Szemléletformáló kirándulást hirdetett szeptember utolsó szombatjára az ÉrdKöVe, a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésével. Az Uribo Bauhaus projekt keretében megvalósított program célja a sziget természeti értékeinek, az itt található faültetvények történetének, valamint a jövőbeni erdőkezelés lehetséges módjainak bemutatása volt. A bejárás apropóját pedig az idei évre tervezett újabb fakitermelések adták.

A séta még csípős időben, reggel kilenckor indult a Termál Hotel parkolójából. A szigeten Tóth Péter, a Ráckevei Erdészet vezetője kalauzolta végig a csoportot, S. Bitskey Katával, az ÉrdKöVe elnökével.

Már a kirándulás elején szó esett egy igen fontos dologról: arról, hogy miben különbözik egymástól a gazdasági, a természetvédelmi és a közjóléti célú erdőkezelés, és hogy ezek hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz.

A Beliczay-sziget múltját, jelenét és jövőjét tekintve ez kiemelten fontos. Ami a múltat illeti, a szigeten a legutóbbi vagyonkezelőváltás idején, az 1990-es években szinte a teljes faállományt kitermelték (tarvásgással). Helyükre nemesnyár-klónokat ültettek. Ezek az akkori termőhelyi adottságoknak is megfeleltek, és a faipari igényeknek is.

Aztán jött a lassú változás: Magyarország európai uniós csatlakozásakor a sziget Natura 2000 védelem alá tartozó terület lett, és részévé vált az Országos Ökológiai Hálózatnak is.  2010-ben kialakították a Tőzike Tanösvényt, ami ráirányította a figyelmet a terület természeti értékeire. Ekkor erősödött meg a terület rekreációs szerepe is: tornapályát, esőbeállót, tűzrakóhelyet, valamint padokat és asztalokat helyeztek ki.

Ezek a funkciók az elmúlt 15 évben folyamatosan bővültek. A Covid-járvány idején sokan felismerték, hogy nem feltétlenül szükséges távoli, felkapott kirándulóhelyeket felkeresni, amikor lakóhelyük közelében is megtalálható ez a csodás természeti érték.

A közelmúltban kialakították a vízimolnárok életét bemutató tanösvényt, a legkisebbek számára pedig a Budakeszi Vadaspark QR-kódos meseösvényt létesített, a Szent Ferenc Kórház egészségmegőrző és rehabilitációs programja keretében pedig kardioösvényt építettek ki.

De nemcsak itt érhetjük tetten a változást. A mára jelentősen elöregedett nemesnyár-ültetvények egy részét már őshonosabb jellegű, ártéri nyárasokra cserélte az erdészet. Az új állományokban több fafaj együttes jelenlétére törekednek, a tapasztalatok szerint többek között a platán, a szil és a fekete dió is jól fejlődik a területen.

A hosszú éveken át tartó száraz, meleg időjárás erősen megviselte az eredetileg jóval rövidebb életciklusra tervezett nemesnyár-állományokat. Sok fa már jóval túl van azon az életkoron, amikor – az eredeti céloknak megfelelően –  faanyagként optimálisan hasznosítható lenne, és több helyen természetes élettartama végéhez is közelít.

A pusztuló vagy megritkuló állományok helyén olyan inváziós növényfajok jelennek meg, amelyek terjedése természetvédelmi szempontból nem kívánatos. Az erdőfelújítások során arra törekednek, hogy ezeket felszámolják. Az idős kocsányos tölgyes foltokban az inváziós zöld juhart szeretnék visszaszorítanik, ahogy a szintén idős, közvetlenül a parti sávban található fűz-nyár állományban agresszíven terjedő, idegenhonos növényfajokat is eltávolítják.

Az újonnan kialakuló fiatal, lehetőség szerint több fafajból álló erdők hosszú távú fennmaradásához fontos lenne a terület helyi vízmegtartó képességének javítása. (Sajnos, bár ez ártéri terület, 2013-tól egészen 2024 őszéig nem volt számottevően magas vízállás a területen.) A vízmegtartással kapcsolatos problémával és megoldásokkal a nemrég lezárult Restoriver projekt foglalkozik, erről itt írtunk bővebben.

A séta során nemcsak az erdő jelenéről és közelmúltjáról tudhattak meg többet a résztvevők, hanem mintegy száz évet visszarepülhettek az időben. Meghallgatták Karinthy Frigyes „Érdi erdő” című novelláját is, ami egy nagy árvíz történetét mesélte el.

A kirándulók a Duna-parton megnézték a folyó mélyen bevágódott medrét, a faanyagtermelést nem szolgáló erdőrészben megfigyelhették az aszály következtében megsárgult, koronájukban száradó fehér füzeket, valamint azokat a fákat is, amelyek törzsét a hódok körberágták. A látogatók megfigyelhették azt is, hogy az idős fák alatt több helyen inváziós fa- és lágyszárú növényfajok jelentek meg.

Mialatt az erdőben sétáltak, az idő kellemesen felmelegedett. És bár az ősz (és sajnos az aszály) jegyeit már hordozták a fák, nagyon kellemes volt ez a séta a szeptember végi verőfényben.