Az Életfa olyan szülőkből áll, akik SNI-s, illetve súlyosan, halmozottan sérült (ők úgy mondják, hogy kacifántos) gyermeket nevelnek. Megosztják egymással a tapasztalataikat, segítséget kérnek, illetve adnak, programokat szerveznek a családnak, vagy csak az anyukáknak, megteremtve a lehetőséget, hogy kimozdulhassanak egy kicsit – ez nagyon fontos, hiszen sok anyuka nem tud dolgozni, kikapcsolódni, mert a gyermeke huszonnégy órás figyelmet és gondoskodást igényel.

A kikapcsolódás nemcsak szórakozás lehet, hanem képzés, tanulás is. Tavasszal gyászfeldolgozó, valamint önismereti tréningen vehetek részt a csoportban mentorszülő szerepet vállaló anyukák.

A mentorszülők korábban többféle képzésen vettek részt, tudásuk, tapasztalatuk birtokában tudják segíteni a csoport azon új tagjait, akiknek a gyermeke frissen kapott diagnózist az állapotáról. Ahhoz, hogy egy mentorszülő másoknak segíteni tudjon, neki magának is jól kell lennie – és itt most a mentális jóllétre gondolunk. Aki ugyanis krízishelyzetben van, annak elsősorban magát kell támogatnia. Az Életfa mentorszülőit egy négyalkalmas önismereti tréning, valamint egy gyászfeldolgozó tréning segítette ebben. Mindkettőt a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával tudták megszervezni.

Az önismereti tréningre mi is ellátogattunk. Épp szünet volt, az anyukák beszélgettek, nevetgéltek. Pedig nem voltak ezek könnyű órák, hiszen egy ilyen tréning ráébreszt saját hiányosságainkra. Ezekre általában nincs rálátásunk, vagy ha mégis, nehezen tudunk rajtuk változtatni.

„Csak akkor tudunk segíteni másokon, ha tudjuk, hol a határaink: mi az, amiben még támogatást tudunk nyújtani, és mi az, amiben nem. Ez a tréning segített abban, hogy erre rádöbbenjünk. És azt is megmutatta ez a pár alkalom, hogy hogyan működünk együtt, közösségként. Felemelő volt látni, mennyire tudunk egymásra számítani” – mondta Zita, az egyik anyuka.

„Összetartó, feltétel nélkül elfogadó, támogató közösség vagyunk, ahol mindenről nyíltan lehet beszélni” – mondta egy másik anyuka, Móni. „Úgy vagyunk hitelesek, ha merjük egymás előtt felvállalni magunkat, a gondjainkat” – fűzte hozzá Linda. „Engem abban erősített meg ez a négy alkalom, hogy elég jó anya vagyok” – nevetett a negyedik anyuka, Eszter, hozzáfűzve: szerinte ez volt az eddigi legtartalmasabb közös programjuk, és még a gyerekükkel való kapcsolatuk is pozitívan változott. „Ha egy anya jobb hangulatú, magabiztosabb, azt a gyerek is megérzi” -jegyezte meg az édesanya.

Ez már a harmadik önismereti tréningjük volt az életfás anyukáknak.Nagy hangsúlyt fektetnek az Életfánál mind a tréningekre, mind arra, hogy a szülők a problémáikra személyre szabott válaszokat és segítséget kapjanak. A fentebb már említett gyászfeldolgozó tréning is ilyen volt: egyéni alkalmakon vett részt tizenhat anyuka. Itt egy-egy konkrét személlyel kapcsolatos veszteségeik feldolgozásán volt a hangsúly – jellemzően a sérült gyermeküket választották az anyukák. Hiszen az is veszteség, ha nem egészséges, hanem eltérő fejlődésmenetű gyermek születik a családban. „A gyászfeldolgozás során feljöttek a régi, eltemetett fájdalmak, amelyek megélésére az adott élethelyzetben nem volt mód (például kórházi kezelésen esett át a gyermek), most viszont igen” – mondta Ömböli Ágnes, az egyesület elnöke, aki többedmagával nemcsak a tréningeken vett részt, hanem egy gyógypedagógiai asszisztensi képzést is elvégzett.

A jövőben nem a képzésekre szeretnének fókuszálni, hanem a testi-lelki feltöltődésre, a szülők tehermentesítésére, hiszen a nyári szünet alatt és után erre nagy szükségük lesz az anyukáknak. A kacifántos gyerekek többsége ugyanis nem járhat táborokba, nincs számukra ügyelet, napközi, így a szünidőben az édesanyák 0-24-ben a gyermekeiket gondozzák. Terveik már vannak, pályázati forrásra van még szükségük.

„A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekeknek szeretnénk nyári napközit szervezni jövő nyáron. Szeretnénk bébiszitter-szolgáltatásra is pályázni, hogy legyenek olyan gondozóink, akik besegítenek ezeknél a családoknál, hogy a szülők el tudjanak menni pár órára feltöltődni” – mondta Ágnes.

Ezek még távlati tervek. Ami a közelebbieket illeti: zene- és vízi terápiát tartanak a szünidőben. A zeneterápiát hetente más-más családnál, a kertben tartják, piknikhangulatban. Terveznek kirándulásokat a szülőknek és a járóképes gyerekeknek, úgyhogy nem lesz eseménytelen a július és az augusztus sem.