Kevesen tudják, hogy a Magyar Földrajzi Múzeum alapítója, Balázs Dénes az expedícióiról nemcsak képeket és tárgyakat, de több mint ötven, maga által forgatott filmet is hazahozott.

Ezek a 16 mm-es szalagok a múzeum tulajdonában vannak, a Balázs Dénes hagyaték részét képezik. Évekig  őrizték, de levetíteni nem tudták, mert nem volt mivel. A régi 16 mm-es filmek egyébként is nagyon sérülékenyek, mert kémiai anyaguk az idő múlásával magától lebomlik és kiszárad, ezért nagyon vigyázni kell rájuk. Ha meg szeretnénk őrizni az utókornak, akkor a filmeket digitalizálni kell.

Ezt a célt tűzte ki idén a Magyar Földrajzi Múzeum. Az intézmény gyűjtést indított a terv megvalósítása érdekében, és az eddig beérkező támogatásokból már nyolc filmet sikerült digitalizálni. Négy már látható a múzeum youtube-csatornáján, négyre még vár az utómunka. Amit elkészülnek, ezek is láthatóak lesznek

Érdemes megemlíteni három nevet: Lehoczki Ferenc és Korinek Attila nagyobb összeget ajánlottak fel erre a célra, Török László pedig önkéntes alapon elvállalta a filmek utómunkálatait.

Fekete-Mácsai Anetta, a múzeum igazgatója az ÉrdMostnak elmondta: további 45 film vár még digitalizálásra, ezek Balázs Dénes indonéziai, kínai, afrikai, illetve tátrai útjain készültek.

És vannak olyan tekercsek is, amiken nincs felirat, így még a múzeumnak is meglepetés, hogy mi lesz rajtuk.

„Izgalmas és különleges filmek ezek, már csak azért is, mert a ’60-70-es években kevés hasonló filmet készíthetett magyar utazó. Hogy mi volt Balázs Dénes célja a felvételekkel, azt nem tudhatjuk, de valószínű, hogy dokumentációs jelleggel születtek.

Így a nagyközönség korábban nem is láthatta őket – ahogy mi sem láthattuk. Sőt, azt sem tudtuk, hogy egyáltalán használható-e még az anyag. Szerencsére igen, és nagyon jó minőségű digitalizált változatok születtek” – tette hozzá az igazgató.

Legizgalmasabbak talán az indonéz anyagok. Balázs Dénes 1964-ben indult el Horváth Mihály barlangásszal a távoli Indonézia szigetvilágának kutatására.

Már maga az indulás is igen nagy nehézségekbe ütközött, mert nem kapták meg a valutaváltási engedélyt. Szűkös anyagi forrásokkal indultak útnak, és már Jakartáig eljutniuk sem volt könnyű: az utazás 40 napig tartott, és jórészt felemésztette az expedíció hazafelé útra félretett rubelkészleteit.

A 335 napos, számos veszéllyel járó indonéziai expedíciót Balázs Dénes egyedül fejezte be, mivel útitársa egy betegség miatt kénytelen volt hazatérni. Az expedíció 12 országot érintett, Balázs Dénes több mint 61 ezer kilométert tett meg, ebből 2800-at gyalog.

Vulkánokat és karsztvidékeket tanulmányoztak, és ők voltak az első karsztkutatók, akik karsztkutatóként vizsgálódtak a Nusa Barung nevű lakatlan szigeten.

Az a kamera, amivel az indonéz expedíció egyes képeit rögzítette a kutató, megtalálható a múzeum kiállítási anyagában is. Most pedig már a filmeket is láthatjuk erről a hosszú, kalandos és különleges útról, amit Balázs Dénes igen szűkös anyagi forrásból tudott csak finanszírozni.

A Földrajzi Múzeum youtube-csatornájára a három indonéziai filmen kívül egy kínai is felkerült, ez a még egyetemista Balázs Dénes 1959-es tanulmányútján készült (1959–1962 között esti tagozaton végezte el az ELTE földrajz szakát).

Karszt- és barlangtani tanulmányok céljából közel fél évet töltött Kínában, és bejárta a világ legnagyobb mészkőfennsíkjait, a Dél-Keleti Karsztplatót.

Ha többet szeretne tudni Balázs Dénes útjairól, itt talál bővebb információkat.

Amennyiben támogatná Balázs Dénes filmjeinek digitalizálását, erre van még lehetőség a Magyar Földrajzi Múzeumért Alapítványon keresztül: