Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után kivégzett honvédtisztek mártírhalála ma is a magyar nemzeti emlékezet egyik fontos része. Október 6-a nem csupán egy történelmi dátum, hanem a szabadságért vállalt áldozat, a kitartás és a nemzeti összetartozás szimbóluma.
Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János, Vécsey Károly. A tizenhárom vértanú nevét már az iskolában megtanultuk, ahogy a Pesten kivégzett első felelős magyar miniszterelnökét, Batthyány Lajos nevét is.
Bár különböző származásúak és hátterűek voltak, a szabadságharc és a magyarság ügye összekötötte őket. Október 6-a 2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap Magyarországon, amikor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás áldozataira emlékezünk.
Érden is főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt. A hagyományoknak megfelelően a Kálvin téri református templom kertjében, Domonkos Béla szobrászművész alkotásánál gyűltek össze az emlékezők.
A rendezvényen Csőzik László polgármester mondott beszédet. A városvezető arra emlékeztetett, hogy az aradi vértanúk számára a haza és a szabadság olyan érték volt, amelyért a legnagyobb áldozatot is vállalták.
A polgármester szerint a mártírok hite a megtorlás ellenére is tovább élt, és később erőt adott a nemzetnek.
„A haza nem lehet vesztes. A haza legyőzhetetlen”
– fogalmazott Csőzik László, aki szerint október 6-a egyszerre gyásznap, a hála és a remény napja is. Mint mondta, az aradi és pesti vértanúk emléke megőrizte a haza becsületét, és életben tartotta a reményt a legnehezebb időkben is.
A polgármester külön szólt azokról is, akik nem szerepelnek a közismert névsorokban, mégis áldozatai voltak a megtorlásnak. A kivégzettek és bebörtönzöttek mellett azoknak a papoknak, tanítóknak, hivatalnokoknak, nőknek és egyszerű embereknek is emléket állított, akik a szabadságharc résztvevőit vagy a menekülőket segítették.
Csőzik László úgy fogalmazott: a megtorlás ugyan súlyos éveket hozott Magyarországra, de az önkény végül nem tudta megtörni a nemzetet.
„A mártírok emléke sokkal erősebbnek bizonyult a gyilkosok kötelénél”
– mondta.
Beszédének végén a haza és a szabadság összetartozását hangsúlyozta. „Milyen szép ez a két szó. Ha összekapcsolódnak, ég és föld beleremeg” – fogalmazott. A mártírok szembenéztek a halállal és nem féltek tőle. A nemzet jövőjét tartották szem előtt, a boldogabb jövőt, ahol békében, ahol szabadságban, ahol biztonságban leszünk, ahol szabad a magyar szó, ahol ország és város maga dönt a sorsáról – zárta gondolatait a polgármester.
A megemlékezés a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola diákjainak műsorával folytatódott, akik katonadalokat, illetve egy Petőfi-verset adtak elő.
Ezután tiszteletadó koszorúzás következett Domonkos Béla emlékművénél, melynek során közreműködött a Lukin Fúvószenekar és a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd És Huszár Hagyományőrző Egyesület is.
A városi rendezvényen készült fotóinkból az alábbi galériát állítottuk össze:
