Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésére emlékeztek hétfőn Érd főterén. Az ’56-os emlékmű megkoszorúzása előtt Aradszki András országgyűlési képviselő köszöntötte az ünneplőket, és felidézte a hatvanhét esztendővel ezelőtt történeteket, többször idézve Mindszenty bíboros szavait.
„A forradalom alapvető üzenete ma is igencsak időszerű: mi, magyarok akarjuk megmondani, hogyan akarunk élni, nem hagyjuk, hogy más diktáljon nekünk, mert az már nem demokrácia” – hangsúlyozta, áttérve a jelenre.
„A demokrácia megvalósulása ma is sok, magát demokratikusnak és jogállamnak nevező országban megkérdőjelezhető” – jelentette ki, „nyugatról kritizálnak minket, az állítólagos magyarországi antiszemitizmus miatt, miközben eltűrik, hogy a nyugati nagyvárosok utcáin tízezrek ünneplik antiszemita jelszavakkal a terrorizmust” – vélekedett.
„Azok a népek, akiket mi 1990 előtt irigyeltünk a szabadságuk és a jólétük okán, ma már vágyakozva néznek Közép-Európára a normalitás megőrzése miatt. Ugyanis mi nem kérünk a terrorból, a teremtett nemiség eltörléséből, a házasság és a család eszméjének megerőszakolásából és a háborúból.”
Csőzik László polgármester szintén az 1956-os történéseket idézte fel, hangsúlyozva: nemcsak a fővárosnak, hanem a vidéknek is elege lett a kommunista diktatúrából, amely csak névleg volt a munkásoké és a parasztoké, valójában a dolgozók kizsákmányolására és teljes agyomosására épült. Teljes volt a nyomor, általános vol a szegénység – hangsúlyozta.
„A dicsőséges október-novemberi napok krónikáját a pesti forradalmárok vérével írták. Kitartásukat, rettenthetetlen ellenállásukat a vidék tartotta életben: a vidék népe a saját szájától vonta meg a falatot, teherautókkal szállították a fővárosba az élelmiszert. És amikor a szovjet lánctalpak eltiporták a pesti forradalmat, mindent elkövettek, hogy a vidék megmaradjon” – emlékeztetett.
„1956 bebizonyította, hogy a magyarok a szabad világhoz tartoznak (…). 1956 a XX. század Mohácsa. A nemzet színe-javát kiirtották, megalázták, elüldözték. Legalább 2500 felkelő esett el, háromnegyedük fiatal, szinte gyerek volt. A forradalom leverése után 225 felkelőt végeztek ki, 22 ezret ítéltek el, és 13 ezer magyart internálótáborba zártak, és 200 ezer magyar ember menekült el külföldre, a felük 25 éves sem volt” – hangsúlyozta Csőzik László, megjegyezve: felemelő, önzetlen és páratlanul tiszta eszmék vezették a forradalmárok döntő többségét.
Csőzik László megemlékezett a forradalom érdi áldozatairól is, Bojó Simonról és Firtelmeister Sándorról, illetve Téglási Andrásról a fiatal nemzetőrről, akit Budakalászon öltek meg a szovjetek.
„Magyarországnak 1956-ban elemi szüksége volt a szabadságot szerető és a szabadságért harcoló népre. Az ő örökségük minket is kötelez. Hiszem, hogy a szabadságszerető magyaroké lesz a jövő” – zárta szavait.
A megemlékezésen közreműködött F. Nagy Erika színművész, a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd És Huszár Hagyományőrző Egyesület és a Harmónia Veregykar. Az ünnepség koszorúzással zárult.
