Bara, Benta, Sulák, Tepecs – aki született érdi, az minden bizonnyal tudja, hogy ezek földrajzi nevek, amelyek helyi vizes élőhelyeket (patak, öböl) jelölnek. És mostantól a négy érdi kisgólya is ezeken a neveken osztozik.

Az Érd Ófalu-Újfalu Értékőr-csoport írt ki egy névadó Facebook-szavazást, és elsöprő többséggel győzött a fenti javaslat. Ami nem is csoda, hiszen egyrészt ezek városunkhoz köthető helyek és nevek, másrészt a gólyák is pont az ilyen vizes területet kedvelik…

És azt se feledjük: állatot vízről elnevezni régi szokás. Egyes források szerint a középkorban kezdtek folyóneveket adni a hűséges házőrzőknek, és nem a jó hangzás miatt, hanem mert úgy tartották, hogy ez megvédi a kutyát a veszettségtől. A Duna, a Tisza, a Sajó kedvelt nevek voltak annak idején.

Természetesen a gólyákat nem fenyegeti a veszettség, és mivel már nagyobbacskák, remélhetőleg a vihar sem tesz kárt az érdi madárcsaládban.

Mészáros Ildikó szívén viseli a gólyák sorsát, rendszeresen figyeli, mi újság a fészekben. Az ÉrdMostnak így számolt be a minap a gólyacsalád mindennapjairól:

„A fiókák szépen cseperednek. Első pillantásra már nehéz megkülönböztetni a szüleiktől a méretük alapján. Biztos támpont, hogy előbbieknek még fekete a csőre, lába. A fészekben is alig férnek el. Az etetésben-itatásban soros szülő is csak az ellátás idején van velük. Jól jön a tulajdonukként használt legénylakás, azaz a gát menti fészek. Itt szoktak megpihenni a felnőttek” – utalt Ildikó a tavaly kihelyezett mesterséges fészekre, amelynek egyelőre még nincs állandó lakója, csak a már itt fészkelő gólyapár használja.

Pár hét, és gazdátlanná válik a fészek: július végéig általában kirepülnek a fiókák, és megtanulják, hogy szerezzék meg a táplálékot. A fiatal madarak egy ideig még visszajárnak éjszakára a fészekbe, de aztán ők, csak úgy, mint az idősebb madarak, a réteken, legelőkön éjszakáznak. Nappal itt sétálnak, táplálkoznak – gyűjtik az erőt a hosszú útra.

Aki tehát szeretné megcsodálni az érdi gólyacsaládot, az elkövetkező pár hétben tegye meg, mert ha kirepülnek a madarak, a következő tavaszig várni kell arra, hogy újra lakója legyen a fészeknek.