásért harcoló csapat nyilván hosszabb kerettel vág neki a szezonnak, nálunk ez nagyon kiütközött ősszel.

Télen még 5. helyen állt a csapat és a felkészülés is ígéretes volt, hiszen több rendszert is tudott gyakorolni. A hullámzó tavaszi eredmények tükrében milyen volt a tél?

– Tavasszal talán kétszer tudtunk úgy felállni, ahogy én szerettem volna, mert valami mindig közbejött és a szűk keret is ennek a számlájára írható. De annyi volt a pozitívum, hogy – bár én a négyvédős rendszer híve vagyok –, volt néhány meccs, amikor mezőnyben jobban játszottunk, mint az ellenfelünk, mégis kikaptunk olyan csapatoktól, melyeket meg lehetett volna verni egy komplett csapattal. Azonban azok a fiatalok, akik kevesebb lehetőséget kaptak, olyan rendszerben próbálnak játszani, amit tervezünk jövőre is.

A fiatalok szerepe mennyire tudható be az eredményeknek? Sok, még utánpótláskorú játékos mellett több huszas évei elején járó játékos van, akik talán még nem rendelkeznek azzal a rutinnal, amivel mérkőzéseket képesek eldönteni.

– Azok a játékosok közül, akik tavaly perememberek voltak sokan végigjátszották ezt az idényt, gondolok itt például Kalmár Domonkosra, de Varga Tamás is rengeteget játszott, ahhoz képest, hogy az elején még váltották egymást Földesi Dominikkel. Hozzánk került Kócsa Tamás, aki szintén egy olyan típusú játékos, aki szereti, ha irányítva van és mondják neki, mit kell csinálni. Most rájuk hárult ez a felelősség és ahhoz még nagyon „zöldek” – ha lehet így mondani –, hogy hátukon vigyék a csapatot.

Milyen volt ez a csapat, az öltöző? Az elmúlt években az öltözői hangulat volt az Érdi VSE egyik legnagyobb erőssége. Most, ahogy egy győzelem fel tud dobni egy csapatot, úgy egy vereség is le tudja húzni a csapat morálját.

– Ilyenkor jönnek elő az egyéniségek, hogy hogyan kezelik a kudarcot. Ez olyan, mint egy házasság: ha minden rendben van, akkor minden „happy”, de amikor valami rossz dolog történik, akkor már más a helyzet. Azt szoktam mondani, hogy rossz helyzetben ismeri meg igazán az ember a másikat. Voltak olyan játékosok, akik nagyon jó szemléletet képviseltek, de vannak olyanok, akik egy vereség után 3-5 nap múlva voltak normális állapotban. Ezen mindenképp változtatnunk kell, de ilyen szempontból is jó volt ez a „tanulóév”, hogy felkészüljenek a jövő évre, ahol bízom benne, játszósabb csapatunk lesz.

Milyen változások várhatóak a nyár folyamán, hol kell megerősíteni a csapatot?

– Majdhogynem minden poszton. Ha mindegyik védőnk egészséges, akkor az nagyjából rendben van, de ott is tervezünk erősítést. Hiányosság volt a középpálya játékkészsége, illetve a támadószekcióba is kell hoznunk minőséget, ezen dolgozunk. A két kölcsönben lévő fiatalunk közül Farkas Bálintot visszarendelte a Budafok, Molnár Bence pedig úgy tudom, külföldön folytatja tanulmányait. Jelen pillanatban Földesi Dominik távozása biztosra mondható, ő ifikorú volt, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illetve Popov Patrik is távozik. Neki volt két nagyon buta kiállítása, ami 7 mérkőzésbe került nekünk és még sérüléssel is bajlódott. Bízom benne, máshol megtalálja a számításait, mert egy profi szemléletű játékos, aki ha rendben van, akkor az NB II-ben is meg tudja állni a helyét.

Hogy alakul a felkészülés?

– Már június 14-én kezdtünk, az első héten még csak heti három alkalommal, amikor ráhangolódunk a következő időszak munkájára és erre a hétre hívjuk azokat a játékosokat, akik nálunk folytatnák.