Úgy tudom, nem a kézilabda volt az első sportág, amit kipróbáltál. Mielőtt a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában Firnicz Józsefnél elkezdtél volna kézilabdázni, fociztál, úsztál és cselgáncsoztál is. Mi fogott meg a kézilabdában?

– Hároméves korom óta úsztam, ezt fontosnak tartották a szüleim, utána cselgáncsoztam, ami az önvédelemre tanított meg. Édesapám viszont mindig is szerette volna, ha focista leszek, de az általános iskola közepétől be kellett ismerni, hogy a labdarúgás nem az én sportágam – tekintett vissza a kezdetekre a svájci Kadetten felnőtt csapatában már három meccset játszó Kovács Benedek Konsztantin az erdmost.hunak adott interjújában. – Aztán jött egy véletlen egybeesés. Azon a napon, jött Firnicz Joe a Kőrösibe, amikor abbahagytam a labdarúgást és mondta, hogy szeretne kézilabdázókat toborozni. Én ezt egy jelnek vettem és jelentkeztem. Pedig akkor még nem tudtam sokat a kézilabdáról, viszont Joe-t nagyon szimpatikusnak tartottam és mondta, hogy megnéznek mindenkit.

Egyből kapus lettél?

– Először megnéztek átlövőnek, de rossz volt az ugróképességem és nem tudtam nagyon labdát pattogtatni, ezért mondták, hogy álljak be a kapuba. Ott szerencsére egyből jól ment és ott is maradtam, így hamar eldőlt, hogy én kapus leszek. Még abban a hónapban le is igazoltak, azóta kézilabdázó vagyok.

Mi tetszett meg a kapusposztban? Azt szokták mondani, hogy a kapusok mindig egy kicsit őrültebbek a mezőnyjátékosoknál.

– Érdekes összefüggés, de amikor fociban hátvéd voltam, már akkor is agresszívabbnak kellett lenni, bele kellett állni az ütközésekbe, labdát kezelni, fejelni, de már ott sem féltem a labdától, ezt pedig kamatoztatni tudtam a kézilabdában is. A kapuskodást pedig az elejétől kezdve nagyon élveztem és örültem, hogy találtam egy sportot, ami ennyire passzol hozzám.

Mikor is kezdted el ezt pontosan? Még csak 19 éves vagy, de azt gondolom, az elmúlt években olyan pályát írtál le, amiről mások még nálad jóval idősebb korban is csak álmodnak.

– 2014 környékén kezdtem kézilabdázni, tehát nem lehet mondani, hogy ez egy évtizedes pályafutás.

Ha jól értem, akkor az első éveket még a Kőrösi Kölyök DSE-ben töltötted.

– Az általános iskolás éveimet a Kőrösiben játszottam, majd válaszút elé érkeztünk, ugyanis három társammal együtt szólt nekünk Firnicz Joe, hogy mivel tehetségesek vagyunk, próbáljuk ki magunkat, hiszen a Kőrösiben az általános iskola után véget ér a képzés. Két lehetőségünk volt: vagy elmegyünk a KSI akadémiájára vagy Balatonfüredre. Voltunk egy próbajátékon a KSI-nél, végül ketten oda is mentünk. Balatonfüredre nem is mentünk, mert egyértelmű volt, hogy a KSI-hez igazolunk.

A gimnáziumi évek alatt viszont, ha jól tudom nem töltöttél el olyan sok időt a Központi Sportiskola akadémiáján, egyrészt a földrajzi távolság, másrészt a tanulmányok miatt sem, aztán nagyon fiatalon bemutatkozhattál az NB I/B-ben a Százhalombattai KSE felnőtt együttesében is.

– Mivel érdi voltam, nagy kihívást jelentett a gimi első éveiben, hogy be kellett járnom Budapestre. Mi reggel ötkor indultunk otthonról és este 9-re értünk haza, mert nem gondoltuk jó döntésnek a kollégiumi létet. De ezek voltak az első lépések az önállóvá válás felé. Nagyon jó csapat volt, fontos volt számomra, hogy itt már voltak kapusedzések, ahol a mozgáskultúrámat tudták csiszolni. Emellett viszont az iskolai tanulmányaim nem voltak túl fényesek, mert keddenként és csütörtökönként volt kapusedzés, ami miatt nem tudtam bejárni azokra a kémiaórákra, ahol feleltetett a tanár, ezért félévkor nagyon sok rossz jegyem volt. Akkor mondtuk az edzőnek, hogy sajnos nem tudunk járni edzésre, mert bent kell lennünk az órán. Emiatt visszamaradtak az edzések, de legalább a jegyeket kijavítottuk. Ezután voltam egy edzőtáborban nevelőedzőmnél, Firnicz Joe-nál, ahol a Kőrösi másik edzője, Narancsik Imre javasolta, hogy a fejlődésem érdekében jó döntés lenne, ha Százhalombattán tennék egy próbát. Ez sikeres volt és a serdülőkhöz kerültem, de néhány héttel később már az ifiknél is bemutatkoztam, majd szezon közben már a felnőttnél találtam magam és novemberben be tudtam mutatkozni.

Már 16 évesen játszottál a felnőttek között a magyar másodosztályban, de mégis talán utána kezdett izgalmassá válni a történet, amikor Németországban próbáltál szerencsét. Ez hogyan jött?

– Kimentünk a német rokonainkhoz a következő évben.

Merthogy egyébként te is Kölnben születtél.

– Igen, ott vannak még magyar rokonaink. Az egyik ottani – szintén kézilabdakapus – ismerősöm mondta, hogy nyugodtan elmehetek egy edzésre az ottani harmadosztályú csapathoz. Aztán újabb hihetetlen egybeesés volt, mert az edzésen volt egy játékosmegfigyelő, akinek nagyon tetszett a játékom. Ő megkeresett és elintézte, hogy három csapathoz menjek próbajátékra. Először a Flensburg U19-eseinél voltam próbajátékon. Ekkor már egy éve játszottam Százhalombattán, így magabiztosabban tudtam felkészülni, ahol a játékom meg is felelt, de az iskolából egy évet ki kellett volna hagynom, ami érettségi előtt nagy hátrány lett volna. Viszont el tudtam menni egy másik próbajátékra Gummersbachba, ahol szintén probléma volt az iskola, de közben már jobban beszéltem németül. A végső döntés a Konstanz volt, a svájci határnál lévő délnémet csapat. Itt megengedték, hogy Magyarországon a Budakalászi Gimnázium érdi esti iskolájára járjak levelezőre. A 11.-et és a 12.-et itt is töltöttem.

Emellett Konstanzban is jártál iskolába.

– Ott nem a teljes évet, csak a német nyelvtanfolyamra és sportra kellett bejárnom. Emellett kisgyermekeknek óvodai kézilabda órákat tarthattam, így a segédedzősködésbe is belekóstoltam.

Hogy jött aztán a Kadetten Schaffhausen, melynek felnőtt csapatában is bemutatkoztál és már három mérkőzésen védted a svájci rekordbajnok kapuját?

– Ez is egy isteni egybeesés. Mint említettem, Konstanz a svájci határ közelében fekszik, ott több svájci csapattársam volt. Az ő teljesítményüket figyelemmel követik a svájciak, így tudtam én is képbe kerülni, mert nagyon jó eredményt tudtunk elérni. A Konstanz felnőtt csapatában viszont túl sok kapus lett, az én szerződésem pedig még egy évig tartott, így nem volt maradásom. Eközben a Kadetten megkeresett, hogy menjek próbajátékra, ami sikeres volt. Ezután még visszamentem Konstanzba, ahol a kupában másodikak voltunk, amikor a koronaszünet közbejött. Ezután júniusban már Schaffhausenbe tértem vissza, ahol az U23-as csapathoz kerültem első kapusként. Bár sok ideig edzettem a felnőttekkel, nem tudtam bemutatkozni. Aztán jött egy koronahullám, ami nagyon súlyosan érintette a csapatot és az egyik kapus kiesésével az U23-asok elsőszámú kapusaként engem hívtak a felnőtthöz, így novemberben bemutatkozhattam.

Milyen volt a bemutatkozás? Milyen a csapat, hiszen a Kadettennél két magyar csapattársad is van. Császár Gábor bár idény végén távozik, régóta játszik Schaffhausenben, ahová nemrég igazolt Bartók Donát is. Ők mennyit segítenek neked akár edzésen, akár a mindennapokban?

– Mielőtt próbajátékra jöttem volna, már az előtt tudtam beszélni Császár Gáborral, akitől nagyon sok támogatást kaptam, el sem hittem, hogy ilyen közvetlen ember. Kicsit érdekes is volt, hogy egy mondhatni világsztár ilyen közvetlenül beszélgetett velem. Bartók Donát nemrég jött, vele még nem alakult ki olyan szoros kapcsolat, de nagyon sokat beszélgetünk.

Csaszi mennyit tud segíteni a fejlődésben? Remélem, nem bánhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg meg vele, ha azt mondom, ő azért már rutinos rókának számít.

– Lelkileg nagyon sokat segített az elején. Egy csapatváltás mindig megviseli az embert, ezért mindig jó, ha van a környezetében egy honfitársa, akivel az anyanyelvén tud beszélni. Nagyon fontos volt, hogy amikor a felnőtteknél edzettem, akkor mindig ott volt egy biztos támaszpontként.

Kicsit más téma: milyen volt a Barca–Rhein-Neckar Löwen mérkőzés? Hallottam, hogy csak úgy fogtad magad és egyedül elutaztál arra a meccsre Barcelonába.

– Ez még a Konstanz előtti időszakban volt, volt egy szabad hetünk, amikor úgy gondoltam, muszáj megnéznem. Szerencsére a barátaim támogatásával tudtam szállást foglalni és néhány napig egy spanyol családnál laktam.

Miért volt ennyire fontos ez a meccs? Ott játszott a példaképed?

– Pontosan, a Barcelonában játszott Kevin Möller, akit korábban már láttam Flensburgban játszani. Ő egy hihetetlen kapus. Akkor még inkább feltörekvő volt, nem volt akkora sztár, mint most. Most viszont a világbajnokságon is meghatározó személyiség volt.

Pedig azt hittem, azt mondod, hogy az izlandi válogatott korábbi kapusát, a 2009 és 2011 között a Kadettennél játszó Björgvin Pall Gustavssont tartod a példaképednek, mert nagyon hasonlítasz rá. A Kadetten edzője pedig egy izlandi szakember.

– Őt nagyon jó edzőnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, jó a hangulat a csapatban, jól tudja beépíteni a fiatalokat a csapatba és jól is igazolnak. A játékosok fele fiatal, ennek ellenére örökös svájci bajnokok és az Európa Ligában is biztos a csoportkörből való továbbjutásunk.

Mit kell tenned azért, hogy a közeljövőben ismét a felnőtt csapat mérkőzésein őrizd a Kadetten kapuját?

– Nemrég volt egy beszélgetésem az U23-as csapat edzőjével, terveznek velem a következő szezonra is. A szerződésem ebben az évben kifut, de lesz hosszabbítás, jövőre is mindenképp maradok. Célom, hogy minél több mérkőzésen lehetőséghez jussak, de már az is nagyon jó, hogy a felnőttekkel edzhetek. Ha lehetséges, akkor jövőre szeretnék az európai porondon is bemutatkozni.

De azért, ha érkezik egy magyarországi ajánlat, akkor gondolom, hogy elgondolkozol rajta.

– Ez a jövő zenéje, de természetesen szeretnék majd a karrierem későbbi szakaszában hazaigazolni. Egyelőre az a fontos, hogy itt megerősödjek és bekerüljek a véráramba.

A kézilabda mellett a beszélgetés alatt sokszor szóba kerültek a tanulmányaid is, ami nem véletlen, hiszen jelenleg a Dunaújvárosi Egyetemen is tanulsz levelezőn. De mit is?

– Amikor hazajöttem márciusban a koronavírus-szünetben, akkor elsősorban az érettségi miatt is jöttem haza. Szerencsére ez jól sikerült, ahhoz képest, hogy egy éve nem voltam otthon. Szinte teljesen négyes lett, egyedül matekból lett hármasom. Így felvettek a Dunaújvárosi Egyetem média és kommunikáció szakára. Hálistennek, elég jól be tudom most osztani, hogy elegendő időm jusson a tanulásra is.

És mi leszel, ha egyszer visszavonulsz a kézilabdától?

– Remélem, azután is tudok a kézilabdával foglalkozni kapusedzőként vagy edzőként, ez lenne a favorit, de ha nem sikerül, akkor a médiában is szívesen elhelyezkednék. Ez azonban még a nagyon távoli jövő zenéje…