Évtizedek óta íródó történetében először, úgynevezett „Fordított napot” tartottak január 25-én az érdi könyvtárban, ami – mint azt beharangozó cikkünkben is írtuk – egy, az Egyesült Államokból indult világnap. Ahogy az már a nevéből is sejthető, ilyenkor megfordulnak szerepek, és aki részt vesz a játékban, az kipróbálhatja magát egy számára korábban ismeretlen területen.

Így eshetett meg az, hogy aki szombaton betért a helyi könyvtárba, azt nem az intézmény dolgozói, hanem Érden innen, és azon túl is ismert hírességek szolgálták ki.

Ott ült a pultban városunk díszpolgára, a közismert televíziós személyiség, Gundel Takács Gábor, minden idők legeredményesebb paralimpikonja, a szintén Érden élő kerekesszékes vívó, Krajnyák Zsuzsanna. Miként településünk polgármesterétől, Csőzik Lászlótól, illetve kollégánktól, az Érd FM műsorvezetőjétől, Madár Tamástól is kölcsönözhettünk könyveket.

„Azért vállaltam a közreműködést, mert szeretek, és sokat is olvasok” – fogalmazott Madár Tamás, aki – ahogy az egy hivatásos könyvtároshoz illik – elkérte az olvasójegyeket, kiadta a könyveket, vagy épp a megfelelő polcra vissza is pakolta a beérkező darabokat. Sőt, volt, akinek még tanácsot is adott, mit érdemes elolvasnia.

„Volt egy hölgy, akinek ajánlottam egy könyvet, mert láttam, hogy valamilyen skandináv irodalmat akar vinni, aztán ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy azt már olvasta korábban, csak időközben elfelejtette. Így aztán ajánlottam neki egy izlandi hatrészes sorozatot, és végül azt választotta” – tette hozzá.

Nida Judit, az intézmény igazgatóhelyettese elmondta, a rendezvény célja az volt, hogy picit felhívják magukra a városlakók figyelmét, hogy tudják az érdiek, van egy könyvtár is ezen a településen.

„Hiába próbálunk mi mindenféle csatornán keresztül felhívásokat, tájékoztatókat akármilyen formában kiküldeni, mindig találkozunk olyannal, aki azt mondja, hogy hát ő még erről nem is hallott. Úgy gondolom, hogy ez szoros összefüggésben van azzal, hogy akármennyire is szépítgetjük, Érd egy alvóváros, tehát nagyon sokan ilyen-olyan okok miatt kiköltöztek ide, de tulajdonképpen az életük minden eseménye Budapesthez kötődik. Ha ne adj’ isten a város túlsó részén lakik, akkor még helyileg sem találkozik a könyvtárral”

– hangsúlyozta Nida Judit, aki hozzátette, a különféle infrastrukturális problémák ellenére, az érdi könyvtár egy minőségi és modern könyvállománnyal dolgozó intézmény, vagyis egyáltalán nem igaz az, az általuk sokat hallott közhely, hogy a könyvtár egy idejétmúlt hely.

„Az emberek egy része a könyvtárat annak a szinonimájaként kezeli, hogy poros, régi, elavult, és csak klasszikus irodalom. És persze, a klasszikus irodalom nagyon fontos, de hát azért nagyon sok más is van ezen kívül”

– magyarázta.

„Szerintem kell a reklám. A fiatalok már inkább a telefon felé fordulnak, és inkább azon olvasnak, az én korosztályom viszont még ismeri a könyvtárat, és mi még el is hoztuk a gyerekeket. A fiam már nem biztos, hogy meg fogja ezt tenni – árulta el az egyik középkorú látogató, aki noha rendszeresen jár az érdi könyvtárba, a mostani alkalom különösen vonzó volt számára, hogy az ismert emberekkel találkozhat.

Egy másik látogató szintén arról számolt be, hogy régen ugyan rendszeres könyvtárlátogató volt, többek közt a Csuka Zoltán Könyvtárból is sokszor kölcsönzött, azonban ez a szokás egy ideje kikopott az életéből, amíg meg nem látta a fordított napi felhívást.

„Láttam ezt a rendezvényt, és ennek hatására eljöttem, megújítottam az olvasójegyemet, – amit ráadásul Krajnyák Zsuzsannna írt alá, szóval nagy becsben fogom tartani -, és most ismét aktív könyvtárlátogató szeretnék lenni.”

A fiatal anyuka hozzátette, saját tapasztalatból tudja, mennyire nehéz lehet manapság az olvasás, a könyvek, és ebből adódóan a könyvtár, mint szolgáltatás népszerűsítése.

„A negyedikes lányom osztályában csináltam egy olvasási kihívást, hogy rávegyem a gyerekeket az olvasásra. Sok munkát, erőfeszítést tettem, hogy egy könyvön keresztül nyissak nekik ablakokat a világra, hogy lássák, milyen sokféleképpen lehet a világról gondolkodni. Egy évig csináltam, aztán alábbhagyott a lelkesedésem, pedig állítólag a gyerekek nagyon várták az újabb és újabb könyveket. Szóval ez egy hatalmas feladat, és ezért minden elismerésem a könyvtáré, hogy viszik tovább ezt a fáklyát”

– mesélte saját élményeit a fiatalasszony, aki személyes példájából kiindulva vélelmezi, azért maradt még fogadókészség a könyvekre. Vagyis, ha valaki kellő energiával csinálja, annak később meg lesz a gyümölcse.