1948 októberének második hétvégéjén döbbenetes bűncselekmény rázta meg Érdet: dr. Fodor Pál érdi OTI körzeti orvost elrabolták és életéért cserébe váltságdíjat követeltek a családjától.
A késő esti órákban egy ismeretlen férfi telefonon hívta fel az orvost, a történet szerint az Ilkamajorban egy betegnek sürgős ellátásra lett volna szüksége. Fodor Pál a késői óra ellenére motorkerékpárjára ült és elindult, hogy segítsen a betegnek, azonban nem tért haza, nyoma veszett.
A család hamarosan egy zsaroló levelet kapott:
ha élve akarják viszont látni Fodort, tegyenek le százezer forintot a székesfehérvári műúton lévő egyik fűszerüzletben.
Az orvos felesége figyelmen kívül hagyta a követelést, azonnal a rendőrséghez fordult és átadta a levelet a hatóságnak, a nyomozás azonnal megindult Magyarország első klasszikus emberrablási ügyében.
A banditák valószínűleg értesültek a feljelentésről, mert nem jelentek meg a fűszerüzletben a pénzért.
Az elrablást követő napon az orvos hangjára egy tízéves kisfiú lett figyelmes a sóskúti kőbányában. A gyerek azonnal segítségért sietett, így hamarosan kiszabadították az összekötözött, de szerencsésen életben maradt orvost.
Fodor elmesélte, hogy három-négy férfi támadta meg, szekéren szállították a bányához, ahol megkötözték, és egy 6-7 méter mély gödörbe dobták, közben pedig egy fegyveres férfi vigyázott rá.
A rendőrség nagy erőkkel nyomozott az ügyben, ennek eredményeként hamarosan elfogták Schramek Sándor sváb földművest, aki telefonon hívta az orvost. Az ő vallomása alapján napokon belül őrizetbe vették testvérét Schramek Józsefet, valamint sógorát Nagy József kőfejtőt. Mindhárman beismerték a bűncselekményt.

Az orvosrablás negyedik, egyben értelmi szerzője Vidéki Antal kőfejtő még szökésben volt. Négy napos hajsza után azonban őt is elfogták, amikor a Molnár utcában akarta felkeresni az egyik rokonát. Hosszas dörömbölésére a házfelügyelő felfigyelt, felismerte az újságokban megjelent személyleírás alapján, és értesítette a rendőrséget. A férfi menekülni próbált, de az utca végén járókelők segítségével elfogták.
Vidéki Antal azonnal beismerte a bűncselekményt. Vallomása szerint régóta ismerte Fodor Pált, úgy gondolta, hogy az orvosnak jelentős vagyona van. „Barátaim nagyon szegény emberek voltak, szükségük volt pénzre” – mondta a rendőrségnek. Hozzátette, hogy eszük ágában sem volt megölni az orvost, csak a váltságdíjat akarták.
„Kár, hogy nem sikerült az emberrablás, különben most már tele lennénk pénzzel, nyugatra szöktünk volna és vidáman élnénk”
– nyilatkozta, ami alapján nem úgy tűnt, hogy megbánta volna tettét.
Kiderült, hogy Vidéki nem volt kezdő a bűnözésben: korábban már ült rablás miatt, nem sokkal korábban, augusztus 18-án szabadult a váci börtönből, azóta pedig lopásból élt. Korábban tagja volt a nyilaskeresztes pártnak, részt vett zsidó lakások kifosztásában Érden és Törökbálinton, a háború utáni években pedig bujkálóknak és a kitelepítés elől menekülő sváboknak épített búvóhelyeket romos épületekből lopott anyagokból, amiért jól megfizették.
A rendőrorvos vizsgálata szerint Vidéki „súlyos betegségére” hivatkozva nem akart dolgozni, valójában teljesen egészséges volt.
Az érdi emberrablás a háború utáni zűrzavaros időszak egyik legmerészebb bűncselekménye volt Magyarországon, amely „amerikai ízű” zsarolási módszerével keltett feltűnést.