Hétfő délután az Érdi Galériában gyűltek össze a gyermekvédelem, illetve az ezzel kapcsolatban álló területeken dolgozó érdi szakemberek, vagyis az úgynevezett „gyermekvédelmi jelzőrendszer” tagjai, hogy megvitassák az elmúlt időszak tanulságait, erősítsék az egymással való együttműködést, és megfogalmazzák az idei terveket.
A gyermekvédelmi jelzőrendszer kapcsán érdemes tudni, hogy abban nemcsak a gyermekvédelemmel „hivatalosan” is foglalkozók, mint például városunkban az önkormányzat által működtetett Szociális Gondozó Központ: Család- és Gyermekjóléti szekciója van benne, hanem például az egészségügyi és oktatási intézmények, civil szervezetek, különféle hatóságok, sőt, akár magánszemélyek is a részét képezhetik.
A sokszereplős rendszer a „több szem, többet lát” elvre épül, azaz hogy a felmerülő gondokat minél hamarabb észleljék, és lehetőleg megoldást is találjanak azokra. És, hogy Érden manapság melyek a jellemző ügyek, amikor a rendszer valamely szereplőjének be kell avatkoznia?
Arnódi Krisztina, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője szerint általánosságban elmondható, a kapcsolati konfliktusok és válások nagy száma miatt jellemző probléma a gyermekek elhelyezése, majd az ebből fakadó kapcsolattartás a szülők és gyermekeik közt.
Ahogy a gyermekek elhanyagolása sem ritka jelenség. Nem utolsósorban pedig az igazolt, vagy épp igazolatlan iskolai hiányzások, illetve szintén az iskolai környezetben megjelenő magatartási anomáliák azok a helyzetek, amikor a szakembereknek lépniük kell.
A konferencia vendége volt Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének az elnöke, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, aki az ÉrdMost kérdésére kiemelte, az ugyan pozitívumnak tekinthető, hogy az egy éve kirobbant „kegyelmi botrány” a gyermekvédelem ügyére irányította a társadalom figyelmét, azonban az erre adott reakciók nem feltétlenül szolgálják az ágazat érdekeit.
„Elindult a gyermekvédelmi rendszerben egy jelentős hatósági szigorítás, tehát a gyermekvédelmi dolgozókra is bizonyos szigorítások vonatkoznak az idei évtől, illetve ennek egy része már tavaly megjelent, valamint az alapellátás szintjén a jelzőrendszernek egyfajta, nem azt mondom, hogy megerősítése, inkább szigorítása történt, ami azt jelenti, hogy nagyon kiemelt jelzési eseteknél, tehát ilyen például a szexuális-abúzus, gyermekbántalmazás, súlyos elhanyagolás már nem csak fegyelmi, hanem büntetőjogi felelőssége is van a jelzőrendszeri tagoknak” – árulta el Meleg Sándor.
A szociális munkás szerint viszont ez a „szankció szemléletű” változás nem oldja meg a bajokat. Úgy gondolja, az, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagoknak megnövelték a büntetését, vagy, hogy a gyermekvédelmi dolgozókat hatósági vizsgálatok alá vetették, az rendkívül alacsony hatékonysággal fogja feltárni a problémás részeket. De szerinte az se jó, hogy sokkal kisebb arányban szórtak ki embereket a rendszerből, mint ahogy az az érintettségük alapján sejthető lehet.
„Tavaly több gyermekvédelmi szervezet is nagyon komoly ajánlásokat fogalmazott meg, ami a gyermekvédelem helyzetét javította volna. Ezekből igazából semmi nem került be a törvényhozásba. Helyette jöttek ezek a szankcionáló jellegű intézkedések, amiről azért van egyfajta konszenzus, hogy ez nem az a megoldás, amire vártunk” – fogalmazott.
Ráadásul mindez tovább növelheti a szociális, gyermekvédelmi területen dolgozók elvándorlását más irányokba, ami az alacsony fizetéseket, vagy a szakmai továbbképzések, egyeztetések hiányát is figyelembe véve tovább növelheti a szektor sérülékenységét.
Másfelől Meleg Sándor a pozitív hatását is látja annak, hogy a gyermekvédelem az utóbbi időben a közbeszéd része lett.
„Alapvetően a magyar társadalmi kultúra még nem kifejezetten gyermekbarát. Gondolok itt arra, hogy például a gyerekeknek a nevelési célzatú felpofozását a társadalomnak egy nagyon nagy része a mai napig elfogadhatónak tartja. Hála az égnek, csökken ez az arány, de még mindig nagyon sokan azt gondolják, hogy a gyerekek fizikai bántalmazása egy elfogadott büntetési mód”
– hangsúlyozta a szakember annak apropóján, hogy a kegyelmi ügy akár ezt a témát is a felszínre hozta, hozhatta.
Általánosságban hozzátette, noha szubjektív és nehéz kérdés, hogy jó-e napjainkban gyereknek lenni Magyarországon, véleménye szerint ezt alapvetően valamihez viszonyítva lehet megállapítani.
„Ha azt mondjuk, hogy a keleti irányba indulunk, akkor ott sokkal rosszabb gyereknek lenni, mint mondjuk Magyarországon. Nyugaton meg jobb gyereknek lenni, mint Magyarországon. Itt az a kérdés, hogy a saját magunkhoz képest, hogyan tudunk fejlődni”
– zárta gondolatait.
