Város és idősödés – ezzel a címmel rendezett országos konferenciát Érden a Szepes Gyula Művelődési Központ a hazai idősügyben dolgozók számára.

A meghívott előadók több aspektusból vizsgálták meg azt a kérdést, hogy lehet a városokban olyan közeget biztosítani a szépkorúak számára, ami támogatja és segíti őket abban, hogy minél tovább minőségi életet élhessenek.

Ahogy Szűcs Gábor alpolgármester köszöntőjében elmondta, az urbanizáció és az elöregedés nagy kihívás elé állítja a társadalmat: a KSH prognózisa szerint 2070-re a legtöbb hazai megyében 25-30 százalékos lesz a népességcsökkenés, és az idősek 20 százalék körüli aránya jelentősen magasabb lesz, meghaladhatja a 30 százalékot.

Ezek az adatok arra ösztönöznek, hogy gondolkodjunk a jövőről, és megtervezzük a kihívásokra adott válaszainkat és programjainkat – hangsúlyozta az alpolgármester, megjegyezve: bár Érd lakosságának átlagéletkorát tekintve fiatal város, minden 4-5. érdi honfitársunk betöltötte a hatodik X-et, és minden hatodik érdi nyugdíjas korú.

Gondoskodnunk kell az idősekről, és tennünk érte, hogy ők is jobban gondoskodjanak magukról – emelte ki Szűcs Gábor. Érden számtalan jó példa létezik arra, hogyan lehet ezt sikerre vinni.

Városunkban nagyon sikeres és egyre népszerűbb az Idősen, aktívan Érden program, ami számtalan előadást, foglalkozást, koncertet, sportolási lehetőséget és szabadidős lehetőséget kínál a 65 év felettieknek, teljesen ingyenesen.

A programot Szűcs Ágnes idősügyi referens, a művelődési központ munkatársa ismertette, aki három éve szervez idősügyi programokat Érden, és e konferencia szervezése is az ő nevéhez fűződik.

Ahogy Fige Gergely szociálgerontológus előadásában hangsúlyozta, ezek a programok – mint az Érden is kedvelt szenior akadémiák, demencia-kázvéházak, időstornák, gyaloglóklubok – nagyon fontosak, hiszen átadják az időseknek azt a tudást, hogy hogyan kell később öregedni.

Fige Gergely hangsúlyozta azt is, hogy e munka oroszlánrészét az önkormányzatok és a helyi szintű ellátás, illetve a civil szervezetek vállalták magukra, az állam nem tesz érdemi lépéseket. Pedig ez közös érdek, hiszen az időseknek szóló programoknak köszönhetően a szépkorúak nagyobb eséllyel megőrzik egészségüket és később kerülnek be az amúgy is leterhelt egészségügyi ellátórendszerbe.

Persze, hiába is szervezünk remek programokat, ha azok olyan helyen vannak, amelyeket az idősek nehezen tudnak megközelíteni. Egy öreg ember nem megy ki sötétedés után az utcára, ha nem megfelelő a világítás – mutatott rá a szakember. Vagyis fontos szempont a terek, parkok, épületek, illetve a közlekedés idősbarát kialakítása is.

Az természetesen nem igaz, hogy „a 70 az új 30”, de az sem, hogy a hetedik X után vége az életnek, és egy idős embernek már nem lehet se célja, se küldetése. Sőt! Legyen mindennap célom, amiért felkelek és ami visz előre – hangsúlyozta Fige Gergely.

Erről beszélt, csak teljesen más megközelítésből Kawase Yuzuru diósdi református lelkész is. A japán származású lelkipásztor magyar nyelvű előadásában egy olyan országba repített minket, ahol a várható élettartam a nőknél 87, a férfiaknál 81 év. Ebből következik, hogy a szigetországban nagyon sok az idős ember, viszont hatalmas a születésszám-csökkenés.

A japán társadalom nem tartható fenn, ha az idősek nem dolgoznak, ezért az emberek egyre később mennek nyugdíjba – sokan hetvenévesen is aktívak. Japánban a leghosszabb a munkaidő, itt alszanak a legkevesebbet, a stressz minden korosztályban, az iskolában és a munkahelyen is megjelenik, kiemelkedően magas az öngyilkosok aránya, és nagy problémát jelent az is, hogy az idősekről gondoskodók maguk is öregek.

Ha ennyire nem ideális a helyzet, miért élnek mégis ilyen sokáig a japán nők és férfiak? Kawase Yuzuru szerint a magyarázat részben az egészséges étkezési szokásokban keresendő. Japánban a gyerekek alig várják az iskolai ebédet, mert a menzán nagyon olcsón nagyon igényes ételeket kapnak. Az ebéd nemcsak kötelező eleme a napnak, hanem oktatási eszköz is: arra tanítják a gyerekeket, hogyan lehet egészségesen étkezni.

A hosszú élet másik titka az, hogy az emberi kapcsolatokra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Fontos az életükben a testmozgás is, ráadásul a sport kiváló lehetőség arra, hogy összegyűljenek, együtt legyenek. A japánok szerint sokkal jobb másokkal mozogni, mint egyedül.

Nagyon fontos a hasznosság érzése is, az, hogy van célja az életünknek. Ez az „ikigai” – azaz nemcsak a magunk örömére, hanem mások boldogságáért élünk.

Az idősek Japánban nagyon sokat segítenek a fiataloknak: a gyerekekre ők vigyáznak iskolába menet, gondozzák az utcán a virágágyásokat, takarítják a parkokat, és az iskolai programokban is részt vesznek. Az öregeknek élő kapcsolatuk van a fiatalokkal, és látják felnőni a gyerekeket. Az egymással való kapcsolattartásban egyébként a vallás és a hagyomány is fontos szerepet játszik.

Hogy a közösség (házastárs, rokonok barátok) megtartó ereje milyen nagy, azt egy kutatás is megerősítette: a társadalmi elszigeteltség hasonló módon fokozza a korai elhalálozás veszélyét, mint napi 15 szál cigaretta elszívása.

Az elmagányosodásról tartott igen érdekes előadást Peredi Tivadarné, az Életet az Éveknek Pest Megyei Klubok Egyesületének elnöke, aki a hagyományos családi és lakóhelyi közösségek XX. századi felbomlásáról és ennek mai következményeiről beszélt. Megemlítette a demenciát is, ami – mint fogalmazott – korunk pestise.

Megjegyezte azt is, hogy bár a modern eszközök segítik a kapcsolattartást, használatuk elsajátítása komoly kihívás elé állítja a legidősebb generációt, és csalások táptalaja is lehet. A szépkorúak számára pedig nem áldás, hanem nehézség, hogy kizárólag elektronikusan tudnak már ügyeket intézni.

A társas kapcsolatok fontosságáról beszélt dr. Csépes Tímea, a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület (MOTE) elnöke is, aki az úgynevezett kék zónákról tartott előadást. Ezt a kifejezést olyan földrajzi területekre használják, ahol alacsonyabb a krónikus betegségek aránya és hosszabb a várható élettartam (itt él a legtöbb százéves ember a Földön). Öt ilyen terület van a világon, ahol bizonyos okokból elszigetelt közösség alakult ki, vagy földrajzi, vagy társadalmi, politikai, vallási tényezők miatt.

A kutatók régóta vizsgálják a kék zónák közös jellemzőit, ami alapján kirajzolódik a hosszú élet néhány fontos alappillére: a támogató kapcsolatok, az étrend, a testmozgás, az alvás, és  mértékletes alkoholfogyasztás, hogy csak párat említsünk.

Ezek egyébként nem ördöngösségek. És bár nehéz, régi szokásainkat átalakíthatjuk úgy, hogy életminőségünk javuljon – Csépes Tímea szerint ez még hetvenéves korban sem lehetetlen vagy késő.

Aki szeretne ehhez segítséget kérni, keresse fel a MOTE honlapját, ahol sok hasznos információ mellett személyre szabott tanácsadást is kérhet. Akinek az internetes böngészés nehézséget okoz, gyermekük, unokájuk, vagy akár szomszédjuk pár perces közreműködésével küldjenek elektronikus levelet az eletmodorvos@gmail.com címre, és az egyesület küld telefonos elérhetőséget.

„Az életmódunkon változtatni nem pénzkérdés. Egy idős ember, akinek több krónikus betegsége van, havonta akár 40-50 ezer forintot is elkölt gyógyszerre. Ennek töredékébe kerül egy tanácsadás, és ma már az egészséges élelmiszerek is megfizethetők a boltokban” – húzta alá a szakember.