Mindössze tizenhat éves volt, amikor beleszeretett a rádióamatőrségbe, és azóta is nap, mint nap hódol ennek a fiatalabb nemzedékek számára talán egyre kevésbé ismerős szenvedélynek – árulta el Németh Tibor, az Érd Városi Rádióklub Sportegyesület elnöke, aki az Érd FM: Bundáskenyér című napindító műsorának a vendége volt a közelmúltban.

Anélkül, hogy a kívülállók számára szövevényes technikai részletekben elmerülnénk, legyen elég annyi, hogy alapvetően azt nevezzük rádióamatőrnek, aki egy arra szolgáló eszköz segítségével kapcsolatba lép, illetve hosszabb-rövidebb párbeszédet folytat más, szintén ilyen berendezést használó emberekkel. Legyenek azok az emberek a következő utcasarkon, vagy épp a világ túlsó felén.

És ez ragadta meg Némethet is. A Budakalászi Rádióklubban ismerkedett a témával, amikor az egyik srác összeköttetésbe került Huszejn jordán királlyal, aki szintén rádióamatőr volt. Ez az eset pedig meghatározó élmény volt számára.

„Bekapcsolom a rádiót, adok egy „általános hívást” a nagyvilágba, tehát küldök egy hangot, aztán ezt valaki meghallja, visszahív, elmondjuk egymásnak kik vagyunk”

– magyarázta az érdi rádióamatőr, hogy miként zajlik egy ilyen kapcsolatfelvétel.

Mint kiderült, az egésznek van egy szabályos menete. A felek először arról tájékoztatják egymást, hogy milyen minőségben hallják a másikat, majd bemondják a nevüket, a helyet, ahol tartózkodnak. Ezek a lényegi információk. Az, hogy esetleg más is elhangzik-e, az már csak rajtuk múlik.

Viszont, ami legalább ilyen fontos, hogy a beszélgetés végén mindketten kitöltenek egy úgynevezett vételnyugtázó lapot, amit aztán elküldenek egymásnak, igazolva, hogy a kontaktus megtörtént.

Minél több kapcsolat, annál elismertebb munkásság – vázolta az egyszerű összefüggést. Rádióamatőr körökben a legnagyobb elismerés, ha az illető a világ összes országával kommunikált már.

„Egyedül Észak-Koreával nem beszéltem még”

– jegyezte meg ennek apropóján, és a miheztartás végett Németh.

Persze egy mai fiatalnak, aki mobiltelefonon és interneten nőtt fel, annak lehet, nem nagy dolog a bolygó túlfelével társalogni – ismerte el Németh Tibor. Ez jól látszik abból is, hogy az érdi rádióamatőr klub tagsága is elöregedett. A legfiatalabb tagjuk is már 40 esztendős, és ugyanez a folyamat figyelhető meg országos szinten is. Az egykori kilencezer hazai rádióamatőrből mára csupán ezren maradtak.

Pedig még a közelmúltban is adódott olyan helyzet, amikor egy rádióamatőr éles helyzetbe került, és egyesek hobbijából a közösség számára is hasznos tevékenység lett.

Ilyen volt a cunami az Indiai-óceánnál 2004-ben, ahol a pusztításban ledőltek az adótornyok, nem volt semmi kapcsolat, de egy éppen ott tartózkodó rádióamatőrt ez sem akadályozott meg, hogy információkat küldjön a külvilágnak az eseményekről.

Egy rádióamatőr ilyenkor csak kihúz egy drótot a fára, és már mehet is – fogalmazott Németh.

Valamelyest régebbi, de hasonló történelmi szituáció volt az 1989-es romániai forradalom is, ahol az információk áramoltatásában szint részt vettek rádióamatőrök.

A rendszerváltás előtt még politikai súlya is lehetett a rádióamatőrködésnek, így akár a szükséges engedély kiadását is megtagadhatták.

„Mielőtt megkaptam az engedélyt, kijött a fekete autó, és végigkérdezték a szomszédokat, hogy milyen ember vagyok. Ezt kamaszként nem is értettem”

– sztorizott a régmúltról Németh.

Érdekességként hozzátette, annak idején státuszszimbólum is volt, ha valakinek megvolt az engedélye. „Például haza lehetett szólni, hogy hamarosan indulok, lehet tálalni” – jegyezte meg viccesen. Igaz, akik ilyesmit csináltak, azok nem voltak igazi rádióamatőrök, ugyanis elvileg ezt nem volt szabad. Németh úgy véli, ők azok, akik időközben mobiltelefonra váltottak.

Aki viszont megmaradt, annak most is ugyanolyan örömöt okoz, amikor válthat pár szót egy idegennel sok ezer kilométernyire innen. Főleg akkor, ha verseny van, hiszen a rádióamatőrök rendszeresen összemérik a tudásukat világszerte. A megmérettetések célja pedig, hogy az indulók minél több országgal létesítsenek összeköttetést egy bizonyos idő alatt.

Az érdiek pedig elég jók ebben, hiszen tavaly csapatban megnyerték a világbajnokságot, nem mellesleg világrekordot értek el – tudhattuk meg a helyi klub vezetőjétől.

„Komoly adrenalin, amikor öten, hatan hívnak egyszerre, és ki kell azt az egyet választani, akivel gyorsan váltok néhány szót, aztán jöhet a következő és a következő, és így tovább”

–  így indokolta Németh Tibor azt, hogy mi mozgatja még fél évszázad után is.

Ha további részletekre is kíváncsi a rádióamatőrködéssel kapcsolatban, akkor érdemes a teljes interjút is meghallgatni.