Kellemes, napfényes délelőttön látogattunk el Bacsa Lajoshoz. A Virágzó érdi porta feliratú tábla már felkerült a ház falára. Felette kopott felirat tudatta, hogy ahol járunk, az „Tiszta udvar, rendes ház”. 

„Ezt a táblát csak úgy vettem valahol” – nevetett Lajos, aki másfél évtizede Budapestről költözött az érdi házba. Az udvaron elvadult gyümölcsfák nőttek, no meg a mindent beszövő borostyán. Ebből alakította ki hosszú évek alatt azt a hangulatos kertet, ahol még most, szeptember végén is sokféle virág virít. 

Lajos Kecskeméten gyerekeskedett, ahol volt kertjük, de fiatalon nem érdeklődött a kertészkedés iránt. „Apám mondta is, hogy nem segítek annyit, mint elvárható lenne. Most már teljesen más a hozzáállásom.

„Budaörsön lakott egy kollégám, meglátogattam párszor. Nagyon jó volt kiülni a teraszra, beszélgetni, iszogatni. Akkor döntöttem el, hogy én is elindulok ebbe az irányba.”

„Egy hónap leforgása alatt megvettem ezt a 70-es években épült régi típusú házat. A házat teljesen fel kellett újítani. Ennek jelentős részét szakemberek végezték, de nagyon sokat segített a családom is.”

„Természetesen jómagam is nagyon sokat dolgoztam: festettem, házat szigeteltem, és már akkor is a kert került előtérbe, amivel sok hétvégét töltöttem, mire olyan lett amiben, jól éreztem magam.”

„Ezt az öreg almafát visszametszettem, megfiatalítottam. Sajnos, már korhad a belseje, de tartom, ameddig csak bírja. Ültettem tőle nem messze két sárgabarackfát, majd meglátjuk, mi lesz belőlük – az egyik ugyanis magról nőtt ki” – mutatta Lajos, aki két nagytestű, virgonc kutyával (Totóval és Izával) él az érdi házban. 

„A kutyák meg a kert – ez a két hobbim. Régen sokat utaztam, most inkább itthon vagyok. Mindkettő mentett kutya. Megtanulták, hogy nem szabad a növényeket kikaparni. Igaz, sokat foglalkozom velük, és naponta kiviszem őket a levendulásba is” – jegyezte meg a gazda.

Dúsan virágzó muskátlik, illatos rózsabokrok mellett sétálunk el. Megcsodálom a fügét (ami kétszer érik egy évben, és inkább ősszel hozza édes gyümölcseit), és meghökkentve látom, hogy a kertben egy kis patak is fut. 

„Két irányból folyik be a telekre a víz – hogy honnan, azt nem tudom –, és sosem szárad ki. A medret kibetonoztam, és rendszeresen tisztítom. Még három kerten átfolyik a patak, aztán kiér az utcára, ott folyik tovább.”

„A kutyáim is imádják a patak vizét, sokszor mennek bele hűsölni, de a kert locsolása sem történhet a kedvencek nélkül, akik ugrálnak a vízsugár előtt.” 

Elsétálunk a virágokhoz. Lajos elárulja, hogy nem előre kidolgozott koncepció mentén ültette őket, inkább kísérletezik, milyen lesz az összhatás. A kis kerti tó azonban láthatóan gondos tervezés eredménye, szépséges tavirózsákkal, körülötte vizet kedvelő növényekkel. 

„Sajnos, tavasszal ritkítottam a tavirózsákat, így most nem nőttek olyan nagyra, mint egyébként” – magyarázta. 

A tó szomszédságában, a kerítés mentén dísztökök is virítottak, de azt a napokban leszüretelte a gazda. A termés egy része a lakását díszíti, de adott a szomszédjának, és egy óvodának is.

Kérdésemre, hogy milyen további tervei vannak a kerttel, rám nevet: „Szeretném tartani a kert és a ház körüli szépséget, tisztaságot. Ez persze sok sok idő és fáradság lesz a jövőben is, úgy hiszem.”

„Ha három órát üldögéltem idén nyáron az asztalnál, akkor sokat mondok. Ha leülök, három perc múlva meglátok egy szál gyomot, és már kelek is fel.  Az ősz sok teendőt ad, rengeteg a lehulló levél.”

Kérdésünkre, hogy mit vesz az elismeréssel járó 50 ezer forintos kertészeti utalványon, Lajos rávágja: virágot és virágot… Persze nem most, hanem majd tavasszal. Így aztán jövő nyárra még az ideinél is pompásabb lesz ez a virágzó érdi porta. 

Múlt héten a Virágzó érdi porta pályázat különdíjasának kertjét mutattuk be, cikkünket itt olvashatják. A pályázat eredményhirdetéséről szóló cikkünket pedig itt találják.