Egy pohár bor: az ateizmus halálugrása.

Ez a mondat szinte szállóigévé vált, hiszen azok is ismerik, akik nem olvastak még Hamvas Bélát. Most alkalmunk volt jobban belekóstolni – no nem a borba, hanem A bor filozófiája című tanulmányba. Az esszéből Rátóti Zoltán színművész adott elő részleteket a Szepes kultúra napi rendezvényén, hűen tolmácsolva A bor filozófiája csendes humorát és csillogó bölcsességét.

Különleges élmény egy hideg téli estén elmerülni Hamvas napsugaras, illatos és derűs, a mindennapi bosszúságok felett álló világában. És hogy még teljesebb legyen a közönség élvezete, egy-egy rövidebb-hosszabb lélegzetű hamvasi gondolatot kocsma- és diákdalok, megzenésített versek követtek, Huzella Péter énekes, zeneszerző tolmácsolásában.

A két művész pillanatok alatt magával ragadta a nézőket. A közönség hol mély és megrendült csönddel, hol nevetéssel és tapssal reagált, és bizton állíthatom: sokan eljátszottak a gondolattal, hogy hazatérve megigyanak egy pohárkával. E sorok írójában az a kérdés is felmerült: vajon Rátóti Zoltán és Huzella Péter szeretik-e bort?

„Hiteltelen lenne az előadásunk, ha nem rajonganánk a jó borokért” – felelte az előadás után Rátóti Zoltán, hozzátéve: a bor igazából csak apropó, hogy elmondja a szerző, hogyan gondolkodik az életről, a pillanatok megéléséről. Életfilozófiája összesűrűsödött ebben a műben, közérthető és fogyasztható formában, szikrázó humorral, pici iróniával és legfőképp életszeretettel.

„Régről ismertem A bor filozófiáját, Péternek pedig nagyon sok megzenésített verse volt, ami a borral kapcsolatos. Arra a pillanatra már nem emlékszem, hogyan született ennek az estnek az ötlete. Igazából azt tudtuk, hogy szeretnénk valamit közösen csinálni, olyan műsort, ami zenével, irodalommal kapcsolatos, utána sűrítettük, hogy mi férhet bele az előadásba.

Van egyébként egy másik műsorunk is, „…a kincs, mire vágytam” című, magyar költők verseivel. Az a különlegessége, hogy kétszer hangzik el benne minden mű: egyszer Péter megzenésített változatában, egyszer pedig az én előadásomban. Ez egy kísérletnek indult, hogy a közönség mennyire értékeli – és mint kiderült, nagyon” – tette hozzá a színművész.

A bor filozófiáját már tizenöt éve adják elő, de – mint Huzella Péter mondta – most is napokig gyakorol egy-egy előadás előtt. „Tinódit nem tudom fejből. Nagyon hosszú, régi, veretes szöveg, de a többit tudom fejből” – tette hozzá mosolyogva.

Akik eljöttek, minden bizonnyal felidéznének egy-egy verset, szövegrészletet, de sajnos az előadásról nem készült hangzóanyag, videófelvétel, igaz, a prózáról igen. Ahogy Rátóti Zoltán mondta, szíve szerint újracsinálná. „Az elmúlt tizenöt év alatt sok mindenben módosult a műsor, volt, hogy új részeket építettünk be. Lényegi változtatások azonban nem voltak.”

Huzella Péter hozzátette: előfordult, hogy egy-egy ponton változtattak a sorrenden, hogy jobban gördüljön a szöveg. Most tervezik éppen, hogy egy-két dalt kicserélnek.

„A Hamvas-szövegek összevágása úgy, hogy folyamatosnak hasson, óriási szerkesztési munka. Aztán a gyakorlat mutatja meg, döccen-e a szöveg vagy nem döccen. Egy kicsit minden műsor más. Nagyon szeretem csinálni, hallatlanul élvezetes” – mondta az énekes nevetve.

Így tehát annak is érdemes megnéznie újra a Bor filozófiáját, aki nem látta, annak pedig feltétlenül ajánlott, aki lemaradt az érdi előadásról. De az se rossz, ha levesz a polcról egy Hamvas-kötetet, és tölt mellé egy pohár bort. Garantáltan derűssé varázsol egy szomorkás, szürke januári délutánt.