A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek.
Egy legenda szerint, mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a női termékenységet is jelképezi.

Erdélyben a húsvéthétfőhöz kötődő népszokást hajnalozásnak hívták: a Nyárád mentén a 19.  század végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára vagy más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön a májusfa és az életfa variánsaként. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. 2-3 fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. Húsvéthétfőn ahol ilyen fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték.

A néphagyományban húsvéthétfő az emmauszjárás, illetve a mátkatál hordásának ideje is. Az emmauszjárás a környező országokban, különösen német nyelvterületen elterjedt. Hagyományai a hazai németek körében helyenként még az elmúlt évtizedekben is éltek. Baranya, Tolna, Veszprém megye és Buda környéke sváb falvainak lakossága húsvéthétfőn kivonult a borospincékhez, a szőlőhegyre, vagy ellátogatott a szomszéd községbe – olvasható a Katolikus lexikonban.

A családok összekészítették az ünnepre készült ínyencségeket: sonkát, főtt tojást, tormát, ünnepi süteményeket, ezekkel mentek a présházakhoz. A felnőttek koccintással, a gyerekek közös játékkal töltötték a délutánt.

A szokás azt a bibliai történetet eleveníti meg, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz felé tartó tanítványainak. A tanítványok először nem ismerik őt föl, elbeszélgetnek vele, majd Emmauszba érve vacsorára hívják, ahol felnyílik a szemük, és rádöbbennek, hogy Jézus végig velük volt.