Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna minket a pillangók iránt, megjegyezzük, hogy madarakat is látunk a tárlaton és mókust, őzet, csigát és különböző bogarakat, sőt még virágokat is. És igen, sok-sok lepkét, amelyek kárpárázatos mintázatukkal, gazdag színvilágukkal tényleg lenyűgözik az embert, s megértetik, hogyan lesz valaki szenvedélyes lepkefotós. Mert Sebők Ferencet bátran nevezhetjük annak, hiszen évente száznál is több nappali lepkefajt kap lencsevégre, a hazánkban honos mintegy százhetvenből.
Persze nem csak Érden vadászik pillangókra, rendszeresen jár például az Őrségbe, ami az ország egyik leggazdagabb élőhelye, de bárhol szívesen megörökíti ezeket a színes szárnyú szépségeket, amikor és ahol hajnali fél öt körül ki tud menni a szabadba. A pillangók ugyanis napkelte előtt nyugodtak, röpködni csak a harmat felszáradása után kezdenek, ilyenkor tehát tényleg nem olyan nehéz lencsevégre kapni őket. Persze mint megtudjuk, vannak azért trükkök, mert, ha hálóval megfogják a lepkét, s beteszik például egy fa alá az árnyékba, ahol hűvösebb van, akkor nyugodtan megül öt-tíz percre, s addig lehet fotózni. Mindezt Sebők Ferenc nem véletlenül tudja, hiszen „belekeveredett” egy lepkefotós társaságba, akikkel az Őrségbe is jár, ahol olyan versenyeket is szokásban volt rendezni, hogy egy nap alatt ki, hány fajt tud lencsevégre kapni. Így aztán az is természetes, hogy meglehetősen jól ismeri a hazai lepkéket, igaz, saját bevallása szerint a latin nevét korántsem tudja mindnek kapásból, bár a hobbi már odáig fajult, hogy bekapcsolódott a lepketérképezésbe is, ami nem mást jelent, hogy a lefényképezett pillangót egy webhelyre kell feltölteni a helyszín és a faj megjelölésével így építve egy egyre gazdagabb adatbázist. Mindezeket megtudva már meg sem lepődünk, hogy Sebők Ferenc évente mintegy tízezer lepkeképpel gyarapítja gyűjteményét, s ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen lelkesen fotóz sportot és szívesen készít újabban portrékat is.