Kovács László idén télen kezdte papírra vetni azokat a sorokat, amelyekből végül megszületett az Érdi Himnusz nevű költemény. László a verset eredetileg német nyelven írta, ami nem véletlen, hiszen családja és munkája révén is sok szálon kötődik Németországhoz.

Sőt, mint tőle megtudtuk, a német irodalomban amúgy is nagy hagyománya van a városokról, régiókról szóló himnuszoknak, vagy ahogy arrafelé mondják, daloknak.
Ugyanakkor a szerző a jól ismert érdi sváb kórusnak, a Rosenbrückének is a tagja, és elmondása szerint az ott megismert művek jelentették számára a közvetlen inspirációt.

„Olyan dalokat is énekelünk, amik érzelmileg nagyon nagy hatással vannak ránk. Ezek főként német népdalok, de vannak magyarországi svábok által írt dalok is, amelyek nagyon szívhez szólóak. Aztán a próbák szünetében elkezdtem a gondolataimat németül leírni, vagyis írtam egy Hanselbeckről, azaz Érdről szóló városi himnuszt, ami annyira megtetszett a társaságnak, hogy kérdezték: Laci, miért nem fordítod le magyarra?”

– idézte fel az ÉrdMostnak az Érdi Himnusz létrejöttének körülményeit az alkotó, aki egyúttal hozzátette, régóta itt él, de még sohasem találkozott a településről szóló lírai darabbal. Így tudat alatt talán ez is befolyásolta, amikor témát választott.

Aztán a fordítás elkészült, és – ahogy arról beszámoltunk – a tavaszi sváb bálon a premierre is sor került, a verset maga a szerző adta elő a közönségnek. A pozitív visszajelzések hallatán szinte már akkor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy jó érzés lenne ezeket a sorokat egy igazán nagy név szájából is hallani.

Több ismert színész neve is felmerült, de egy váratlan találkozás eldöntötte a kérdést.

Lászlóék a nagykörűi hétvégi házukban nyaraltak a közelmúltban, ahol egy verses esttel épp akkor lépett fel a Jászai Mari-díjas színművész, Csuja Imre, aki a produkció után az egész estét a helyiek társaságában töltötte. Az így kibontakozó baráti hangulatban szó szót követett, és László megkérdezte Csujától, nem lenne-e kedve az Érdi Himnuszt is elszavalni. Volt.

Kovács László szerint a vers megírása ugyan spontán dolog volt, de annak azért örülne, – ami általában egy himnusz célja is szokott lenni – ha ezzel hozzá tudna járulni az érdiek identitástudatának az erősítéséhez.

Hiszen, mint mondja, Érdnek talán az a legszembetűnőbb vonása, hogy sokan mintha nem éreznék magukénak a várost. Mintha nem az otthonuk lenne, csak itt élnének, fogalmazott.

Az alkotó elárulta, az Érdi Himnusz csak a kezdet, folyamatosan születnek a versek, ezekkel pedig alkalomadtán szintén szeretne majd a nyilvánosság elé állni.