Negyvenöten voltunk, és az a huszonkét-huszonhárom ember a mai napig eljön. A zárdából költöztünk be a mostani, bár a jelenleginél kisebb épületbe, és ekkor vettük fel Vörösmarty nevét. Mi rendeztük be az iskolát, fásítottuk az udvart. Olyan tanáraink voltak, akik emberségesek voltak velünk, és azon dolgoztak, hogy a tudást belénk táplálják – emlékezett vissza a kezdetekre Antunovits Antal, a VMG egykori diákja, az osztálytalálkozó szervezője.

Anti megőrizte a régi meghívókat, puskákat, osztályképeket, meghívókat, sőt, kölcsönkérte erre az alkalomra az egyik osztálynaplót is, hogy ebből aztán újra feleltethesse őket az osztályfőnökük – természetesen csak a közösen elköltött ebéd után, amit az osztálytársak finom süteményekkel, üdítő italokkal egészítettek ki. Mindenki elhozta a megmaradt emlékeit, fotóalbumait is. 

Dr. Pfeiffer Ádám, a B-sek osztályfőnöke több mint egy évtizedig volt az iskola tanára, és ő volt az egyik alapítója is a gimnáziumnak.
– Annak idején ezt a pályát nem tudatosan választottam. Kötelező volt tanítani két évig, amikor indultak ezek a vidéki gimnáziumok. Százhalombattai lévén, sikerült ide kerülnöm Érdre. Jóllehet, első évben a kémia mellett a fizikát és a matematikát is tanítanom kellett ezeknek az osztályoknak, az utánam következő szaktanárok meg is sínylették ezt, mert az utóbbi két tárgyban nem voltam jártas. Mindig is mondom: azért maradtam a pályán, mert ennek az osztálynak lehettem az osztályfőnöke, illetve ennek a gimnáziumnak az alapítója, tanára – hangsúlyozta dr. Pfeiffer Ádám.

A tanár urat később egy másik intézménybe csábították, és az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium igazgatójaként ment nyugdíjba, de most is nagyon szép emlékeket őríz az első érdi osztályáról, illetve az itt töltött évtizedről – mint mondta, ma is érdi tanárnak tartja magát.