Már több, mint tíz éve annak, hogy egy érdi baráti társaság elkezdett a bajba jutott állatokon segíteni. Elkóborolt kutyák, kidobott cicák, megsebesített lúd, mosómedve, papagáj, süni, mókus, szakállas agáma, és megannyi másik faj, amivel dolguk volt az idők során – árulta el Soós Péter, a szervezet elnöke, aki éppen ezekből a tapasztalatokból kiindulva jutott arra, hogy talán lenne értelme egy olyan eseménynek, ami a felelős állattartásra hívja fel a figyelmet.

Az elmúlt szombaton ennek szellemében tartották meg a „Nálatok laknak-e Állatok?” című rendezvényt a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, ahol reggeltől estig várták az érdeklődőket a különféle állatos és kevésbé állatos programokra.

Aki böngészi az alapítvány Facebook oldalát, annak úgy tűnhet, hogy az emberek sokszor nem bánnak jól az állatokkal, és ezt a benyomást Soós is megerősíti. Szerinte van még hova fejlődni, de ez csak akkor jöhet össze, ha az emberek egyrészt minél fiatalabb korban megtanulják, hogy a házi kedvenc családtagnak számít. Másrészt az idősebb nemzedék állattartással kapcsolatos mentalitása egyre inkább háttérbe szorul.

Ez utóbbira a saját emlékei is eszébe jutnak. Mint mondja, gyerekkorában a felnőttek nem az ivartalanításban látták a nem kívánt macska szaporulat megállítását, elintézték azt másképp. Ugyanakkor – mint fogalmaz – ez nem volt különleges, hiszen ebben szocializálódtak.

Vagy egy másik példa, amikor kirakják a kutyát a kertbe, hogy őrizze a házat. Soós úgy véli, 2024-ben ez már felesleges és értelmetlen, hiszen ugyanúgy betörhetnek, és megmérgezhetik a kutyát. Legyen szó bármilyen fajtájú ebről, az manapság már nem számít házőrzőnek – tette hozzá.

Szintén a hozzáállás változásának szükségességét emelték ki a rendezvény egyik résztvevőjének, a Kopo csapatnak a tagjai. A – többek között – érdi állatvédelmi szakjogászokból álló társaság szerint noha egyre több szó esik az állatvédelemről, a gyakorlat bizony sokszor más képet mutat.

„Sok helyen az állatot tárgyként kezelik, ami rossz kiindulópont, hiszen egy élőlényről van szó, aki érezni és szenvedni képes. Vagy például meg szokott betegedni, mint egy gyerek, tehát ugyanúgy figyelni kell rá, ugyanúgy el kell vinni orvoshoz”

– hangsúlyozta egyikük.

Jóllehet, érdemes az állatokat aszerint megkülönböztetni, hogy haszonállatokról, vadon élő állatokról, illetve hobbi jelleggel tartott állatokról beszélünk, de ha máskor nem is, utóbbiak esetében dönthetünk mi a sorsukról.

Véleményük szerint a kulcs, hogy tájékozódjunk, mielőtt belevágnánk. Akár a „klasszikus” házi kedvencekre, kutyára, macskára vágyunk, akár az ennél különlegesebb bánásmódot igénylő egzotikus állatokra, madarakra, halakra, mindig alaposan járjuk körbe a témát, és tudatosítsuk magunkban, hogy mivel jár az adott állat gondozása. Legyen szó az anyagi részéről, vagy épp arról, hogy mennyi időt kell vele foglalkozni.

Soós Péter ezt a kérdést az egyes fajok életkora felől közelített meg, amibe belegondolva valóban egyből képbe kerülhetünk, hogy tudjuk, akarjuk-e vállalni.

„Mindenki jól gondolja meg, kell-e nekik állat, mert egy kutya, macska esetében tizenöt év az átlagéletkor, feltéve, hogy jól van tartva. Viszont egy hüllőnél, papagájnál ez akár húsz, harminc év is lehet”

– fogalmazott.

Magyarán, nem kötelező állatot tartani – összegzett a civil állatmentő.