Tessék végre ivartalanítani!

Ezzel a címmel tette közzé figyelemfelkeltő posztját az Érdi Civil Állatmentők Alapítvány. A kérés segélykiáltásnak is beillik: az állatvédő szervezetek nem győzik sem anyagi, sem humán forrásokkal a kóbor, beteg, leadott vagy egyéb módon gazdátlanná vált macskák gyógyítását, ivartalanítását, és lehetőség szerint biztonságos otthonhoz jutását, a kolóniában élő állatok etetését.

Magyarországon hárommillió kóbor macska él, és a számuk folyamatosan emelkedik. 70-80 százalékuk emberrel nem érintkezik, és egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen szocializálható.

Gyakran jutnak utcai macska sorsra a gazdás, de nem ivartalanított macskák és utódaik is: költözés, illetve haláleset miatt, vagy mert a szomszéd megelégeli, hogy öt-tíz macska jár át hozzá, és egy óvatlan pillanatban „áthelyezi” a cicacsaládot. Előfordul az is, hogy maga a gazda teszi utcára (erdőszélre, mezőre) a macskakölyköket (gyakran az anyjuk nélkül).

Ezek az utcán élő kolóniák gyakran éheznek, betegségekben szenvednek, a kiscicák rendszerint meg sem érik a felnőttkort, vagy ha mégis, vakon, megnyomordva, éhezve. És újabb utcamacskákat nemzenek.

A megoldás egyszerű lenne: meg kellene akadályozni, hogy a macskák túlszaporodjanak. Egy cica egyetlen év leforgása alatt akár tíz utódot is a világra hoz, a nőstény kölykök pedig pár hónap alatt elérik az ivarérett kort, és még egy éves koruk előtt lefialhatnak.

Ezért minden állatvédő civil szervezet és állatorvos kiemelten fontosnak tartja a házimacskák ivartalanítását.

Az érdi Sirius Állat- és Természetvédő Alapítvány rendszeresen szervez cicáknak és kutyáknak ivartalanítási akciókat, amivel nagyon sok érdi lakos él, de még mindig nagyon sok a háznál tartott ivaros macska.

A megoldás az lenne, ha a cicák ivartalanítását törvény írná elő. Ahogy ez megtörtént Belgiumban, Spanyolországban, vagy Németország 1900 településén, ahol a kijárós macskákat kötelező ivartalaníttatni és regisztrálni. Több más országban pedig bár még nem fogadták el, már készül, vagy el is készült az ilyen irányú tervezet.

Amíg ez nem történik meg, marad a lakossági felvilágosítás, az állatvédők megfeszített munkája, amivel a kóbor macskák elszaporodását próbálják megfékezni, az úgynevezett TNR (befogás – ivartalanítás – visszahelyezés) program keretében.

Az önkéntesek befogják a cicát, állatorvoshoz viszik, ahol ivartalanítják. A műtét után hagyják, hogy a cica biztonságban lábadozzon, majd visszaengedik az élőhelyére (vagy, ha lehet, gazdát keresnek neki). Az immár ivartalanított kóbor cica füle végét a műtét idején  lecsippentik. Ez az ivartalanított cicák egyezményes jele (Európában mindenütt), így nem fogják be ismételten a TNR program keretében.

Legutóbb az Új Kutyavári Team Állatorvosi Rendelő hirdetett TNR-programot. A hír bejárta a helyi közösségi oldalakat, és két nap alatt betelt a rendelő erre szánt kapacitása: mint írják, közel 90 cica került be az augusztusi műtéti naptárjukba.

Érdeklődésünkre elmondták, hogy ezek zöme utcán élő, kolóniás cica, kandúrok és nőstények vegyesen. A fülüket nekik is megjelölik majd.