Kling József

Sosem felejtem el 1995 novemberét. Először jártam Érden, először ültem szappantartóban. Egy köhögő Trabant kombival hordtam ki az Érdi Újságot. A kormányból kinövő sebességváltó ugyanolyan ismeretlen volt számomra, mint maga a város. A Trabantot és a melót is kölcsönbe kaptam, egy barátomat helyettesítettem. Mindig éhes egyetemistaként jól jött a kis plusz pénz. A város utcái olyan vigasztalanok voltak, hogy simán lehettek volna valamelyik Cormac McCarthy disztópia díszletei. Akkor még nem létezett GPS, úgyhogy képzelhetik, milyen nehezen találtam meg a Diósdi út 114. alatt a V+V kereskedést egy szakadt, napszítta Érd térkép segítségével. A szimpatikus hölgynek átadtam a köteg újságot, és már robogtam is tovább. Ez volt aznap az utolsó állomás. Megfogadtam, hogy Érdet a jövőben messze elkerülöm, nincs az a pénz, amiért visszajönnék. Ehhez képest momentán épp 14 éve élek a városban, ráadásul két és fél éve az Érdi Újság felelős szerkesztőjeként igyekszem kollégáimmal és a városvezetéssel együtt valami maradandót letenni a város asztalára.

Viktóri Lászlóné Mária most is ugyanolyan kedves, mint 27 évvel ezelőtt. Akkori találkozásunkat nem emlegetem föl neki, legyen számára meglepetés, amikor ezt a cikket olvassa. (A sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogy a költő mondja.) Csak most tudom meg, hogy az üzletet mindössze két évvel korábban, 1993. április 1-jén nyitották a házuk garázsában, és ahogy Mária mondja, nem áprilisi tréfának szánták. Hogy tényleg nem vicc volt, abból is kiderül, hogy immár 29 éve képes talpon maradni, másrészt a létrejöttét sem éppen vidám körülmények generálták. Mária férje korábban busz- és teherautó-sofőrként kereste a kenyerét. Akkoriban ezek a járművek még nem voltak légrugósak, a rázkódástól pedig nem ritkán gerinc – sérvet kaptak a volán mögött ülők. Mária férjénél ráadásul benne volt a pakliban, hogy a sérv kizáródhat, tehát azonnal abba kellett hagynia a szakmát. Megváltozott munkaképességű lett, bár akkoriban ezt a szóösszetételt talán még nem is ismerték. Egy szintén V betűs barátjuk segítségével közös vállalkozásban nyitották meg a V+V kereskedést. Az első pillanattól kezdve lehetett náluk újságot kapni, de akkor még nem ez volt a fő profiljuk. Akkoriban indult Érd matávosítása, úgyhogy – megérezve az idők szavát – árultak telefont, tévékészüléket, rádiót, faxot, de még kapát is. A másik V betűs kolléga tanár volt, az ő révén tanszercsomagokat állítottak össze és értékesítettek a közeli iskolának. Egy ideig árultak dohányárut is, annak meg a trafikmutyi tett be 2013-ban.

A férje 2014-ben halt meg, Mária szerint nem tudta feldolgozni, hogy harmadára csökkent a forgalmuk. Azóta egyedül vezeti az üzletet, amely egyértelműen elújságosodott, sőt momentán kijelenthetjük, tényleg Érd legrégebbi, független újságosaként tarthatjuk számon, ugyanis nem tartozik egyetlen hálózathoz sem, saját vállalkozás[1]ként küzd az életben maradásért. Nyilván voltak anno régebbi újságosok a városban, de ők egyrészt nem húzták idáig, másrészt a legtöbbjük, akikről Mária egyáltalán tud, profilt váltott. A boltocska tagadhatatlanul megőrzött valamit a régi idők feelingjéből. Ezt a régi lángot táplálja az a cirka 60 törzsvevő, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy naponta, hetente betérjenek ide, és pár perc beszélgetéssel fűszerezve kézbe vehessék nyomdafesték-illatú kedvenc lapjaikat. Mária kuncsaftjai közül a leghűségesebb a nyitás napjától, 29 éve itt veszi az újságot. Valamikor száznál is többen voltak a törzsvevők, de a számuk napról napra csökken. Van, aki már anyagilag nem engedheti meg magának a nyomtatott sajtót, mások, mivel az idősebb generációhoz tartoznak, meghalnak. A választék így is elég gazdag. A gasztromagazinoktól a politikai lapokon keresztül az Új Emberig van itt minden, amit alapvetően a vevőkör igényei és a Lapker alakít.

Gondolom, önök is kíváncsiak, melyik újságból adja el Mária a legtöbbet: „A keresztrejtvény örök, az mindig nagyon kapós volt. Vannak vevőim, akik ritkábban járnak ide, de mielőtt elmennek nyaralni, keresztrejtvényből biztosan feltankolnak. Van, aki ezzel tartja karban a szellemi frissességét.” Néhányan még hősiesen kitartanak a Népszava vagy a Magyar Nemzet mellett. Máriától olyan műhelytitkokat is megtudok, hogy például a 168 Óra néhány fix vevője azért mondott le a lapról, mert az újság az utóbbi időben átállt kisebb betűtípusra, ők viszont azt már nem tudják elolvasni. A keresztrejtvény után – nem meglepetés – a pletykalapok mennek a legjobban. Régen a sportújságból adták el a legtöbbet, most a sor végén kullog. Szerelmes füzetekből is akad felhozatal. Jelenleg két törzsvevője van a műfajra.
„Nők?”
„Igen.”
„Vett valaha férfi szerelmes füzetet?”
„Régen volt egy férfi vevőm, aki rendszeresen vásárolta, aztán felhagyott vele, valószínűleg már túl drágának találta.”

Anno szexújságokat is árultak, volt is rá kereslet, ki pironkodva, napilapokba bugyolálva vitte a pénztárhoz, ki meg rezzenéstelen arccal abszolválta a vásárlást. Meséli Mária: „Egyszer bejött három fiatalember, kért 20 db rajzlapot. Mire a férjem leszámolta a rajzlapokat, 30 ezer forint értékben tűnt el szexlap.” Pár napra rá két férfi ugyanabban a sarokban időzött el hosszan. Az esetből tanulva Mária le nem vette róluk a szemét, sőt már zavaróan fixírozta őket. „Azok hirtelen lekaptak egy Playboyt a polcról, letették a pultra, gyorsan beütöttem, odatettem a blokkot, majd ugyanabban a pillanatban elővették az igazolványukat, hogy a NAV-tól jöttek, és próbavásárolnak.”

Azóta ezt az újságtípust száműzték a boltból, mondván, közel az iskola. A Lapker sem erőlteti. Mária számos sztorit tudna még mesélni az elmúlt közel harminc évből, az egész újságot teleírhatnám velük, de itt és most el kell varrnom a történetek szálát. Még annyit elárulok, hogy Máriának két fia van, egyikük kamionsofőr lévén az apai tradíció folytatója (szerencsére ma már megfelelő a járművek rugózása), másikuk kertészmérnök. Négy unoka boldog és büszke nagymamájaként Mária minden nap szorgalmasan kinyitja boltját, újratölti a törzsvevők dossziéit az aktuális újságokkal. Még hétvégén délelőtt is betérhetünk ide olvasnivalóért. Érd legrégebbi újságosánál természetesen lapunk is megtalálható, az Érdi Újság egyik legbiztosabb lelőhelye, ajánlom minden kedves olvasónk figyelmébe.