Megrázó kérdéssel találkoztam minap az egyik érdi közösségi oldalon: mi a teendő akkor, ha a felnőtt egy 12-14 éves lány internetes megnyilvánulásaiból arra következtet, hogy a tinédzser öngyilkosságra készül, vagdossa magát, és olyan csoportok tagja, amelyek előszeretettel buzdítják őt minderre? Sokféle válasz érkezett, legtöbben a segélyvonalakat, a rendőrséget, no és természetesen a szülőkkel való kapcsolatfelvételt ajánlották a hölgynek, aki válaszában utalt arra: a kérdésnek voltaképp 2017-ben lett volna aktualitása; az óta az egyik (érintett) tinédzser öngyilkos lett.

Nem most történt, talán nem is Érden, és már nem tudunk segíteni a válasszal – legalábbis az adott gyereken. De több másik bizonytalan, útkereső, problémákkal küszködő tizenévesen igen, ha jól csináljuk. A kérdező hölgy nyomán mi is arra kerestük a választ: hogyan lehet ezt jól csinálni? Persze, a legkézenfekvőbb, ha a szülőnek szólunk, de mi van akkor, ha a gyerek az otthoni körülmények elől menekül a „falcolásba” (azaz önmaga vagdosásága), forgat öngyilkos gondolatokat? Biztos, hogy ilyenkor is a szülő a jó megoldás?

A pofon nem megoldás

„Nem mindegy, hogy az a felnőtt, aki tudomást szerez erről a problémáról, milyen viszonyban van a  tinédzserrel. Ha az iskolából ismeri – például a tanára –, akkor megvan a megfelelő protokoll arra, kihez lehet, illetve kell fordulni. Ha a közösségi oldalon lenne az ismerősöm, akkor először is felvenném a gyerekkel a kapcsolatot, beszélgetést kezdeményeznék, rákérdeznék, mi van vele, hátha kiderül, hogyan került ilyen nehéz helyzetbe, ki bántalmazta. Jó tudni azt is, milyen a családi háttér, érdemes-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot a szülőkkel, mennyire támogatóak? Hiszen két pofon és a telefon elvétele nem jelent megoldást! Egyébként egy harmonikusan működő családban, ahol a gyerek el tudja mondani a problémáit, ki kell derülnie, ha a tizenéves öngyilkossági gondolatokkal küzd. Előfordulhat persze, hogy az egyébként gondoskodó és figyelmes szülők maguk vannak olyan nehéz helyzetben (például egy válás során), mikor egyszerűen nem látják meg, hogy a gyerekkel baj van, de ha jelezzük feléjük, együttműködőek a probléma megoldásában. Ha mégsem, akkor olyan felnőttet kell bevonnunk, akire számíthat a gyerek, és aki segíthet kijönni ebből a helyzetből. Ilyen lehet az iskolapszichológus, jelezhetünk az iskolai szociális munkásnak, de a gyermekvédelemhez is érdemes fordulni ilyenkor” – mondta lapunknak Vid Natasa gyermekpszichológus, aki statisztikai adatokkal ugyan nem tudott szolgálni, hány tizenéves kísérel meg öngyilkosságot évente, de azt tapasztalja, hogy az önbántalmazás (falcolás) egyre gyakoribb a tinédzserek körében.

Függőség, elmagányosodás, erőszak

Szatmáriné Berczi Dolóresszel, az Érdi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési főelőadójával a gyermekek világnapja(szeptember 20.) kapcsán beszélgettünk erről a témáról is. 

„Ha öngyilkossággal kapcsolatos információ jut a tudomásunkra, fontos, hogy megkeressük a rendőrséget is. Nagy hangsúlyt fektetünk a legfiatalabb korosztályra, és a világnap kapcsán fokozottan koncentrálunk az őket veszélyeztető helyzetek megelőzésére – ezeknek a legtragikusabb végkimenetele az öngyilkosság. A leggyakoribb veszélyeztető helyzetek a függőség, az elmagányosodás, a családon belüli erőszak, a korosztályos bántalmazás, az internet befolyása. Javasolni szoktuk a Kék Vonal segélyszolgálatot, őket mindenképp érdemes felhívni, és a Yelon (You Are Not Alone) szülői oldalon is kaphatnak segítséget az érintettek, de szülőként, pedagógusként, egyéb segítőként is rengeteg hasznos információt nyújt az internet, például a kamaszpanasz.hu. Fontosak a hitközösségek is, ahol megnyugtató válaszokat kaphat a segítségkérő” – mondta Dolóresz, hozzátéve: a gyermekvédelemben működik egy széles körű jelzőrendszer, aminek több szervezet, intézmény is tagja (a rendőrség is), és ha ilyen aggasztó esetekről hallanak, továbbítják egymásnak az információkat, csak pont az a kérdés, hogy eljutnak-e hozzájuk egyáltalán ezek az esetek.

Nem vagy egyedül

Hermann-Kiss Fanni, a Szociális Gondozó Központhoz tartozó Család- és Gyermekjóléti Központ pszichológusa szerint nagyon fontos, hogy a problémát észlelő felnőtt a gyerekhez eljuttassa a segélyszolgálatok (mint a fent említett Kék Vonal) elérhetőségeit, és tudatosítsa a gyerekben, hogy nincs egyedül, van, aki tud segíteni. „Az a gyerek, aki öngyilkossági hajlamokról, falcolásról vall a közösségi oldalon, azért posztol, mert így kér segítséget” – hangsúlyozta Fanni, aki elmondta azt is: egy ilyen jelzést a gyermekvédelem nagyon komolyan vesz, bárhonnan is érkezzen. Ilyenkor felveszik a kapcsolatot a gyerekkel, a szülővel, és ha úgy látják, pszichológusi segítségre van szükség, akkor elindul a segítő folyamat. „Ritkán fordul elő, hogy a kamasz egyáltalán ne szeretne beszélgetni. Azt szoktam kérni tőlük, illetve a szülőktől, adjanak legalább egy esélyt. A három év alatt, amióta itt dolgozom, nem fordult elő, hogy ezt a serdülő visszautasította volna” – tette hozzá. Fanni három alkalmat kér, ez általában elég az ismerkedésre, és utána eldöntik, hogyan folytatódjon tovább a közös munka. Merthogy általában folytatódni szokott, sőt, előfordul az is, hogy pszichiáter bevonásával. 

Egyedül nem megy

Arra a kérdésre, miért egyre menőbb dolog a tizenévesek körében a falcolás, a pszichológus elmondta: egyrészt a közösség nyomására, másrészt vannak olyan helyzetek, hogy a gyerek nem tudja másképp kifejezni a fájdalmát, disszonáns, nehéz érzelmeit, mint önrombolással. A vagdosás csupán ideig-óráig ad könnyebbséget, utána jönnek az önbüntető gondolatok, a vagdosás helyének takargatása, ami negatív testkép kialakulásával járhat. A helyzet tehát magától javulni nem fog. 

Ezért is fontos, hogy a serdülő mihamarabb szakértő segítséget kapjon – ebben pedig kívülállóként csak úgy tudunk segíteni, ha gyermekekkel foglalkozó szakembereknél jelezzük a problémát.
Ha tehát azt látjuk, hogy egy gyerek a közösségi oldalakon segélykiáltásnak beillő gondolatokat posztol, vegyük fel a kapcsolatot a Kék Vonallal, a rendőrséggel, a Szociális Gondozó Központtal, bárkivel, aki/ami gyermekvédelemmel foglalkozik – biztos, hogy lépni fognak. 

Van segítség!

•    Kék Vonal: 17-21 óráig elérhető chat funkció, e-mail konzultáció (72 órán belüli válaszadás) https://www.kek-vonal.hu; tel.: 116-111

•    Ifjúsági lelki elsősegély 
•    http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/ (ingyen hívható hétköznapokon 17-21 óra között): 137 – 00 

•    Ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálat: 116-123 és 06-80-810-600