Dr. Jászberényi József gerontológiai kutatója az Érd FM 101.3 Bundáskenyér című műsorában arról beszélt, a demencia egy olyan betegség, aminek jól meghatározható jelei vannak, de ezeket viszont csak utólag lehet észlelni. Ilyenek a megdöbbentő hirtelenségű, rendszeres felejtések, az úgy nevezett freezingek, amit viszont el kell határolni azoktól a kisebb memóriazavaroktól, melyek olykor minden emberrel előfordulnak.

A demencia során jellemzően előbb a rövid-, majd hosszútávú memóriában jelentkezik zavar, de a mozgást és a beszédet is korlátozhatja. Mint dr. Jászberényi József hangsúlyozza, a betegségben érintett hajlamos elnézni magának a tüneteket, ezért kell egy környezet számára, amely jelzi, szakemberhez kell fordulni.

Hangsúlyozta, a lefagyások érzékelésénél nem szabad várni, mert a betegség gyorsan fokozódhat, de ha időben felismerjük, akkor ezeket enyhítjetjük és így évtizedeket is együtt élhetünk vele minimális tünetekkel. Számos olyan gyógyszeres és komplex terapeutikus kezelés létezik, amellyel enyhíthetőek a tünetek. Ehhez a rendszeres testmozgás és a tanulás is megfelelő segítség, hiszen az agy edzésével is csökkennek a tünetek.

Dr. Jászberényi József felhívta a figyelmet rá, egy demenssel semmilyen formában nem szabad erőszakosnak lenni, akaratunkat ne erőltessük rá. Azt ajánlja, kezdjünk bele valami olyanba, ami neki is tetszik és ő maga döntsön úgy, hogy azt az adott tevékenységet végzi.

Mint a gerontológiai kutató aláhúzta, bár a demencia megjelenése részben a genetikai hajlam miatt fordul elő, kialakulását több rizikófaktor is megelőlegezheti, ilyen például a kevés mozgás, a stresszes életvitel, a túlzott alkoholfogyasztás vagy a cukorbetegség is.

Mint dr. Jászberényi József hozzátette, a betegséggel nem az a baj, hogy nem lehet diagnosztizálni, hanem az, hogy sokan késve észlelik azt. Jelenleg pedig csak olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyekkel szinten tartani lehet a betegséget, visszafordítani nem.

Megemlítette, a demencia túlnyomóan az 50 év felettieket érinti, bár nagyon ritka esetekben akár huszonéves korban is előfordulhat. Beszélt arról is, a demencia Dél- és Közép-Amerikában, illetve Európában is jellemző betegség az idősek körében, s ebben a következő években 3-400%-os növekedés is lehet, de a Távol-Keleten például sokkal kevesebb embert érint.

Dr. Jászberényi József cikkében szedte össze a demencia leggyakoribb tüneteit, amelyekkel időben felismerhetjük a betegséget és szakemberhez fordulhatunk.

De mik a legkorábbi jelek?

1. Gyakori memóriazavarok

Ha egyszer-egyszer elfelejtünk egy régi nevet vagy egy könyvcímet, még nagy eséllyel nem vagyunk demensek. Ha azonban rendszeressé válik az, hogy fontos dolgokra, például hozzátartozóink nevére vagy olyan receptekre, amelyeket már sokszor megfőztünk, nem, vagy nagyon nehezen emlékszünk vissza, az már feltehetően több, mint átmeneti memóriazavar.

2. Térbeli tájékozódási memóriazavarok

Ha sok évtizede megszokott útjainkon egyszer-egyszer megzavarodunk egy-egy pillanatra, semmi okunk aggódni, egyszerűen csak valami máson gondolkodtunk. Ugyanez a helyzet ismeretlen helyszínen, ha éppen eltévedünk, mert rosszul képzeltük el a térképet. Azonban, ha a saját házból kilépve rendszeresen nem jut eszünkbe, hogy merre induljunk, mondjuk a bolt vagy az SZTK felé, nagy valószínűséggel valamilyen dementálódási folyamattal van dolgunk. Ugyanez a helyzet akkor is, ha rendszeresen nekimegyünk ugyanott elhelyezkedő tárgyaknak, avagy gyakran nem ismerjük fel azokat a színeket, amelyeket korábban szerettünk és használtunk, akár lakásunk díszítésekor is.

3. Időbeli tájékozódási zavarok

Az életkor előrehaladtával természetes, hogy a rövid távú memória gyengül, s az ún. krisztallizált intelligencia erősödése miatt a hosszú távú memória még javulhat is. Például egyre tisztábban jut eszünkbe az általános iskolai osztálynévsor, de nem ugrik be azonnal, hogy tegnap reggel mit ettünk – ez még nem demencia. A demencia ott kezdődik, ha a közelmúltban vagy a távoli múltban lévő fontos eseményeket rendszeresen elfelejtünk, például gyermekeink születésnapját vagy a saját házassági évfordulónkat.

4. Önellátási zavarok 

Időskorra elvileg már mindenki megtanulja, hogyan kell a pénzét beosztania. Ha azt vesszük észre, hogy rendszeresen elfelejtjük egy-egy csekk befizetését, avagy nem tudjuk jól kiszámolni, hogy mikor mire költhetünk, lehetséges, hogy megkezdődött egy dementálódási folyamat. Ennél súlyosabb eset, ha a gyógyszereink bevételét felejtjük el rendszeresen – ebben az esetben nagy valószínűséggel valamilyen komolyabb emlékezetzavar áll fenn, amelynek hátterét mindenképpen meg kell vizsgálni alaposabban.

5. Kommunikációs problémák

Ha egy-egy szó időnként nem jut eszünkbe, különösen, ha az ritkán használt, idegen szó, nem vagyunk demensek. Amennyiben viszont gyakorta használt, és nem nehéz kulcsszavak (pl. riasztó, távkapcsoló) nem ugranak be, s ez egyre gyakoribb, indokolt egy kivizsgálás, mielőtt esetleg komolyabb gondjaink is lehetnek.

6. Rossz döntések 

Ha nem mérjük fel megfelelően a körülményeket, rossz döntéseket hozunk. Ez az élet minden szakaszában jellemző. Azonban, ha kinézünk az ablakon, és mégsem öltözünk fel az időjárásnak megfelelően, vagy a megszokott termékek helyett érthetetlen okból a drágábbat és/vagy a rosszabbat választjuk, esetleg vezetés közben rossz irányba hajtunk vagy előzünk, s ez nem csak egy-egy alkalommal történik, akkor lehetséges, hogy kezdődik a dementálódás.

7. Tárgyak helyének elfelejtése 

Ha egyszer-egyszer elfelejtjük, hogy hová tettük a telefonunkat, még semmi baj nincsen, egyszerűen szórakozottak vagyunk. Ha azonban rendszeresen úgy eltesszük mindennapi dolgainkat, például a lakáskulcsot, hogy fogalmunk sincs a helyéről, már gyanakodhatunk a kezdődő leépülésre. Komolyabb baj van akkor, ha rendszeresen elfelejtjük, hogy feltettük a levest főni vagy bekapcsoltuk a mosógépet, kenyérpirítót – természetesen az egy-egy alkalom itt sem jelent semmit, legföljebb apróbb memóriazavart. Mégis: vegyük komolyan a banálisnak tűnő felejtéseket is, mert ha időben kivizsgáltatjuk magunkat, éveken át hálásak leszünk érte!

8. Gyakori hangulatváltozások 

Ha egyszer-egyszer (indokolatlanul) rosszkedvünk lesz valamitől, nem jelent demenciát, ahogy az sem, ha elsírjuk magunkat egy-egy romantikus filmen vagy könyvön – legföljebb arra utal, hogy az idegrendszerünk fáradtabb a szokottnál. Ha azonban érthetetlen okokból, rendszeresen válunk agresszívvé vagy teljesen apatikussá, lehet, hogy valamilyen más egészségügyi, pszichológiai, de akár dementálódási folyamat is kezdődött, ebbe az irányba is érdemes tapogatózni.

9. Az érdeklődés csökkenése

A régi, megszokott, örömteli dolgok iránti érdeklődés jelentősen vagy teljesen megszűnik. Ha egy-egy hobbi szeretete alábbhagy idővel, teljesen természetes, majd jön más, ami örömet ad. Azonban, ha az új nem érkezik, és a régi egyáltalán nem érdekel már, sőt: egyre inkább azt érezzük, hogy szinte semmi sem érdekel, akkor nemcsak depresszív, de sajnos dementálódási folyamatok is elindulhattak bennünk.

Amennyiben ezek a tüneteink komorbid módon, azaz egymással szoros kapcsolatban jelentkeznek, ne habozzunk elsőként a körzeti orvost megkeresni, aki egy komplex kivizsgálást fog javasolni, előbb a diabéteszre, vérnyomásra, koleszterinre és egyéb, a vérképből kimutatható problémákra fókuszálva. Ha ezek az eredményeink rendben vannak, minden bizonnyal egy demenciatesztre utal be minket egy közeli intézménybe, ahol nagy biztonsággal helyes választ kapunk arra, hogy valóban elkezdődött-e a betegség. A teszt nem fáj, nem szúrnak meg minket, nem kapcsolnak érzékelőket a fejünkre, egyszerűen csak feladatokat kell megoldanunk, amelyek már több millió esetben megmutatták a demenciát. Ne habozzunk szakemberekhez fordulni, ha a legkisebb jelét is érezzük a demenciának!