A Szociális Gondozó Központ munkatársai nyolc héten át várták a 7-12 éves gyerekeket a városi napközis táborban, a Bolyai iskolában. Számtalan programmal, meglepetéssel készültek idén is. Több éves tapasztalatuk alapján tudják, milyen programok a népszerűek a gyerekek körében, így emlékezetesek maradnak az eltöltött hetek.

És hogy mire is emlékeznek vissza szívesen? Most, hogy zár a tábor, megkértük Stehlik-Németh Krisztina táborvezetőt, illetve több táborozó gyereket, emeljenek ki pár LEG-et a tábor mindennapjaiból.

A legjobb egyedi program:

A hetedik tábori héten a martonvásári önkéntes tűzoltók tartottak bemutatót a srácoknak, és a végén egy habpartival is megörvendeztették a gyerekeket.

A legemlékezetesebb állandó program: 

A pénteki ki-mit-tud. Ezt nagyon várták a gyerekek, és izgatottan készülődtek különféle bemutatókkal.

A legklasszabb kirándulás:

A Velencei-tavi sárkányhajózás és a Szemlő-hegyi barlang igazán emlékezetes volt, de a tordasi western-falut is nagyon szerették a gyerekek.

A legkevésbé kedvelt foglalkozás:

Nem volt ilyen, minden programnak volt közönsége. A számháború például nagy sláger volt, nem lehetett belőle eleget rendezni. Amiről azt hitték a pedagógusok, hogy szerény népszerűségnek örvend majd, az is jó döntésnek bizonyult. Ilyen volt például a gyöngyfűzés, amit a fiúk is élveztek, és az elkészített ékszereket hazavitték az édesanyjuknak.

A legfinomabb/legrosszabb tábori kaja:

A táborban naponta kaptak zöldséget, gyümölcsöt a gyerekek, erről a Szociális Gondozó Központ gondoskodott. Krisztina szerint a legnagyobb sláger a paradicsom volt. A különféle versenyeken részt vevő gyerekeket csokival, bonbonnal jutalmazták – talán mondanunk sem kell, hogy ez is nagyon kelendő volt. Az ebédet, tízórait, uzsonnát a közétkeztető cég biztosította a nyolc hét alatt, és bármily furcsa, az egyébként nemszeretem-főzelékeket is megették a gyerekek (még az olyan bizarrnak tűnő párosításokat is, mint a paradicsomos krumpli, csirkemájjal).

A legszuperebb pedagógus (a negyedikes Dávid szerint):

„Olyan csapatvezetőt kaptam az itt töltött három hétben, aki mindenben segített. Nagyon tetszik a táborban, hogy mindig kapunk támogatást. Jönnék a jövő héten is, ha lehetne.”

A tábor legnagyobb eredménye (a harmadikos Máté és Levi számára):

Máté: „Új barátaim lettek, és a tavalyiakkal is találkoztam. Le is esett az állam: nahát, ő a Levi?!”

Levi: „Nagyon meglepő volt, hogy ilyen sok barátot szereztem kettő hét alatt.”

A legjobb tábori időtöltés (Pankának):

„Kint lenni a szabadban, tornázni, mozogni.  Tegnap táncoltunk, az is nagyon jó volt.”

A legtöbb, táborban töltött hét:

Volt olyan diák, aki a nyolcból hét hétig volt/van itt.

A legtöbb gyereket fogadó hét:

Elvileg hatvan fővel ment (illetve megy péntek délutánig) a tábor, és minden turnus telt házas volt, de azért mindig akadt egy-két hiányzó. A hetedik héten voltak a legtöbben.

A legidősebb és a legfiatalabb táborozó:

Akadnak kis hétévesek és szép számmal tizenkét évesek is. Nekik ez az utolsó évük, ugyanis ez a felső korhatár. Ennek oka, hogy minél nagyobb a korkülönbség a táborozók között, annál nehezebb egységes, mindenki számára megfelelő programokat szervezni. Így viszont mindenki talál magának megfelelőt.

A legrutinosabb táborozó:

Körülbelül húsz olyan gyerek volt a nyolc hét alatt, aki már 3-4 éve visszajár – és nem is egy, hanem több hétre.

És amit a legjobban sajnálnak:

hogy a tábornak 18-án vége. Csütörtökön vár még egy kirándulás a gyerekekre (Százhalombattára mennek, a régészeti parkba), pénteken pedig búcsúzik mindenki, zárul a nyolcadik turnus. Hétfőn elviszik a különféle eszközöket, kellékeket a Szociális Gondozó Központ munkatársai. Számukra most, a tábor zárásával kezdődik majd a pihenés. A gyerekekre pedig még még két hét szünidő vár, de már nem a táborban, hanem a családdal.