Az ember, akinek két élete volt

A Magyar Földrajzi Múzeumban a múlt heti konferencia keretében nyitották meg a Kelet-Afrika csodavilágában című kiállítást, ami egy éven át tekinthető meg a múzeumban. A Sáska László hagyatékát feldolgozó kiállításról a kurátorral, Leviczki Anitával beszélgettünk.

Hogy lesz egy körülbelül harmincéves hagyatékból élő kiállítás?

Először is elővettük a dobozokat, és átnéztük mindazt, amit őrzünk. Gondolkodtunk, hogy a hagyaték melyik részét emeljük ki, hiszen Sáska László orvosi életútja is nagyon érdekes. Végül nem erre helyeztük a hangsúlyt, hanem arra a momentumra, ami összekapcsolódik mind az orvosi karrierjével, mind az afrikai élményeivel: ez pedig az életében bekövetkezett hatalmas váltás. A kiállítás kurátoraként számomra Sáska életének alapvető üzenete, hogy amikor megfelelő motivációt kapott, merőben új életet tudott kezdeni. Az éles váltásnak köszönhetően a trópusi betegségeket kutathatta, amire mindig is vágyott, a Gödöllői-dombság helyett Afrikában vadászhatott, ráadásul a második feleségével, Máriával, vagy ahogy mindenki nevezte, Pipikével vághatott neki az útnak, életének nagyjából a felénél, 42 éves korában. Ezért mondhatjuk, hogy két életet élt, egyet Magyarországon, egyet Afrikában, úgy, hogy 88 éves korában bekövetkezett haláláig végig magyarnak érezte magát.

Mekkora hagyaték került annak idején a múzeum birtokába?

Mázsányi. Ezt most szó szerint értem, hiszen mikor hazautaztatták Arushából, meg kellett mérni. A hagyaték Pipike ajándéka volt; a Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjai – köztük Dr. Kubassek János – jártak nála 1988-ban, amikor megismételték Teleki Sámuel 100 évvel korábbi útját (az expedíció előtt egyébként a múzeumalapító Balázs Dénes is tiszteletét tette náluk, így a látogatás nem volt előzmény nélküli). Akkor Sáska László már nem élt, az özvegyénél töltöttek el hosszabb időt, aki számtalan dolgot ajándékozott a múzeumnak. Ebben az évben Sáska doktor lányától, Endrédi Istvánnétól szintén sok értékes fényképet, eredeti dokumentumot kapott a múzeum. A gazdag hagyatékból nagyon nehéz volt válogatni. A legfontosabb szempont az volt, hogy a mesélő képeket, dokumentumokat mutassuk be.

A kiállítás nem csak fotókból áll, sokkal izgalmasabb annál: film-, cikk- és könyvrészletek teszik teljesebbé a csodadoktorról alkotott képet.

Sok beszélő című kéziratot mutatunk be, a kiállítás címe – Kelet-Afrika csodavilágában – is innen ered. Ez volt Sáska László Életem Afrika című könyve kéziratának eredeti címe. A kiállításon látható filmrészleteket (melyeket a Xantus Filmstúdiótól kaptuk, dr. Xantus Áron jóvoltából) szintén a Sáska házaspár készítette. Segítségükkel bepillanthatunk Afrika egzotikus élővilágába, de közelről láthatjuk kertjük ékességeit, a nektármadarakat is. Sok-sok éves munkával teremtették meg annak feltételeit, hogy ezek a madarak odaszokjanak, úgy, hogy reggelente, az etetéskor már csak tapsolni kellett, és máris megjelentek. A helyi iskolások is hozzájuk jártak madarakat tanulmányozni. A filmrészleteket a kiállítótér sarkában kialakított teraszenteriőrben tekinthetjük meg, hiszen ők is a teraszukról figyelték a madarakat.

Ez a terasz igencsak különleges. Helyet kapott itt egy asztal és egy szófa is.

Igen, az asztalterítő valójában egy társasjáték lapja, ami a kisebbeknek szól, de az idősebb korosztály is élvezheti. Lakatos István rajzai elevenítik meg Lacit és Pipikét, és elkísérhetjük őket Szomáliából, Mogadishuból egészen a Meru-vulkán lábáig. Próbáltuk megidézni arushai házuk teraszát, ahol oly sok ember megfordult, és egy ránk maradt színes fénykép alapján rekonstruáltuk a párna eredeti mintáját. Aki leül a padra, az valóban a Sáska házaspár teraszán érezheti magát. Sok apró, első pillantásra fel sem tűnő részlet teszi ezt a kiállítást élővé, hangulatossá és emlékezetessé. Igyekeztünk úgy kialakítani a tárlatot, hogy minden korosztály, illetve érdeklődő megtalálhassa azt, ami számára érdekes. A képek, melyeket Czakó Gábor retusált, magukért beszélnek, és nemcsak a házaspár mindennapjait ismerhetjük meg általuk, hanem a különböző népcsoportokat, valamint az Afrikában honos állatokat is. Bemutatjuk azt is, hogy annak idején hogyan rögzítették az élményeiket, hiszen a mai gyerekek már nem ismerik a diafilmet. Rácsodálkozhatnak az orchideás diorámára is – a virágot Polgár Ágnes készítette, a tárlót pedig a nemrég Csuka Zoltán-díjban részesült Sipos György rendezte be számunkra. A Sáska házaspár több mint 120 orchideafajt gyűjtött be, ezek közt volt, amelyik új fajnak bizonyult. A terem fő helyén pedig az az afrikai festmény függ, ami annak idején a házukban volt a falon. Elmondhatjuk, hogy ez a kiállítás olyan, mint egy hagyma: többrétegű. Aki egy általános képet szeretne, elég, ha elolvassa a fülszövegeket, idézeteket, megnézi a képeket. (Az idézetek Sáska fő művéből, az Életem Afrika című könyvből, valamint interjúkból és a Magyar Vadászújságban megjelent cikkeiből valók.) Akit mélyebben érdekel, a magyarázó szövegekből többet is megtudhat, aki pedig minden részletre kíváncsi, és szeretné összekapcsolni a látott elemeket, a vitrinek tárgyfeliratait átböngészve még mélyebb információkhoz juthat.

A teremben van egy álajtó, ami igazából nem nyílik sehová.

Igen, ez jelképesen hozzájuk vezet. El lehet gondolkodni azon, kinek mit jelent az a bizonyos ajtó, amin átlépnek, ha van kellő motiváció. Sáska László életében Pipike volt az, aki megadta a végső lökést, hogy feladja a gondosan felépített karrierjét, a vagyonkáját, és végre azt tegye, amire mindig is vágyott. Hogy a motiváció honnan, kitől érkezik, az mindenki életében személyes dolog, és hogy mire nyitunk ajtót az életünkben, amikor elérkezik ez a pillanat, az szintén a személyes utunk része.

 

Forrás: Érdi Újság, szerző: Ádám Katalin