Aranyló szeptemberi délutánon sétálok a gyerekorvosi rendelő felé. Alig egy hete kezdődött meg az iskola, ilyenkor – gondolom naivan – alig van még beteg gyerek, egy laborbeutalóra biztos nem kell sokat várni. Az ajtóból visszapattanok: odabent vagy húsz szülő, körülállják az asszisztenst, aki nemcsak képletesen, hanem valóban törölgeti a homlokát. „Türelmüket kérjük, áll a rendelés, mert nem tudunk haladni az orvosi igazolások miatt” – mondja halkan. Egy papírra felírja azok nevét, akik a gyógyult gyereküknek szeretnének igazolást. Beteg gyerekkel talán ha hárman várakoznak, a többiek mind a papírért jönnek.

„Az egynapostól a kéthetesig rengeteg igazolást kell kiadnunk, ami nagyon leterhel minket. A leukémiás betegemmel nem tudok annyit foglalkozni, mint az igazolások írásával, amit nem tartok helyesnek. A szülőnek elvileg van annyi ismerete és joga, hogy akár egy hétre is igazolja a gyereke távollétét. De nem teheti! Pedig ez számunkra nagy segítség lenne. Volt olyan nap, hogy délelőtt 11 helyett 14 órakor fejeztük be a rendelést” – mondja lapunknak az egyik érdi gyerekorvos, hozzátéve: így is csak egy elmaradt továbbképzés miatt felszabadult pár órájában tudta behozni a felgyülemlett munkát. Amit pozitívumnak lát ebben a helyzetben, hogy továbbra is mód van az online tanácsadásra, és arra, hogy a recepteket az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren (EESZT) keresztül küldjék – így nem kell annyit nyomtatni.

„A csütörtöki rendelésünkön közel kilencvenen voltak. Ahogy egyet tüsszent a gyerek, vagy kifújja az orrát, azonnal elküldik az iskolából, óvodából. Máskor egy kis náthával még ment közösségbe a gyerek. Hogy mi lesz késő ősszel, ha októberben–novemberben bejön az influenzaszezon, nem tudom… Már a tanácsadás sem működik úgy, ahogy szokott. Úgy érzem magam, mintha egy tűzőgép lennék. És ha hozzájön mindehhez az influenza elleni védőoltások beadása, az még jobban leterheli majd a rendeléseket” – mondja egy másik gyerekorvos, megjegyezve: a megnövekedett személyes találkozás mellett legalább száz telefont bonyolítanak le naponta, hiszen nagyon sokan nem hozzák be a gyereket, hanem így kérnek tanácsot. „Meg kellene oldani, hogy a szülő is tudjon igazolni. Ő van a gyerekkel, ő látja, hogy érzi magát” – hangsúlyozza ő is.

Az orvosok úgy vélik, nemcsak az orvosi igazolások kiadása miatt magasabb most a betegszám, hanem azért is, mert a gyerekek fél évig nem voltak közösségben – a nyári szünetet megelőzte az otthoni oktatás több hónapos időszaka. Így most fogékonyabbak a különféle fertőzésekre. Nem könnyíti meg a gyerekorvosok dolgát az sem, hogy szinte mindennap változik a helyzet, folyamatosan követni kell az iránymutatásokat – mutat rá egy harmadik kolléga. „Azt tanácsolom a szülőknek, először telefonáljanak. Így el tudjuk dönteni, szükség van-e a személyes vizsgálatra. Minél kevesebb találkozás van, annál jobb. Gondoljunk bele, mi lesz, ha a gyerekorvos is megfertőződik?” – teszi fel a kérdést a doktornő.

„A minap az egyik karanténba került páciensemnél elvégezték a tesztet, hogy hamarabb mehessen közösségbe, és pozitív lett, holott nem igazán voltak tünetei. Nem egyszerű tehát a helyzet – valahogy ki kell bírni” – fűzi hozzá. Ugyanakkor ő is nehezményezi, hogy két tüsszentés után hazaküldik a gyerekeket az iskolából, óvodából. „Remélem, rá tudjuk venni a tanárokat is, hogy egy náthával nem feltétlenül muszáj SOS hazaküldeni a gyereket. Előbb-utóbb nem lesz értelme a tanításnak, mert nem lesz bent senki” – vélekedik.

„Nekünk kell valahogy kialakítanunk egy jól működő rendszert, megérteni egymást, hogy senki nem akar rosszat” – summázza. Nézzük azért ezt az új protokollt a szülők szemszögéből is. „Kedden a fiam rosszul érezte magát, begyulladt az egyik nyirokcsomó a füle mögött. Láza nem volt, csak elesettnek érezte magát. Felhívtam a rendelőt, a doktornő azt mondta, ne hozzam be a gyereket, ajánlott vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót és borogatást, és kérte, szóljak vissza másnap. Mivel nem javult a helyzet, a doktornő megrendelte a PCR-tesztet. Ennek már 48 órája, de még senki nem hívott, hogy mikor jönnek. A gyerek azóta belázasodott, az állapota nem javul, de orvoshoz nem vihetem” – panaszkodik az anyuka, aki ott tart: inkább megcsináltatja önerőből a PCR-tesztet, csak legyenek már túl rajta. Más is meséli, hogy napok óta vár a karanténban a tesztre – ami, ha nincsenek tünetek, talán kellemetlen és bosszantó, de egy beteg gyerek esetében azért ez már más kategória. Nem beszélve arról: kell-e szólnia anyukának az iskolában, hogy a gyerekét tesztelni fogják? Ijessze meg az egész osztályt? Vagy várja meg az eredményt, ami majd egy hét múlva jön meg? Megannyi kérdés – de jó válasz egyelőre nincs.