Kapu Tibor, a második magyar nemzeti űrhajós, az Ax-4 küldetés kutatóűrhajósa, valamint tartalékosa, Cserényi Gyula, a HUNOR-program kiképzett kutatóűrhajósa az űrutazás felejthetetlen élményéről és a kiképzés izgalmas pillanatairól mesélt a Kós Szakképző Iskola, a Gárdonyi gimnázium és a VMG diákjainak, tanárainak kedd délelőtt.

Kapu Tiborékat vastaps fogadta a Kós hatalmas aulájában, ahol a két vendég nemcsak mesélt, hanem vetített is, így hallgatóságuk jobban  el tudta képzelni, milyen lehet az űrhajóban aludni, enni, egyáltalán létezni, és mekkora felkészítő munka előzte meg az űrben töltött húsz napot, és milyen volt a visszatérés.

Emberfeletti felkészülés, sikeres kiválasztás

Kapu Tibor mesélt a houstoni űrrepülési központról, illetve a magyarországi felkészülésről, és arról, hogy Cserényi Gyulával szoros barátságban tudtak együttműködni, annak ellenére, hogy több hónapig ellenfelek voltak, hiszen többen indultak egyazon pozícióért, amit végül Kapu Tibor nyert el.

Beszélt az edzések fontosságáról (húsz űrben töltött nap alatt le tud épülni az ember izomzata), és arról, hogyan tesztelték rajtuk, mennyire bírják a gravitációs gyorsulást. Ez is a kiválasztási folyamat része volt: nyolcan szálltak fel a Gripenekkel, és végül négyen maradtak. „Nekünk ez elképesztően megerőltető volt, mindkettőnk számára valamilyen szinten mumus. Ha repülsz 15 percet egy ilyen repülővel, utána inkább alszol három órát, és még az ebédet is skippeled, csak hogy a délutáni repülésre készen legyél, annyira megterhelő ez az emberi testnek” – jegyezte meg az űrhajós.

Cserényi Gyula a túlélőkiképzésekről beszélt, amiben a Magyar Honvédség segítette őket. Olyan képességeket sajátítottak el, mint a menedéképítés, a tűzrakás, a jelzőtüzek meggyújtása. „Volt egy olyan vizsgafeladatunk, aminek a végén kiraktak minket valahol a hegyekben. Nem tudtuk, hogy hol vagyunk, nem volt okostelefonunk sem. Megmondták, hogy nagyjából melyik irányba induljunk. Eltöltöttünk egy napot az erdőben, ott is éjszakáztunk. Építettünk egy kis menedéket, majd jelzőtűz segítségével hívtuk a helikoptert, ami kimentett minket.”

„Az összes képzésünk képességet épített: hogy bármilyen szituációban találjuk magunkat a következő években – akár egy űrrepülés során –, abban megtaláljuk a helyünket, elő tudjunk venni egy kész utasításkészletet, és végre tudjunk hajtani előre meghatározott lépéseket” – hangsúlyozta Cserényi Gyula.

Kapu Tibor beszélt a digitális detoxról is: amikor okoseszközök nélkül kellett megtalálniuk egy helyzetre a megoldást. Mint fogalmazott, az űrhajósképzésben a wifi hiánya nem hiba, hanem tananyag.

Mesélt arról is, amikor a TEK közreműködésével részt vettek egy izolációs gyakorlatban is. „Négyen voltunk bezárva három kicsi konténerbe, hat napra.  Nem elzártak, hanem kivontak minket a világból. Fényt, szelet nem érzékeltünk, híreket sem kaptunk. Némi szigorban is részünk volt: alvás- és ételmegvonásban, illetve időközönként teljes csendben kellett lennünk, néha pedig ok nélkül sorba állítottak minket. Mikor készültem az izolációra, tudtam, hogy hatalmas nagy baj nem lehet, de azért ez mégis olyan szituáció volt, amit az ember nem vállal önként – viszont rengeteg tanulsággal szolgált. Mikor kijöttünk, rettentően büszke voltam magamra.”

Az űrhajósok azt tanácsolták a gyerekeknek, hogyha el akarnak érni valamilyen célt, bizony tegyék meg azt a lépést is, ami nehezükre esik. „Nagyon fontos része az életünknek, hogy olyan dolgokat csinálunk, amiket nem szeretnénk” – hangsúlyozta Cserényi Gyula.

„Az űrhajós képzésben nagyon sok olyan feladat van, ami először nehéznek tűnik, akár a műrepülésre gondolok, akár a túlélőkiképzésre, és ezeken kívül is számos olyan helyzet akad, ami elképesztően nagy kihívást jelent, komfortzónán kívül esik, és nem biztos, hogy van kedvünk hozzá – ugyanakkor közelebb visz a céljaink éréséhez.

„Mindenkinek azt javaslom, hogy lépjen ki a komfortzónáiból, és merje megtenni azokat a lépéseket, amelyek közelebb hozzák a céljához.”

Lebegve az űrben

Természetesen sok érdekességet megtudhattunk az űrben töltött húsz napról is. Cserényi Gyula elárulta, hogy a felbocsátást Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal nézte, aki végigkísérte a képzésüket, és a mentoruk volt.

Kapu Tibor a küldetése céljáról beszélt: magyar kutatók, egyetemek, cégek által előkészített kísérletek elvégzéséről. Ahogy azt a sajtóból már tudjuk, ezek egyike arra irányult, hogy minimális víz felhasználása mellett hogyan lehet életet teremteni minél rövidebb idő alatt, minél komplexebb hasznosítással. Kapu  Tibor ezer, speciálisan kifejlesztett retek, búza és paprikamagot vitt magával a Nemzetközi Űrállomásra. A magokat a Debreceni Egyetem fejlesztette ki, és növényeket a Pécsi Egyetem által tervezett, speciális dobozban helyezték el. „Hogy ebben mi a nagy ügy? Az, hogy a NASA a történelme során először nekünk engedte meg, hogy egy légtérben növesszünk növényeket. Be tudtuk mutatni, hogy a miénk egy olyan biztonságos megoldás és technológia, amellyel ez megengedhető.”

A közönség a vetített képek segítségével láthatta is ezeket a növényeket az űrben, és bepillanthattunk az űrállomás mindennapjaiba is. Megtudhattuk, hogyan rögzítik saját magukat és a tárgyakat is, és azt, hogyan alszanak az űrhajósok.

„Gumiszalagokkal kötöttem le magam, hogy ne lebegjek el. Igazából az űrben teljesen mindegy, hol van a plafon és hol a padló. Az is mindegy, hogy melyik falnál alszom, nem érzem azt sem, hogy fejjel lefelé vagyok, hiszen lebegek. Elképesztően kényelmes így aludni. Mintha egy tökéletes memóriamatrac volna körülötted, és minden levegőrészecske azért lenne, hogy téged alátámasszon.”

Elmondták azt is, hogy az űrállomáson 90 perc alatt kerülték meg a földet, úgyhogy egy nap alatt 15-16-szor láttak napkeltét és napnyugtát is.

Újra a Földön

Részesei lehettünk a leszállás utáni pillanatoknak is. „A világűrből visszajönni nehéz, de a Földre visszatérni könnyű. Minden egyes percét élveztem a világűrnek, annak ellenére, hogy volt benne nagyon kemény munka is. De visszatérve újra látni azoknak az embereknek a mosolygós arcát, akik évekig dolgoztak azon, hogy mi biztonságosan fel tudjunk jutni a világűrbe, és a sikeres küldetés után vissza is tudjunk jönni, az egészen felemelő érzés” – zárta előadását Magyarország második űrhajósa.