A mai 7-14 éves gyerekek hipergyors világba születtek bele, ahol minden információ egy-két kattintással elérhető. Dédszüleik ennyi idősen azt se tudták, mi fán terem a televízió. Soha még ekkora szakadék nem volt a generációk között, már ami a technikai fejlődést illeti.

Ha szeretnénk jól felnevelni ezt a nemzedéket, ahhoz a megértésen keresztül vezet az út. Ebben segíti a szülőket, pedagógusokat dr. Pais Ella Regina pszichológus, aki a Kőrösi iskola meghívására beszélgetéssel egybekötött előadást tart a suli sportcsarnokában (Aggteleki út 8.) november 25-én, 17 órától.

A rendezvény ingyenes, és nyitott a nem kőrösis diákok szülei és más pedagógusok számára is.

Hogy miben más ez a generáció és miért kell őket más módszerekkel tanítani, motiválni, arról telefonon kérdeztük a professzor asszonyt.

Előadásának címe „A család és az iskola együttműködése a sikerért”. Gondolom, az együttműködésen van a hangsúly. 

Igen. Nagyon fontos, hogy a szülő és a pedagógus tudjanak egymás munkájáról, és különösképp az, hogy közös módszertani kultúrával próbáljanak közelíteni a gyerekek felé. Tisztában kell lennünk ennek a generációnak a sajátosságaival, jobban meg kell ismernünk a gyerekeket, hogy tudjuk, hogyan bánjunk velük – azaz mi a legcélszerűbb magatartás a szülő részéről, és milyen az a módszertani kultúra, amivel az iskolában érdemes dolgozni annak érdekében, hogy tényleg sikeresek legyünk.

Mit ért azon, hogy jobban meg kell ismerni a gyerekeket? 

Az általános generációs jellemvonásokra. Soha annyi tehetséges, kreatív gyerek nem született, mint az alfa generációban.

Érdekes, hogy ezt mondja, hiszen sokan pont arra panaszkodnak, hogy ez a generáció csak a telefonja nyomkodására képes.

Ez nem igaz. Ha sikerül eloszlatnom ezt a tévhitet, akkor már megéri Pécsről Érdre utaznom (nevet). Lényegesen több a kreatív, tehetséges, zseninek tekinthető gyerekek száma, mint korábban. Hogy mi ennek az oka, azt nem tudjuk. Nagyon nem szeretem azt a szemléletmódot, amikor mindenért, de tényleg mindenért az adott generációt hibáztatja az előtte járó. Nem rosszak a gyerekek, csak egyszerűen mások. Ha megértjük, hogy miben különböznek tőlünk, látni fogjuk azt is, hogy hogyan bánjunk velük. Például: ha tudjuk azt, hogy ez a korosztály problémákban gondolkodik, akkor azt is tudjuk, hogyha problémaként fogalmazunk meg számára egy feladatot, akkor elérhetjük, hogy megcsinálja, amit kérünk.

A közös nevező megtalálásakor gond lehet, hogy az X generáció (az 1965-79 között születettek) még teljesen más körülmények közt nőtt fel, mint az Y (1980-94), a Z (1995-2009) vagy az alfa (2010-).

Jelenleg hat generáció él együtt, az 1925-1942 között született csendes generációtól az alfáig. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok mások voltak a nyolcvanas években, mint ma, és ezeket a hatásokat viselik magukon a generációk. És az is tény, hogy minden generáció tagadja az őt megelőzőt. A korábban születetteknél még fontos volt az érték, a morál, míg a mostani generációnak kevésbé. Nincs tekintélytisztelet, nincs szabálytudat. Ezt is világosan kell látni, hogyha tanítani, nevelni szeretnénk őket. Érdemes megjegyezni azt is, hogy soha annyi veszély nem leselkedett a gyerekeinkre, mint most: a magány, szorongás, depresszió esélye nagyon magas ennél a generációnál.

Lehet-e mégis közös nyelv az idősek, a középkorúak és a gyerekek között?

Igen, a harmonikus együttélésnek vannak sikerkódjai. Az egyik az elfogadás. A másik a bizalom – enélkül nem tudunk hatékonyan együttműködni. Ha eleve azt feltételezzük, hogy csak a kütyüt nyomkodja, hogy fegyelmezetlen, figyelmetlen, semmit nem csinál, akkor nem leszünk hatékonyak. A harmadik sikerkód a türelem. Időt kell szánni a gyerekekre, és végtelen türelem kell hozzájuk. Erről is beszélek majd az előadásomon. Fontos, hogy legyen minőségi kommunikációnk, ne arról szóljon egy beszélgetés, hogy „vidd ki a szemetet, már megint rendetlen vagy”, hanem rá figyeljünk. És a leglényegesebb sikerkód a szeretet. Hogy megélhesse a gyerek, hogy ő fontos, elfogadják, bizalommal vannak iránta és szeretik.