Volt egyszer egy kellemes érdi utca, nagy kertekkel, kisebb-nagyobb házakkal, sok gyümölcsfával, virággal. És szinte minden harmadik-negyedik kertben állt egy – vagy akár több – sudár fenyőfa. Ezeket több mint fél évszázada ültették gondos kezek.

Csakhogy a lakók megöregedtek, meghaltak, sokan elköltöztek, és a meghitt, falusias, ugyanakkor központi fekvésű és aszfaltozott utcácskát elérte a társasházépítések pusztító szele. A régi házikók helyén többemeletes, soklakásos épületeket húztak fel, aszfaltozott kocsibeállókat kanyarítottak a virágoskertek helyén, és a fáknak is menniük kellett.

Szerencsére volt, ahol sikerült megmenteni egy-egy közel százéves példányt. Így volt ez abban a házban is, amiről a történetünk szól. A fenyő a kerítés mögött, a háztól pár méternyire állt. Megviselte ugyan az építkezés, illetve alsó ágainak szakszerűtlen visszametszése, de még élt, és új hajtásokat hozott. Túlélt már villámcsapást, a törzse enyhén megdőlt, de állta a tavaszi, nyári pusztító viharokat.

A többlakásos házban élő idős asszony azonban már nem érezte biztonságban magát, félt, mikor dől az épületre (vagy akár a szomszédos házra) a fa. Szakértői véleményt csináltatott, ami kimondta: a fa veszélyes és kivágandó. Megkérdeztük tőle, okozott-e amúgy problémát számára a fenyő. Mondta, hogy sok tűlevelet hullatott, és bizony gyantája is volt. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fenyőnek mennie kellett.

Volt lakó, aki ezzel nem értett egyet, a szomszédság is próbálta megmenteni az öreg fenyőt. Értesítették szerkesztőségünket, hátha mi tudunk tenni valamit, de erre nem volt sem esély, sem idő: csak egy másik, az előzővel ellentétes tartalmú szakértői vélemény birtokában lehetett volna megtiltani a körülbelül 80 éves fa kivágását.

Ezt azonban nem nekünk, hanem a kivágást kifogásoló lakó(k)nak kellett volna elkészíttetnie, illetve elkészíttetniük, vagy pedig a közös képviselethez (ennek hiányában az társasház intéző bizottságához) fordulni. Hiszen ami közös tulajdon, arról elvileg önhatalmúlag nem rendelkezhet senki. Nem vágathatok csak úgy ki a társasház kertjéből egy fát.

Persze, mint egy közös képviselőtől (aki nem a szóban forgó ház ügyeit intézi) megtudtuk, van azért erre is példa. Ha közgyűlési határozat nem is kell minden egyes, a házat vagy a kertet érintő döntéshez, a lakók többségének jóváhagyása igen, tehát bármilyen változtatást is szeretnénk, kérdezzük meg róla a többieket.

Hogy a többségi jóváhagyás a fenyőnk esetében megvolt-e, nem derült ki, csak az, hogy bizony voltak tiltakozók. És az is biztos, hogy a kivágással kapcsolatos minden ügyet – saját bevallása szerint – egyetlen lakó, az idős asszony intézett.

Hogy miért nem cselekedtek azok, akik ellenezték? Jó kérdés. Volt, aki úgy vélte, az önkormányzatnak kellett volna megvétóznia a fakivágást. Csakhogy magánterületen, úgy, hogy szakértői vélemény mondja ki a kivágás szükségességét, az önkormányzat semmit sem tehet, nem tilthatja meg a fa kivágását.

E hét elején pont került az ügy – és a fa életének – végére. Jöttek, kivágták, még a gyökerét is kiemelték. Hogy kerül-e valami a helyére, és ha igen, milyen fa, az idős asszony nem tudta megmondani.

Miközben a fát vágták, körbesétáltunk a csendes kis utcában (amit az idős asszony és fia kérésére nem nevezünk meg). Sok hasonló korú fenyőfa áll még, van, amelyik sudár, van, amelyik kicsit ferde, vagy már kopaszodik. Van, amit a tetőhöz igazítottak, hogy ne piszkálja a cserepet, van, amit hagytak a maga teljes terjedelmében nőni. Ami a közös bennük: egyik sem társasházak előkertjében nő, azokból jórészt eltüntették már a fákat.

De ha akadna még Érden olyan utca és olyan társasház, ahol élnek nagyobb fák, és kiderül, hogy az egyik lakó szeretné kivágatni őket, az alábbiakat lehet tenni:

• Először is keresse meg a közös képviselőt és tájékozódjon a lehetőségekről.
• Ha a lakók többsége a kivágás mellett van, még mindig csináltathatunk szakértői véleményt, és ha az kimondja, hogy a fa nem életveszélyes, onnantól az önkormányzatnál pattog a labda: ugyanis az olyan egészséges, megmenthető fák esetében, amelyek szerepelnek az Egyes fásszárú növények védelméről szóló önkormányzati rendelet 1. sz. mellékletében, és amelyek 1 méter magasságban elérik a 15 cm törzsátmérőt, csak az önkormányzat adhat engedélyt a kivágásra, tehát ezek magánterületen sem vághatók ki csak úgy.

És ami még nagyon fontos: ha azt látjuk, hogy beteg a fa, forduljunk szakemberhez. Sajnos, sok fenyő szárad ki Érden is, de ha időben észrevesszük a bajt, a pusztulás megelőzhető (erről itt írtunk bővebben).

Próbáljunk minél több fát megmenteni, hiszen a jelenlegi klímaválságos időkben egyedül a fák azok, amelyek hosszú távon megmenthetnek minket a globális felmelegedés ártalmaitól.