Horváth Roland: „Ha normálisan tudunk készülni, más a vége”

Ötven napot töltött karanténban, amely döntően befolyásolta idei szereplését az újjáalakuló érdi női kézilabdacsapatnak. Ennek ellenére Horváth Rolandék 6 győzelemmel, 2 döntetlennel és 18 vereséggel zártak a 11. helyen, miközben a 8. helyre is volt esélyük. Interjú Horváth Rolanddal.

Korábban többször mondtad, hogy tavaly két hét alatt kellett összetenned egy olyan kézilabdacsapatot Érden, amely megőrzi NB I-es tagságát. Utólag visszagondolva – minden nehezítő körülménytől függetlenül – mekkora kihívásnak számított, hogy egy ütőképes csapatot kellett összeraknod?

– Nagyon nehéz volt két hét alatt összeverbuválni olyan kézilabdázókat, akikkel bent tudsz maradni az NB I-ben, amely nem egy könnyű bajnokság – kezdte szezonértékelő visszatekintését Horváth Roland, az ÉRD vezetőedzője. Annyi szerencsém volt, hogy azért nagyjából mindenkit ismertem, tudtam, kire számíthatok, ki lesz meghatározó játékos, de sok olyan játékos volt, aki lutri volt, mert nem tudtam, mire számítsak tőle. Mindössze annyit tudtam, hogy vannak olyan tényezők a játékban, amik a hasznunkra válhatnak. Ebből indultam ki júniusban, amikor játékoshoz már nagyon nehezen lehetett jutni, de kaptunk segítséget Fehérvárról és Vácról. A többieket többnyire videókból tudtam megnézni, mit tudnak és eszerint döntöttem, hogy velük szeretnék dolgozni. Bármennyire is nem úgy sikerült a bajnokság vége, ahogy szerettük volna, de azt a célt, amit szerettünk volna, azt elértük.

Ha jól emlékszem, minden nyilatkozatodban azt hangsúlyoztad, hogy ennek a csapatnak elsősorban idő kell. Minden karanténtól és nehezítő körülménytől függetlenül mennyi időre lett volna szükség, hogy összeérjen a csapat?

– Amikor elértünk a csúcsunkra és olyan mérkőzéseket játszottunk, amiről senki nem gondolta volna, akkor elértük azt a szintet, hogy sikerült összekovácsolni a csapatot, de a legfontosabb dolog az volt, hogy a lányok között nagyon jó volt a csapatkohézió és mentálisan nagyon erősek voltak. Egy jó csapatot tudtunk alkotni, ez nyilvánvalóan mindenkire vonatkozik, de elsősorban a meghatározó játékosokra. Utána jöttek azok a dolgok, amik nagyban befolyásolták a szereplésünket, 50 napot voltunk karanténban, ami versenyidőszakban nagyon megpecsételi a csapatok sorsát. Talán mi voltunk a legtöbbet karanténban, ez közrejátszott abban, hogy a bajnokság vége nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

fotó: Draskovics Ádám

Az első karantén után mégis parádésan tért vissza a csapat, hiszen akkor bravúrkategóriába tartozott a Dunaújváros legyőzése. Utólag ez mennyire bravúr? Egyrészt a Kohász sem szerepelt túl fényesen, másrészt volt 8 napja a csapatnak felkészülni.

– Ilyenkor egy kicsit át kell gondolni az edzéselméletet és lehet, hogy bután hangzik, de senki ne értse félre, az a tíz nap nagyon jól jött a lányoknak, mert utána volt időnk felkészülni. Az volt az egyetlen olyan karanténunk, ami nem ártott a csapatnak, de az összes többinél már megmutatkozott a hátránya. A Kohász elleni győzelem mentálisan adott nagyon sokat, mert a Dunaújváros jó játékosokból álló csapat. Ez bizonyította be, hogy jól dolgoztunk, a lányok akarták ezt az egészet és sikerült öt góllal győzni. Ez nagyon pozitív volt, pláne úgy, hogy olyan játékosokról beszélünk, akik tényleg alig játszottak az NB I-ben. Lehet, hogy ott volt a nevük, de érdemileg nem vettek részt a csapatokban.

Ezután viszont szinte rögtön jött az újabb karantén, de ekkor már nem volt annyi meccse az ÉRD-nek és lényegében decembertől márciusig zökkenőmentesen tudott készülni. Ekkor bár voltak olyan vállalható vereségek, mint a Vác, a Mosonmagyaróvár vagy a Fradi elleni, ezután márciusra olyan periódusba kerültetek, hogy szinte biztos volt az NB I-ben maradás. Ennyit számít a közös munka?

– Ilyen esetben kétféle felkészülés van: vagy csinálunk egy új alapozást, vagy a mérkőzéseket használjuk fel arra, hogy a csapatunkat újra összerakjuk. Már hatodik éve vagyok az NB I-ben, így tudom, hogy utóbbi azért nem működik, mert nagy lutri. Úgy kalkuláltam, nekünk muszáj bajnokság közben eldönteni a bennmaradást, nem várhatjuk ki a végjátékot, hiszen annyira kevesen voltunk érdemi kézilabdázókkal, hogy ha valaki esetleg megsérül, akkor nagy baj van. A másik opció volt, hogy megyünk meccsről meccsre, amit nem akartam, mert nagyon nehéz lett volna a sorsunk, de jól jöttünk ki belőle. Ez volt az a felkészülési rész, amikor újra felépítettük a csapatot és erre a lányok is vevők voltak.

A Kisvárda elleni szoros végjátékban elért idegenbeli siker mennyire lökte át a csapatot a holtponton? Utána Fehérváron és Szombathelyen is nyert az ÉRD.

– Teljesen mindegy volt, hogy 2-3 góllal is vezetett a Kisvárda, ennek a kis csapatnak mindig az volt az erőssége, hogy mentálisan nagyon jól tudott küzdeni csapatként és ott is így tette. A hajrában is hárommal vezetett a Kisvárda, de csináltunk egy négy nullás sorozatot, ami azt mutatja, hogy jól tudtunk dolgozni. Önmagában pedig a kisvárdai győzelem hatalmas mentális bomba volt ennek a csapatnak, mert utána akkora impulzust kaptak, amitől szerintem nem lehetett volna megállítani őket. Itt kell megjegyeznem, hogy utána jöttek az újabb karanténok és emiatt egy hónap alatt kellett tizenegy meccset lejátszanunk, amiket rég lejátszottunk volna és biztos vagyok benne, hogy másképp alakulnak, ha szépen, szisztematikusan, versenyidőszak szerint tudunk haladni.

fotó: Domonkos Bálint

Merthogy amikor tényleg nagyon jó passzban volt a csapat március elején, akkor jött az újabb karantén, ráadásul a Boglári Akadémia-SZISE elleni meccs előtt. Utólag lehet, furcsán hangzik, de mennyire lett volna más a bajnokság hajrája, ha nincs az a karantén és nem kell ilyen sűrűn meccseket játszani?

– Teljesen. Nem kell hozzá edzőnek lenni. Biztos vagyok benne, ha normálisan tudunk készülni hétről hétre, akkor egészen más a vége. Ha játszunk egy meccset szerdán, csütörtökön érdemileg nem tudok úgy edzeni ezzel a hat-hét játékossal, hiszen pihenniük is kell, de szombaton már jön a következő forduló. Ha kiszámoljuk, akkor két napunk volt felkészülni a meccsekre és sajnos ez a csapat erre vagy még nem alkalmas, vagy nem is lesz rá alkalmas. Abban biztos vagyok, ha versenyidőszak szerint haladunk, ez a csapat nem a tizenegyedik helyen végez, hanem jóval előrébb. Az első két karantén még rendben volt, de a harmadik, negyedik, ötödik már nem. Versenyidőszakban ötven napot nem lehet kompenzálni fizikálisan és mentálisan sem, így a rengeteg egymás utáni meccs felőrölt minket és el is hiszem, hogy ebből még nem tudtunk felállni. Bízom benne, hogy a játékosok idősebbek, rutinosabbak lesznek és jobban fognak menni a dolgok.

Pedig az MTK elleni döntetlen mellett három nagyon vállalható vereség következett a Győr, a Mosonmagyaróvár és a Debrecen ellen. A Kisvárda elleni félidei tízgólos előny után játszott döntetlen viszont mintha megtörte volna a csapatot.

– A félidei tízgólos előnyünkhöz az is kellett, hogy a Kisvárda nem játszott jól, de van két sora. Tudjuk, hogy a kézilabdában egy ekkora előny 10 perc, ők 13 perc alatt darálták le, úgy, hogy vezettek. Az egyik ujjamat megharapom, a másikat nem, mert bármelyik részét nézem, buktunk és nyertünk egy pontot. Ebből is tanulunk, mert akkora volt a tempó az első félidőben, hogy a másodikra nem maradt erőnk. Ilyenkor lett volna jó néhány olyan játékos, akivel lehet rotálni és akkor ilyen szintű mérkőzéseken ilyen problémák nem fordulnak elő. De ezek mind a fiatalság, rutintalanság számlájára írandók.

Jövőre mennyire lehet más a csapat? Az ÉRD már bejelentette, hogy érkezik Alexandra Vukajlovics, Monori Orsolya és Hadfi Gréta is, emellett egyelőre Kiss-Walfisch Mercédesz távozásáról tudni. Ha még Kopecz Barbara, Mézes Laura és Simon Armilla is visszatér sérüléséből, akkor meglesz a szükséges rotáció?

– Simon Armilla távozik csapatunktól, hiszen beállós poszton megvagyunk, hitt van Kiss Dorottya Zsófia, Sztankovics Réka és Paróczy Sára, aki ebben az évben bizonyította, hogy helye van az NB I-ben. Nagy sajnálatomra Kiss-Walfisch Mercédesszel nem tudtunk megállapodni, mert szeretett volna hazatérni a családjához. Az ő távozása mentálisan és tudásban is hatalmas érvágás, de ha nem tudjuk egy emberrel, akkor megpróbáljuk két emberrel pótolni az ő góljainak a számát és egy olyan csapatkohéziót kialakítani, ami működni fog. Ez egy nagyon fiatal csapat lesz. Az egész nyár és a kéthónapos felkészülés arról fog szólni, hogy úgy össze tudjuk rakni a csapatot, amivel elérjük a kitűzött célunkat. Egy fiatal, de remélem, ambíciózus csapat lesz.

Egy ideális szezonban milyen eredménnyel lennél elégedett? Most is meg volt a lehetőség rá, hogy a nyolcadik helyen végezzen a csapat, ami kiváló eredmény lett volna egy újjáalakuló társaságtól.

– Én továbbra is azt mondom, hogy nekünk a középmezőnybe kell odaérnünk. Attól feljebb már olyan csapatok vannak, melyekkel – valljuk be – sem pénztárcában, sem játékosállományban nem tudjuk felvenni a versenyt.

Mennyire végleges a jövő évi keret, lehetnek még távozók és érkezők?

– Maximum egy játékosban még lehet változás.

Mikor kezdődik a felkészülés?

– A bajnokság a szeptember 12-i hétvégén kezdődik, mi pedig július 12-én kezdjük el a közös edzéseket, de a lányok ezt megelőzően két héten keresztül otthon fognak készülni.

kiemelt kép: Draskovics Ádám/archív