A város egyik problémáktól hemzsegő területe a Papi Földek, más néven az Érdi Városliget. Föllélegeztek és köszönetet mondtak a Sárd utcaiak azért, hogy aláírásgyűjtő akciójuk pozitív elbírálást nyert, és az a döntés született, hogy kivezették az új Településterv szövegéből a rájuk nézve kedvezőtlen részt.

Ezzel együtt is a környék problémái nem oldódnak meg, jegyezte meg a polgármester, és ezt alátámasztotta egy Tétényi utcai asszony panasza is, aki elmondta, klassz, hogy odaépült a szomszédságukba egy nagy park, ám nekik hosszan kell a forgalmas autóút szélén poroszkálniuk, ha be akarnak oda jutni. Legalább egy járda vagy kerékpárút jó lenne, mert gyalogosan nem lehet kockázat nélkül megközelíteni a parkot. A terület beépítése erős forgalmat generált, sokan elszabadultan száguldoznak autókkal, motorokkal. Úgyhogy még mielőtt nagyobb baj történik, jó lenne ide valami megoldás.

Csőzik László polgármester elmondta, hogy az északi oldalon aszfaltozást terveznek, a feladatok sorában a második helyen áll a járda kiépítése, harmadik helyen pedig a közvilágítás. Reméli, hogy ez mind meg tud valósulni jövőre, a szorító forráshiány ellenére.

„A Sárd utca itt a fő probléma, ami, ha nem lesz meg a kétszer egy sávja, akkor egyirányúsításért kiált – emelte ki a polgármester -, de nincs meg a hurokutcája. Az optimális forgalmi rend kialakításába be kell vonni a lakókat is, máskülönben érdekeket sértünk és felháborodást keltünk. A Papi Földek projektnek csak az első üteme valósult meg, valamikor lesz majd egy második is, a műszaki tervdokumentáció már elkészült. Addig is nyertünk egy pumpapályát, ezt tavasszal tudjuk megépíteni. Fákat telepítünk, és most már a tavat is birtokba lehet venni, mert három év után végre megjött a vízjogi létesítési engedély.”

Fölmerült a közmeghallgatáson és megoldhatatlannak bizonyult a gyermekpszichiátriai ellátás kérdése. Mint Kecskeméti Szilvia elmondta, Érd jelenleg gyakorlatilag ellátatlan e téren. A Vadaskert Kórház és Szakambulancia a Szent Kristóf Szakrendelőnek passzolta át a feladatot, ahol két pszichiáter látja el Biatorbágy, Törökbálint, a XI. és a XXII. kerület gyermekeinek pszichiátriai ellátását. Érdi gyerekeket csak jóindulatból fogadott az egyikük, aki azonban májusban elment szülni. Azóta havonta egy alkalommal tudnak érdi gyerekpácienseket fogadni. Holott ez a nulladik pont, ahonnan egyáltalán el tudna indulni egy ADHD- vagy autizmus-gyanús gyermek diagnózisának felállítása, ugyanis a Vadaskert csak akkor látja el a gyereket, ha a Szent Kristóf beutalót ad. Ezzel tehát bezárult a kör.

A kérdés címzettje nyilván a Romics László Egészségközpont, melynek képviseletében dr. Vogronics Judit orvosigazgató válaszolt, aki történetesen maga is pszichiáter, tehát jól ismeri a szakterület súlyos problémáit. Elmondta, hogy nincs megoldás, miután a felnőtt- és a gyerekpszichiátria élesen elválasztott, és már a felnőtt betegek ellátása is komoly probléma a szakorvoshiány miatt, gyerekpszichiáterben azonban különösen kínos és országos a hiány.

„Nálunk jelentkeznek a szülők, és sajnos nem tudjuk hova küldeni őket, és tanácsot sem tudunk adni. Az egyetemeken alig képződik szakember, pedig onnan kellene kezelni a problémát. Ahhoz képest, hogy egy gyermek 2-3 évesen megkaphatná a megfelelő diagnózist, sokszor úgy megy iskolába, hogy van a probléma, de nincs róla szakvélemény.”

Szilvia másik felvetése sem jutott közelebb a megoldáshoz. Hosszan, indulatosan és nehezen követhető módon előadott panaszának veleje az a sokszor előkerülő kérdés, hogy mikor illetékes a Városgazda és mikor az ott lakó egy-egy karbantartási feladat terén, és hogy ki mit gondol a másik fél által elvégzett munka minőségéről. A két konkrét eset is, ami Szilviát elhozta a közmeghallgatásra, mondhatni örökzöld: a vízelvezetés és a gallyazás. A vízelvezetés-saga forgatókönyve már-már a könyökünkön jön ki: a Városgazda előbb nem csinálta, bár sokat kérték, majd ők megoldották, ahogy tudták, és akkor jött a munkagép, amikor már nem kellett volna, és mindent szétkaszabolt. A gallyazások utáni lakossági felhördülés is jól ismert, nemcsak Szilvia panaszolja Érden a fák durva megcsonkítását.

„Tönkreteszik a fákat, hiába szólunk. Sőt, a város főkertésze azt mondta, hogy bűncselekményt követek el, amikor a közterületen álló fákat gondozom. Nem is csodálom, hogy az emberek nem foglakoznak a környezetükkel, mert ha megteszik, akkor jön a Városgazda és mindent tönkretesz.

Itt nyilván éles nézetkülönbség derült ki, amikor megszólalt az Érdi Városgazda vezetője, Somogyi Tamás. Egyfelől leszögezte, hogy a vízelvezetés terén az intézmény feladata a felszíni vízelvezető hálózat kialakítása és bővítése, a karbantartás pedig ezt követően az ingatlan használójának a dolga.

„Nagy a város, és egy-egy beavatkozás tud sérelmet okozni. Sajnálom, ha ők sokat dolgoztak valamivel, ami nem volt feladatuk, de a kollégáimnak valószínűleg jó okuk volt beavatkozni. Felteszem, hogy néhány tíz vagy száz méterrel arrébb olyan problémák adódtak, amelyeket így lehetett orvosolni.”

Ami a gallyazást illeti, Somogyi elmondta, hogy áramátviteli hálózat alá nem lehet 4 méternél magasabb növényt telepíteni. Ha a mégis odaültetett fák túl magasra nőnek, le kell őket vágni. Ezt általában olyan céggel végeztetik el, melynek emberei jogosultak feszültség alatti munkavégzésre.

„Ezek az emberek nem díszkertészek. Nagyon sajnálom, hogy alkalmanként durvábban bánnak el a növényzettel a kelleténél. Azért küldjük ki őket, hogy az érdi embereknek folyamatos legyen hétvégén és este közműellátásuk. Próbáljuk őket kérni, hogy legyenek tekintettel a gyümölcsfákra. Bizony van olyan, hogy jobban megvágják a fákat. És van olyan, hogy a lakos panaszkodik, hogy neki még nem érett be a gyümölcse. Csakhogy az a fa az önkormányzat területén van, és ezzel én sajnos nem tudok mit kezdeni. Amikor jön egy nagyobb vihar, akkor bizony az áramellátás magasabb érdek, mint valakinek a saját nevelésű fája a háza előtt, nem a saját területén.”

Csőzik László hozzáfűzött megjegyzéséből szerencsére az derült ki, hogy nem feltétlenül áll fenn a választási kényszer a fák és az áramellátás között, akár lehetne a kettő között középutat találni.

„A fakataszter a megoldás – ragadta magához a mikrofont a közönség soraiban ülő Varga Illés Levente, aki fél éve még maga is a városházán dolgozott. – Addig, míg az nincs ebben a városban, újra és újra elővehetjük ezeket a kérdéseket.”

Majd ha már nála volt a szó, megkérdezte, mikor lesz végre a városnak fenntartható városi mobilizációs terve (SUMP), valamint fenntartható energia és klíma akcióterve (SECAP), melyek elkészítéséről másfél éve hozott döntést a közgyűlés.

„Mindkettő folyamatban van – válaszolta Csőzik László -, a SUMP-ra most kötünk szerződést a közbeszerzési eljárást elnyert céggel. Ezt követően írjuk ki a SECAP-ot. A késlekedés oka a SUMP esetében az volt, hogy a Közbeszerzési Főigazgatóság hiánypótlásra visszadobta a kiírást. Föl kellett fogadni egy szakembert, aki segített összerakni a műszaki tartalmat.”

Még egy örökzöld témával zárjuk beszámolónkat, a régen minden jobb volt szlogen jegyében. „Mostanában úgy kátyúznak, hogy leszórnak valami zúzalékot és ráöntik a folyékony kátrányt. Ez az új módi szinte értelmetlen, mert egy hónapon belül szétmegy az egész – szólalt fel egy asszony. – Nem tudom, régen hogy csinálták, de 2-3 évig is kitartott a javítás eredménye. Szerintem ez pénzkidobás, inkább valami tartós megoldást kellene keresni ehelyett a vacak helyett.”

„Az a meleg aszfalt volt, ami sokkal minőségibb volt, viszont sokkal drágább lett – felelte a polgármester, és hozzátette, neki nem ennyire rossz a tapasztalata erről, az viszont biztos, hogy töredék áron tudnak belőle kátyúzni. – Somogyi úr mint mond erre?”

Somogyi úr erre azzal a jó hírrel szolgált, hogy ugyanazok a kollégák végzik az útkarbantartásokat, mint 10-15 éve, a rossz híre pedig az volt, hogy ugyanazokkal a gépekkel. A megoldás pedig az lesz, hogy szépen ütemezetten minél kevesebbre csökkentsék a város nem szilárd burkolatú utcáinak a számát.