Az első gondolatom az volt, én csak a munkámat végeztem”

Szakmány Tamás Walesben élő orvosprofeszszor a súlyos koronavírusos betegek kórházi ellátásának koordinátora. Munkáját Erzsébet királynő azzal ismerte el, hogy a Brit Birodalmi Rend tagjává választotta. Az egykor Érden tanult professzorral beszélgettünk.

Hogyan értesült a kitüntetésről és mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy megkapta?

December 3-án este a kórház parkolójában ért utol a Cabinet Office-e-mailje. Nagyon meglepődtem és el sem hittem, tulajdonképpen még most sem hiszem el, hogy megkaptam ezt a kitüntetést. Az első gondolatom az volt, de hát én csak a munkámat végeztem.

Az elismerést személyesen a királynőtől veheti majd át? Vagy ez a járvány miatt most elképzelhetetlen?

Ezeket a kitüntetéseket a királynő vagy a királyi család tagjai szokták átadni, de a koronavírus helyzetre való tekintettel még a korábbi elismeréseket sem adták át. Talán nyáron vagy kora ősszel lesz rá lehetőség. Remélem, ha a királynővel nem is, a királyi családdal találkozhatok.

Mit jelent a Brit Birodalmi Rend tagjának lenni? Az angol elismerések hierarchiájában hol helyezkedik el, mekkora a presztízse?

A presztízse hatalmas, hiszen az MBE (Member of the Order of the British Empire) egy élet munkájának elismerése. Ez az itteni kitüntetési hierarchiában a második legrangosabb fokozat. A mindennapi életben azonban nagy változást nem jelent majd az életemben, hiszen ugyanúgy be fogok menni a munkahelyemre, és dolgozom tovább ezután is.

Hogy képzeljük el, pontosan miért kapta az elismerést?

Konkrétan a Covid első hullámának levezénylése során végzett tevékenységemért kaptam. Márciusban kezdődött nálunk az első hullám, hirtelen nagyon sok betegünk lett, rengeteg ágyra volt szükség az intenzív osztályon, a rendszer a túlterhelés határán volt. Valószínűleg az is nagy szerepet játszott abban, hogy nekem ítélték a kitüntetést, hogy nemcsak a betegágyak mellett dolgoztam, hanem egy személyben a walesi intenzíves kórházi hálózat vezetője is voltam. Ami egyébként olyan terhelést jelentett, amit magam sem gondoltam volna. Amikor hazajöttem az éjszakai műszakból, általában 1-2 óra alvás után már ismét belevetettem magam egy 10 órás zoom meetingbe, amit a kórházvezetőkkel, a walesi egészségügyi minisztériummal, az intenzíves kollégákkal, illetve a brit intenzíves társaság többi tagjával folytattunk. Mindezek mellett valahogy még arra is jutott időm – természetesen csak úgy, hogy egy egész csapat állt mögöttem – hogy az új kutatási módszerek megismerésével foglalkozzak és azzal, hogy ezeket a mi kórházunkban is bevezessék. Ezeknek a tanulmányoknak a mai napig én vagyok a helyi felelőse, ami rengeteg feladatot ró ránk, az egész csapatra, hiszen most a második hullámban megint nagyon megnövekedett a betegszám.

Az aneszteziológiának mi a szerepe a koronavírus elleni harcban?

Az aneszteziológus kollégák voltak azok, akik segítettek a nagyon súlyos állapotú betegek légút-biztosításában, a különböző invazív katéterek behelyezésében, a páciensek forgatásában. Azzal, hogy ők ezeket a nagyon fontos feladatot megoldották, nekünk, intenzív osztályosoknak biztosítottak időt arra, hogy gondolkozhassunk, hogyan kezeljük a súlyos állapotban lévő betegeket.

Mit gondol, hogyan alakulhat a vírushelyzet az elkövetkezendő hónapokban? Angliában ugye újabb szigorításokat is bevezettek.

Igen, Anglia területén bevezették a teljes lezárást, ez Walesben már korábban érvénybe lépett. Az elmúlt időszak tapasztalataiból kiindulva az elkövetkezendő 2-3 hétben még emelkedni fog a betegszám, utána még 3-4 nehéz hétre számíthatunk, mert addig lesznek a betegek az intenzív osztályokon, illetve a kórházakban. Remélem, hogy a lezárások igazi hatása 6-7 hét múlva jelentkezik, akkor már csökkenni fog  a terhelés. Bízom benne, sikerül elkerülni, hogy az egészségügyi rendszer túlterhelődjön. Tudomásom szerint Magyarországon is jellemző a szakellátók hiánya, ha ők kiesnek, még nehezebb lesz a folyamatos betegellátást biztosítani.

Magyarországra is megérkeztek az első vakcinák. Mi az álláspontja az oltással kapcsolatban?

A kórházunkban az első 5 között voltam, akik jelentkeztek az oxfordi vakcina kipróbálására. Mindenki, akinek lehetősége nyílik rá, oltassa be magát, mert ez az egyetlen esélyünk, hogy megállítsuk a járványt.

Mi a személyes tapasztalata, Angliában hogyan kezeli a kormány a járványhelyzetet?

A brit kormány szerintem nagyon sokszor csak loholt az események után. A mostani lezárás is az utolsó előtti pillanatban történt. Megértem azokat, akik szenvednek a lezárástól, akik elvesztették a munkájukat, és nem irigylem azokat sem, akiknek ilyen döntéseket kell hozni. A walesi kormányzat picivel talán jobban kezelte a helyzetet, nem félt időben meghozni a népszerűtlen, ám szükséges döntéseket.

A magyarországi történéseket mennyire kíséri figyelemmel? Van véleménye arról, hogy a magyar kormány hogyan kezeli a vírushelyzetet?

Az első hullámban a magyar kormány helyesen cselekedett, hogy lezárta a határokat és tulajdonképpen ezzel megvédte Magyarországot a komolyabb veszélytől. Az is valószínűsíthető volt, hogy ezek az intézkedések nem lesznek örökéletűek, és hogy a fertőzés mindenképpen meg fog jelenni az országban. Amin változtatni kéne, az az, hogy az adatokat nyilvánosságra kellene hozni, az embereket pedig folyamatosan tájékoztatni arról, mi folyik az egészségügyben és az oltásokkal kapcsolatban, hiszen ezzel vissza lehetne szerezni a társadalom bizalmát.

Magyarországon is szükség lenne hasonlóan szigorú intézkedések bevezetésére annak érdekében, hogy a járvány terjedését vissza lehessen szorítani?

Mivel nem ismerjük a magyar számokat, azokból az adatokból, amiket nyilvánosságra hoztak, nehéz megállapítani, szükség van-e a teljes lezárásra. A különbség a két rendszer között az, hogy én hetente kapom a független szervezetektől az adatokat. Az összes intenzív osztály naponta és hetente küldi az adatokat. Ennek az összesítését heti lebontásban megkapom egész Nagy-Britanniára és Walesre nézve. Ebből sokkal jobban tudok dolgozni és látom, hogy szükséges-e a lezárás vagy sem. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, akkor mindenki csak sötétben tapogatózik. A magyar kollégák többször is megkértek, tájékoztassam őket a mi helyzetünkről és webináriumokon is részt vettem, ahol folyamatosan tájékoztattam őket, szerintem mi lenne jó a magyar egészségügyben.

Magyarország európai megítélése régóta igen negatív. Külföldön élő magyarként hogyan éli ezt meg? Érez ebből bármit is?

A brit társadalom – különösen a Brexit szavazás óta – eléggé elfordult a külföldiektől. Mindenki azt mondja, engem, mint jól képzett orvost, nagyon szeretnek, mást nem. De ez a megítélés nem a magyaroknak szól, hanem mindenkinek, aki nem brit. Szóval különösebben nem éreztem ennek hátrányát.

Amikor mi érdiek értesültünk a kitüntetéséről, roppant büszkék voltunk, hiszen Ön az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója volt és ott érettségizett. Milyen emlékeket őriz a gimnáziumról?

A VMG meghatározó élmény volt az életemben, hiszen az, hogy biológia tagozatra jártam és Szerényi Gábor tanár úr keze alatt fejlődhettem, vezetett oda, hogy végül orvosi egyetemre kerültem, és hogy ezt a rangos elismerést megkaphattam. Nagyon nagy szeretettel gondolok vissza a VMG-re és nagyon sajnálom, hogy tavaly, pont a koronavírus miatt nem tudtuk megtartani az osztálytalálkozónkat.

Van még valamilyen kötődése a városhoz?

A szüleim Százhalombattán élnek és amikor csak tehetem, hazalátogatok, de rokonaim és barátaim is laknak Érden. Az öt évvel ezelőtti osztálytalálkozóra sikerült hazautaznom. Érden utoljára tavaly januárban jártam, a téli szünet alatt utaztunk Magyarországra a családdal és akkor látogattuk meg az érdi ismerősöket is.

Mi jellemzi Ön számára leginkább a különbséget a VMG-s évek és a mostani Érd között?

A legnagyobb változás a városkép átalakulása. Eltűnt a régi volánbusz-pályaudvar, ahonnan napi rendszerességgel indultam haza. A VMG-hez vezető út és a környező boltok, épületek is nagy átalakuláson mentek keresztül.

 

forrás: Érdi Újság/ Endresz Dóra-Kling József-Szabó Réka Nikoletta