Valószínűleg a vaddisznók sem így tervezték. Mármint, hogy kijárnak az erdőből kukázni Fenyves-Parkváros utcáiba és rémisztgetik a nyugalomra vágyó érdi polgárokat. Mielőtt azonban szemükre vetnénk e dőreséget, gondolkodjunk el azon, hogy mi emberek nyomakodunk be az ő területükre, zsugorítjuk napról napra az erdőt.

Ráadásul mindezt ártatlan farizeus pofával képesek vagyunk azzal magyarázni, hogy mi epekedve csak a természet közelségét keressük, de a hálátlan természet egyre csak menekül előlünk.

És aztán tágra nyílt szemekkel csodálkozunk, hogy a vaddisznók előbb botlanak szemeteskukába, mint egy rendes kis makkosba. Márpedig éhes vaddisznó makkal álmodik, nem kiguberált pizzamaradékkal. Azért ezt tisztázzuk.

Meg azt is, hogy a problémát mi magunk generáltuk, ami ilyenkor télvíz idején felerősödik, egyre gyakrabban jelennek meg vaddisznós videók a helyi közösségi oldalakon.

Az önkormányzat már decemberben megkereste a területileg illetékes vadásztársaságokat, jelezve a helyzet súlyosságát. A vadgazdálkodók hangsúlyozták: a túlszaporulat kezelését folyamatosan végzik, ami szükség esetén kilövést is jelent az erdőterületeken belül. Emellett etetéssel is igyekeznek a jószágokat az erdőben tartani, hogy ne kényszerüljenek élelem után a városba húzódni. Mert már az M0-ás Törökbálinti oldaláról is átzarándokolnak a sokmázsás vadak.

Januárban aztán újabb bejelentések érkeztek. A helyzet kezelése érdekében minap az önkormányzat terepbejárást szervezett szakemberek bevonásával. A bejáráson a városvezetés mellett részt vett Kolozsi Géza tájegységi fővadász és Gargyánszky Alexander vadászmester is. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárják, milyen megelőzési és beavatkozási lehetőségek állnak rendelkezésre belterületen.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint a leghatékonyabb megelőző eszköz a masszív vadkerítések telepítése.

Az önkormányzat ezért ott, ahol ez műszakilag megoldható, erős drótkerítést épít ki oszlopokkal megerősítve. Az előzetes becslések szerint 1400 méter kerítést 30–40 centiméter mélyen a földbe süllyesztik, hogy az állatok ne tudják kitúrni. Nem egy kínai nagyfal, de állítólag hosszú távon teljes védelmet nyújthat. A kerítés nem vágja majd el a természetbe vágyó polgárokat az erdőtől, lesznek kis kapuk, amiken keresztül kijuthatnak sétálni a természet lágy ölébe kutyával vagy anélkül.

Ahol a kerítés nem megoldható, más eszközök is szóba kerültek.

Az egyik lehetőség az élve befogó csapdák telepítése. Ilyen rendszert már alkalmaznak Budapest XII. kerületében is: kamerával megfigyelt ketrecek jelzik az illetékes szakembereknek, ha állat került a csapdába.

A csavar a sztoriban, hogy a sertéspestis-járvány miatt a befogott vaddisznók nem szállíthatók el – például vadasparkokba –, ezért őket minden esetben jobblétre szenderítik. A vaddisznókat lelövik, ugye?

Mert hát a másik lehetőség a veszélyes vagy sérült egyedek kilövése, amely belterületen is engedélyezett, de kizárólag rendőrségi felügyelet mellett, erre jogosult szakember bevonásával.

Az önkormányzat a lakosság véleményét is kikéri a szükséges intézkedések társadalmi elfogadottságáról.

A szakemberek több fontos megelőzési tanácsot is megfogalmaztak:

• Ne helyezzenek ki zöldhulladékot, lenyírt füvet, szénát az erdőszélekre – ezek szaga vonzza a vaddisznókat.
• Kerüljék a motorozást, quadozást az erdőben, mert ezzel kimozdítják az állatokat élőhelyükről.
• Lehetőleg ne sétáljanak az erdőben sötétedés után.
• A kutyákat pórázon vezessék, mert az állatok megijedhetnek tőlük.
• Ne kergessék a vaddisznókat – még autóval sem –, mert a sarokba szorított, megijedt állat támadhat.
• Soha ne próbálják beszorítani vagy megsebesíteni őket.
• A statisztikák szerint a vaddisznótámadás ritka, de a megriasztott vagy sebzett egyedek veszélyessé válhatnak.