Merüljünk el a számok tengerében. Érden 2023 és 2025 között havonta átlagosan 25 közterületi törzshálózati (ez a hivatalos neve) csőtörést regisztráltak.

Ehhez képest 2026 júniusában 33, júliusban 36, augusztusban pedig már 61 meghibásodás történt. Szeptember első felében pedig további 33 esetet jegyeztek fel – derül ki az Érd és Térsége Víziközmű Kft. szerkesztőségünkbe eljuttatott tájékoztatásából.

Ezek az adatok a szolgáltatói oldali bekötővezetékek javításait is tartalmazzák.

Ha csak a gerincvezetékeket nézzük, júniusban 30, júliusban 32, augusztusban 61, szeptember 15-éig pedig 26 csőtörés történt. Az augusztusi adat tehát az előző három év havi átlagának több mint kétszerese.

Öreg csövek

Az ÉTV tájékoztatása szerint a meghibásodások gyakorisága szorosan összefügg az érdi vízhálózat korával és anyagával.

A rendszer nagyobb része az 1960-as évek végén és az 1970-es években épült ki, amikor országszerte elsősorban azbesztcement csöveket fektettek le.

Később ezeket a kemény, lágyítatlan polivinil-kloridból készült vezetékek váltották fel, a korszerűbb csőanyagok pedig csak az 1990-es évektől terjedtek el.

Érd jelenlegi ivóvíz-gerincvezetékének hossza összesen mintegy 415 kilométer. Ebből 185 kilométer azbesztcement, 159 kilométer kemény PVC, 65 kilométer kemény polietilén, 6 kilométer pedig gömbgrafitos öntöttvas vezeték.

Ez azt jelenti, hogy a hálózat 44 százalékát alkotó azbesztcement csövek már túllépték várható használati élettartamukat. További 38 százalékot tesznek ki azok a kemény PVC-vezetékek, amelyek közelítenek élettartamuk végéhez. Az érdi gerincvezetékek 82 százaléka tehát olyan anyagból készült, amely már elöregedett vagy egyre sérülékenyebbé válik.

Az azbesztcement csövek merevek és elavultak, a kemény PVC pedig az évek során rideggé válik. Emiatt a vezetékek a talajban fellépő erőhatásokra nem képesek kellően rugalmasan reagálni, hanem megrepedhetnek. A csőkötések tömítései szintén elöregedtek, így a talajmozgással járó időszakokban ezeken a pontokon is gyakrabban indulhat meg a vízfolyás.

Aszály

Az ÉTV szerint a nyári hőség és szárazság hatása idén az eddig tapasztaltaknál mélyebben, a vízvezetékek fektetési szintjén is jelentkezett. A csöveket körülvevő talaj kiszáradt és zsugorodni kezdett, az ebből eredő mozgások pedig közvetlen mechanikai terhelést gyakoroltak a vezetékekre.

Megkérdeztük a Magyar Víziközmű Szövetséget (MaVíz), amely megerősítette, hogy több évtizedes üzemeltetési tapasztalata alapján egyértelmű összefüggés figyelhető meg a talaj víztartalmának változása, a talajmozgások és a csőtörések gyakorisága között.

Különösen az agyagos talaj jelent problémát, amely víztartalmától függően duzzad vagy zsugorodik. Tavasszal a megnövekedett nedvesség miatt megduzzadhat, míg a tartósan száraz és meleg nyári időszakokban összehúzódik. Mindkét folyamat olyan erőhatást válthat ki, amelyet a földben futó, merev és elöregedett vezetékek már nehezen viselnek el.

A MaVíz ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy egy csőtörés általában nem vezethető vissza egyetlen okra. A talaj állapota mellett számít a vezeték anyaga és kora, a hálózati nyomás és annak ingadozása, a vízfogyasztás változása, valamint az is, hogy annak idején milyen körülmények között fektették le a csöveket.

A szárazság tehát nem önmagában töri el a vezetékeket. Inkább olyan többletterhelést jelent, amely felszínre hozza a hálózat már meglévő gyengeségeit.

Adatgyűjtés

Az ÉTV tájékoztatása szerint országos adatgyűjtés zajlott a rendkívüli szárazság víziközmű-hálózatokra gyakorolt hatásáról. Ennek pontos tartalmáról a Magyar Víziközmű Szövetséget is megkérdeztük.

A MaVíz válaszából kiderült, hogy az Élő Környezetért Felelős Minisztérium kérésére valóban gyűjtöttek adatokat a víziközmű-szolgáltatóktól a 2026-os rendkívüli időjárás, mindenekelőtt a súlyos és hosszan tartó aszály következményeiről.

Az adatbekérés célja azonban nem a csőtörések okainak tudományos vizsgálata volt. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából igényelhető esetleges támogatás előkészítéséhez számszerűsítették az aszály által okozott közvetlen károkat, az elvégzett beavatkozásokat és az ezekhez kapcsolódó költségeket.

A szövetség nem végzett külön országos felmérést arról, hogy az aszály és a talaj kiszáradása pontosan milyen mértékben növelte a csőtörések számát. Ezért jelenleg nincs olyan országos statisztika, amely megmutatná, hány meghibásodás írható közvetlenül a tartós szárazság számlájára.

A MaVíz szerint egy adott szolgáltatási területen szakmailag megalapozott lehet összefüggést feltételezni a szárazság, az agyagos talaj zsugorodása és a csőtörések számának emelkedése között. A jelenség mértéke azonban településenként, sőt akár városrészenként is eltérhet.

Nem elég javítani

A csőtörések helyreállítása ráadásul újabb talajmozgást idézhet elő. A földmunka megbontja a vezetéket körülvevő rétegeket, ezért előfordulhat, hogy rövid időn belül a javítási hely közelében következik be újabb meghibásodás.

A hosszú távú megoldást ezért nem a folyamatos hibaelhárítás, hanem az elöregedett vezetékek tervszerű cseréje jelentené. Ez azonban rendkívül költséges: egy aszfaltozott utcában a munkagépek felvonulásától és a burkolat feltörésétől az új cső lefektetésén át az út helyreállításáig egyetlen méter vezeték cseréje átlagosan akár egymillió forintba is kerülhet.

Egy méter=1 millió forint. Hajmeresztő, nem?

Az ÉTV korábban előkészített egy pályázati anyagot egy vezetékcseréket támogató KEHOP-programhoz, a konstrukció azonban jelenleg fel van függesztve. Újraindítása esetén a szolgáltató szeretné bevonni az Ófalut ellátó, 400 milliméter átmérőjű, rendszeresen meghibásodó fővezeték cseréjét is.

A társaság saját forrásai nem elegendők egy több száz kilométeres, jelentős részében elöregedett hálózat átfogó rekonstrukciójához. Külső, állami vagy európai támogatás nélkül ezért továbbra is elsősorban a meghibásodások kijavítására jut pénz, miközben a rendszer alapvető sérülékenysége megmarad.