493 évvel ezelőtt július 20-án II. Lajos Budáról Mohácsra tartva megállt Érden, Sárkány Ambrus kastélyában. Pár napos pihenője után az itteni réven átkelt a Dunán, hogy Csepel-szigeten búcsút vegyen feleségétől, Habsburg Máriától. A hagyomány szerint Érden, illetve Érd után lengyel katonák csatlakoztak a magyar király seregéhez.

Nagyon régi hagyomány Ófaluban, hogy megemlékeznek a mohácsi csatába vonuló II. Lajosról és seregéről. Az Érdi Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület (ÉRDLEMKE) megalakulása óta, azaz tizenöt éve fontosnak tartja, hogy jelen legyen, sőt, szervezője legyen a rendezvénynek, amit a reggel nyolc órai megemlékező szentmise után tartottak az oroszlános emlékműnél.

Az emlékmű történetét T. Mészáros András polgármester elevenítette fel beszédében.

– Benne foglaltatik egy római kori oroszlán, benne van Sárkány Ambrus címere – hiszen az ő kastélyában szállt meg a király és kísérete –, és benne van mindaz, ami a lengyel–magyar barátságot jellemzi: hogy a kezdetektől küzdöttünk egymásért, hol a lengyelek haltak meg a magyarokért, hol a magyarok a lengyelekért. 2007-ben kiegészült ez az emlékmű, pontosítva, mi is történt itt, és nemcsak II. Lajosnak állít emléket, hanem azoknak a lengyel hősöknek is, akik Mohácson életüket áldozták – hangsúlyozta T. Mészáros András, kiemelve: áldassék a nevük, és emléküket mi, magyarok, örökké megőrizzük.

Dózsa Lajos, az ÉRDLEMKE titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel–magyar összefogás több mint ezer esztendős, és beszélt a fiatalon elhunyt II. Lajosról is. 

– Mai napig vita tárgyát képezi a Csele pataknál bekövetkezett halála. Ez a fiatalember tudta a feladatát: ebben a korban már nem kellett egy uralkodónak a csatában az első sorban harcolnia. Elég volt a jelenléte. De érezte és tudta, hogy neki akkor ott jelen kell lennie, bármi történik. E történelmi esemény súlyát mutatja az is, hogy az ország valamennyi fontos vezetője a királlyal együtt jelen volt, és az életét áldozta a hazájáért, ahogy az egykori országbíró, Sárkány Ambrus is. Azok a hősök, akik Lengyelországból jöttek, szintén nem tértek haza. Emlékezzünk rájuk kegyelettel – zárta szavait Dózsa Lajos.

Az egyesület nevében az ÉRDLEMKE elnöke és elnökhelyettese, Bazsóné Megyes Klára és Sebestyénné Majchrowska Ewa koszorúzott, majd a jelenlévők emlékeztek virággal, főhajtással.

A rendezvényen Baka Györgyi költő, az egyesület tagja szavalta el Vörösmarty Mohács című versét, végezetül a Diósdi Női Kar tagjainak részvételével elénekelték a lengyel és a magyar himnuszt.