Egy ember, aki ma az utcán alszik, tegnap még valakinek a szomszédja, hozzátartozója volt. Címe, csengője és kulcsa volt. Aztán valami történt: betegség, válás, munkanélküliség, adósság vagy halál, összeomlás – és az ajtó becsukódott, ő pedig odakint maradt. A járókelők ránéznek, elhúzódnak, azt mondják magukban: biztos iszik, biztos lusta, biztos megérdemli – mert ha elismernék, hogy ez bárkivel megtörténhet, akkor nem tudnánk nyugodtan élni. Pedig a hajléktalan nem egy embertípus, a hajléktalanság állapot, amibe bármelyikünk belekerülhet.

Az utcán fekvő ember nem szemét, akit el kell takarítani a látómezőből.

Ezeket az elgondolkoztató szavakat Kis Dániel egyetemi oktatótól hallhatták azok, akik eljöttek a Csengeri Attila (Szövetség Érdért) képviselő által indított hajléktalan mentorprogram első, nyílt fórumára.

Az érdi hajléktalanság felszámolásáért indított projektbe a képviselő szeretné bevonni az önkormányzatot, az ellátórendszert, a civil szervezeteket, a helyi cégeket, illetve magánszemélyeket is. A június 17-i találkozóra több, nehéz helyzetbe került emberekkel foglalkozó helyi szakember jött el, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, és bemutatkozzanak.

Elsőként Csengeri Attila ismertette a mentorprogram célját: szeretné a fedél nélkül élőket kiemelni jelenlegi helyzetükből, minden rendelkezésre álló lehetőséget megragadva.

„A mentorprogramunk nem abból áll, hogy enni adunk és szállást biztosítunk a számukra. Tartós, emberhez méltó egyedi megoldást keresünk közös akarattal.

Bizalmat építünk, kiváltó okokat tárunk fel, szakemberekkel működünk együtt, hogy mind a korai reintegráció, mind a hosszabb terápiás folyamatok a nehéz életciklusba került embertársunk érdekét szolgálhassa, és végérvényesen a hátuk mögött tudhassák a fejüket az utcakövön álomra hajtott éjszakákat.

Szeretnénk olyan mentális és egészségi állapotba hozni ezen embereket, hogy lehetőségük szerint munkába állhassanak, és olyan életet élhessenek, mint mielőtt utcára kerültek volna, hogy így újra érezhessék emberi fontosságukat” – hangsúlyozta a képviselő, hozzátéve: megkezdett cégekkel is tárgyalni, amelyek a mentorprogram keretében munkát tudnának biztosítani egy-egy hajléktalannak.

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen Érden körülbelül 300 ember él a hajléktalanság peremén – azaz igen rossz anyagi körülmények között, és olyan ingatlanban, ami lakhatásra kevéssé alkalmas–, emellett többen az utcán vagy a hajléktalanszállón töltik a napjaikat.

Számukra kell megfelelő megoldást találni, ami nem tömegszállás, hanem olyan lakhatási megoldás, ami megalapozza visszatérésüket a társadalomba.

A mentorprogramhoz csatlakozott Sándor Zoltán (Szövetség Érdért) képviselő is, aki hangsúlyozta: hatalmas probléma, hogy egyre több ember sodródik a lakhatási bizonytalanság felé, mivel a lakhatás költségei messze elszaladtak a helyi jövedelmek mellett.

Azok a családok, ahol fogyatékkal élő családtag van, az idősek, valamint az életkezdő fiatalok különösen nehéz helyzetben vannak, és sajnos Érden az önkormányzatnak nincs olyan számottevő lakásállománya, ami könnyen lehetővé tenné több szociális bérlakás kialakítását.

Nagy szükség volna egy helyi lakhatási stratégia kidolgozására, amelynek keretében felmérnék a rendelkezésre álló önkormányzati ingatlanokat, és az azokkal kapcsolatos teendőket. Jelentős szerepe lehetne az állami és piaci szereplőknek, akiket szintén bevonnának a projektbe, és szociális vállalásokkal segíthetnének.

Az érdi városrendészet is képviseltette magát. Braun József hangsúlyozta, hogy először is edukációra van szükség, mert a lakosság nincs tisztában azzal, hogy a hajléktalanság nem kriminalisztikai és nem rendészeti kérdés.

A közvélemény gyakran elvitetné és megbüntetné a hajléktalanokat, csakhogy hajléktalannak lenni nem bűncselekmény – azaz nem szankcionálni kell, hanem segíteni.

A városrendészet munkatársai járják az utcákat, információik vannak az utcán élőkről és az esetlegesen újonnan megjelenőkről is, így összekötő kapocsként működhetnek a hajléktalanok és a segítők között.

Kiss Dániel egyetemi oktató – akit fentebb már idéztünk – arról beszélt, hogy a hajléktalanok problémáit nem oldja meg az, ha fizetünk nekik egy ebédet, vagy adunk nekik némi aprópénzt, ahogy ez már Magyarországon szokás.

A külföldön már működő modellek sikere arra épül, hogy először a lakhatást kell megoldani, akár uniós forrásokra, cégekre, civil lehetőségekre támaszkodva.

A hajléktalanságban élőkhöz közel kell kerülni, és fel kell térképezni a tényleges helyzetüket, és erre alapozva lehet aztán megadni nekik azt a segítséget, amivel visszavezethetők a régi életükbe.

Csőzik László polgármester is ezt erősítette meg. Utalt arra, hogy korábban az Európa-sétányon rendszeresen felbukkanó és a környékbeli üzleteknek és vásárlóknak többször gondot okozó hajléktalanok kapcsán létrehozott egy teamet, a helyi rendőrség, polgárőrség, városrendészet, a szociális ellátórendszer, az egyház és a polgármesteri kabinet részvételével.

Másfél-két év folyamatos munkájával sem tudtak eredményt elérni. Igazi áttörés akkor következett be, amikor egyénre szabva kezdték segíteni a hajléktalanokat: többjüket sikerült elhelyezni különféle intézményekben.

Csőzik László elmondta: a városvezetés segíteni kívánja a mentorprogramot, a rendelkezésre álló lehetőségeik szerint – többek közt az önkormányzat égisze alatt működő, a kérdésben illetékes intézmények, munkatársak közötti koordinációban, mozgósításban.

A rendezvényen elmondták tapasztalataikat a hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek képviselői is. A következő fórumon pedig – amit július 7-én tartanak – összefoglalják azt, ki mit tudna hozzátenni az érdi mentorprogramhoz.

Aki szakmai segítséggel, felajánlással szeretné támogatni a programot, vegye fel a kapcsolatot a mentorokkal, vagy csatlakozzon a csoporthoz.