Aki azért hagyná abba itt az olvasást, mert attól tart, ásásra fogjuk biztatni, maradjon. Az ásást pedig felejtse el. Ha már egy kertvárosba költözött, legyen a kert az öröm forrása, vér-verejték nélkül. Azok, akik számára a kert örömforrás – legyünk minél többen! -, óva intenek a talaj bolygatásától. Akár még olyat is lehet tőlük hallani, hogy inkább a gaz verje föl a kertedet, mint hogy fölásd! Persze azért foglalkozni kell a kerttel, most például kétségkívül vannak idényfeladatok.
Ha jobb is a gaz, mint a semmi a talajnak, jobb lakója is lehet ősszel és télen a kertnek a gyomnál: jobbnál jobb takarónövényeket vethetünk bele, illetve olyan zöldségféléket, amelyek már kora tavasszal elláthatják zölddel a konyhánkat. A takarónövények legfontosabb szerepe az, hogy fellazítják a talajt és megtartják benne a nedvességet. Szakértők hangsúlyozzák, hogy célszerű ehhez többféle gyökérzettípust használni (bojtos gyökér, karógyökér stb.), és az is fontos, hogy a takarónövények alatti laza földnek később ne essünk neki vasakkal, hiszen olyan talajlakó közösségek épülnek föl, amelyeket tönkretehetünk. A jó talajtakaró növények gyökerei váladékokat bocsátanak ki, amelyek táplálják a talajlakó élőlényeket. (Bővebb információ itt olvasható.)
Egy profi kertészetben aszerint választják meg, mi kerüljön a földbe télre, hogy utána ott milyen növényeket akarnak termeszteni. Egy otthoni hobbikertben nyilván más szempontok lehetnek: legyen szép (pl. büdöske, facélia, beporzó virágkeverék) vagy hasznos (spenót, rukkola, mángold,) illetve könnyen kezelhető – tavasszal elég végigmenni rajta fűnyíróval, nem kell ásni, kapálni. A takarónövényeket könnyű elvetni, nevelni és egyszerű őket a tavaszi talajba bedolgozni. Ilyenek például a pillangós és keresztes virágú növények, amelyek visszapótolják a talajba a tápanyagot és elnyomják a gyomot. Íme néhány ajánlat, hogy mit érdemes vetni a téli kertbe.
A másik legfontosabb őszi teendőnk: kezdeni valamit az avarral. Ez a „valami” semmiképpen se legyen az elégetés! Nemcsak azért, mert az év 365 napján tilos az égetés, hanem azért, mert a lehullott falevél kincs. Táplálék a talajnak, ha ott hagyjuk a fa alatt, gazdag alapanyag a következő évi konyhakertünknek, ha mulcsnak, komposztnak használjuk. Aki nem szeretne takarónövények vetésével foglalkozni, az például nyugodtan szétterítheti a konyhakertjében a lehullott falevelet. Tavaszra negyedére esik össze és könnyedén félrehúzható, amikor indul a vetésszezon.
A másik hasznosítási mód az, amikor kupacokat képezünk belőle, esetleg egy kis faládát teszünk az aljára – biztosak lehetünk abban, hogy lesz olyan kis állat (sün, sikló), amelyik télre elvermeli magát a kupac alatt. Ne felejtsük el tavasszal, hogy óvatosan hordjuk el a komposztba a téli kupacokat.
