2024. január 1-jétől emelkedett az ivóvíz és a szennyvízelvezetés díja a nem lakossági fogyasztók (azaz intézmények, vállalatok) számára. Ide kell értenünk az önkormányzati, valamint közintézményeket is, mint például a bölcsőde, óvoda. Főleg őket érinti drasztikusan az áremelkedés: az érdi önkormányzati fenntartású intézményekneknél a vízfogyasztás díja 56,6%-kal nőtt. A csatornadíj a közintézmények esetében 103%-kal, az önkormányzati fenntartású intézményeknél 175%-kal lett magasabb. (Részletesebben lásd a cikk alján.)

Az áremelést most a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) javaslata alapján határozta meg a kormány, tehát sem az önkormányzatoknak, sem a víziközmű szolgáltatóknak nincs ráhatásuk.

Ki fizeti a rezsicsökkentés árát?

Az alapdíjak emelésének mértéke tehát mellbevágó, különösen a közintézmények számára, és ez két kérdést mindenképpen felvet. Az egyik, hogy miért csak most és ilyen mértékben, miért nem több évre elosztva, apránként történt meg? Továbbá, hogy miért nem nyúl hozzá a kormány a lakossági vízdíjakhoz?

Tavaly nyáron még arról volt szó, hogy a lakosság átlag alatti, illetve feletti fogyasztására eltérő tarifát állapítana meg a MEKH, hasonlóan a gáz és az áram díjához.

Volt olyan elképzelés, hogy a lakosság 5 köbméter alatt rezsicsökkentett árat fizessen, az efölötti részre pedig piaci árat. Végül ebből nem lett semmi. (2021-ben egy háztartásra átlagosan havi 7,33 köbméter vízfogyasztás jutott.)

Bár nyilván senki nem szeret semmiért sem többet fizetni a korábbinál, az alacsony lakossági árnak nem érdemes örülnünk. Szakemberek szerint ugyanis régóta jelentős vízdíjemelésre lenne szükség ahhoz, hogy az ivóvízrendszer fenntartható legyen. Vagyis mindnyájunk közös érdekében. Nagy kérdés azonban, hogy milyen formában.

2022-ben a vízközmű-szolgáltatást is elkezdte államosítani a kormány. Az önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatókat a Nemzeti Vízművek Zrt.-be próbálták beolvasztani. A települések választhattak, hogy térítésmentesen átadják vízközmű vagyonukat, cserébe az állami zrt. szolgáltat, vagy tovább vonszolják a rezsiárrobbanás miatt csődközeli helyzetbe került cégeiket. Végül az önkormányzatok harmada adta át a vagyonát és a feladatot a Nemzeti Vízműveknek. (Érd nem tartozott közéjük, városunk megőrizte víz- és csatornaközmű vállalatát.)

Ezek után a kormány kihagyta a víziközmű-cégeket a rezsivédelmi alapból, mondván, lehet csatlakozni az állami szolgáltatóhoz.

Mivel a kormány ráadásul adót is szed a szolgáltatóktól, az ivóvizet pedig „rezsicsökkentett áron” engedi számlázni, évi 150–200 milliárd forint hiányzik a vízszolgáltató cégek költségvetéséből.

Az ivóvíz negyede pocsékba megy

Nemcsak Érdre, hanem az egész országra igaz, hogy elöregedett és elhasználódott a hálózat, sok helyen szivárognak a csövek, emiatt a vízmennyiség negyede elfolyik. Az azbesztcement csövek cseréjére sok pénz kellene, ami nem áll rendelkezésre.

2023-ban a kormány 150 milliárd forinttal támogatta a vízközművek fenntartását, az ágazat a saját bevételeivel együtt összesen 430 milliárdból gazdálkodhatott. Ahhoz, hogy működőképes maradjon a rendszer, a Magyar Vízközmű Szövetség szerint legalább évi 150-200 milliárd forint többletre lenne szükség, és mintegy tíz éven át tartó felújításokra. (Érd és térsége legutóbb hiába kért állami forrást az elkerülhetetlen fejlesztésekre, nem kapott. Erről itt írtunk.)

Az áremelés mellett most egy másik rendelet is született, amely név szerint megszabta, mely vízszolgáltatóknak mennyit kell egy új alapba (Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap) negyedévente befizetniük, és melyek kaphatnak abból kompenzációt. Ez Érdet kedvezően érinti, hiszen fejlesztési forráshoz jut.

Lanku Ildikó ügyvezető igazgató elmondta, hogy az Érd és Térsége Víziközmű Kft. és az Érd és Térsége Csatorna-szolgáltató Kft. nem befizetője, hanem kedvezményezettje lesz ennek az alapnak, ami pozitív hatással lesz a cég működésére.

Fejlesztésre mindeddig abból tudtak költeni, amit a települések tulajdonában levő vízközmű vagyon bérlésére befizettek, azt ugyanis a települések visszaforgatták. Az úgynevezett Gördülő Fejlesztési Terv keretében Érden 2021-ben 138 milliót, 2022-ben 256 milliót, 2023-ban 135 millió Ft-ot fordítottak beruházásokra, fejlesztésekre. Idén januárban pedig elkezdődött egy 15 éves fejlesztési terv végrehajtása.

Megkésett lépés jó irányban

Az elmúlt időszak csőtörései nem a karbantartások elmaradására vezethetők vissza, hiszen az elöregedett azbesztcement csövek cseréje nem karbantartási, hanem felújítási feladat. (Erről itt írtunk.)

Az új jogszabály most név szerint meghatározza, hogy az egyes víziközmű szolgáltatóknak mennyit kell kötelezően elkülöníteni és fejlesztése fordítani. Ez az érdi vízmű esetében 270 millió forint. Ha ezt összevetjük azzal, hogy az azbesztcement csövek cseréje milliárdos nagyságrendű költség, világos, hogy az csak több év alatt valósulhat meg.

Mindent egybevetve a mostani áremelést szakemberek úgy értékelik, hogy ha későn is, de jó irányban tett lépés. Mivel az ivóvíz véges erőforrás, olyannak kellene lennie az árképzésnek, hogy biztosítsa a költségek fedezetét és a tartós működéshez szükséges nyereséget, valamint ösztönözzön a takarékos felhasználásra.

Mivel alapvető közszolgáltatásról van szó, fontos, hogy a lakosság számára megfizethető legyen. Van olyan elképzelés is, hogy havonta egy köbméter legyen ingyenes, ami elég ivásra, főzésre, kézmosásra. Annak pedig, aki locsol vele, kerüljön lényegesen többe, mint annak, aki csak a normális életviteléhez szükséges mennyiséget használja. Ezt egyszerűen meg lehet oldani: fogyasztási sávok szerinti árképzéssel. 2010 előtt a gáz- és a villamosenergia-szolgáltatásban volt ilyen, a Fidesz-kormány szüntette meg, amivel nyilván nem a szegényebbeknek kedvezett.

A sávos árképzés ösztönözne az esővíz gyűjtésére, a takarékosságra, és a vízközmű cégeknek is jutna fejlesztésekre. A kormánynak azonban, úgy látszik, többet hoz a konyhára a rezsicsökkentéssel elérhető kommunikációs nyereség, valamint a közműcégek megadóztatása. Ez utóbbiból 54 milliárd Ft-ot szed be. Az érdi szolgáltató évi adója 100 millió forint. Ha ezt nem vonná el a kormány, ennyivel többet lehetne költeni fejlesztésre.

Így emelkedtek az árak a nem lakossági fogyasztók esetében:

2024. január 1-től köbméterenként 732 forint az ivóvíz, és 1119 forint a szennyvízelvezetés díja a nem lakossági fogyasztók számára. Nő az alapdíj is, méghozzá ivóvíz esetén havonta 841 forint és 609 ezer forint között kell majd fizetni, az átfolyási átmérőtől függően. A szennyvíz alapdíja havi 1661 forint és 1 millió 204 ezer forint között lehet.

Az emelés mértékét nehéz százalékban meghatározni, hiszen a korábbi árak településenként eltérőek. Például Budaörsön 215, Biatorbágyon 423, Érden 420 forintba kerül egy köbméter lakossági ivóvíz. Érden a nem lakossági vízdíj eddig 700 Ft volt. Az országosan egységes 732 Ft tehát ehhez képest 4,5%-os emelést jelent, az önkormányzati fenntartású intézmények számára viszont lényegesen többet: több mint másfélszeresét kell fizetniük az eddigi díjnak (56,5%). A csatornadíj valamennyi nem lakossági fogyasztó számára jelentősen több lett: 103%-kal a vállalkozások, közintézmények, 175%-kal az önkormányzati fenntartású intézmények tesetében.

Az alapdíj (ami eddig nem volt minden településen külön tétel) emelésének mértéke átmérőnként változik. A leggyakoribb (13-as átmérőjű) vízmérőt használó nem lakossági felhasználók számára a vízalapdíj emelkedése 147%, a 65 mm átmérőjű vízmérők esetén 94%, a 125 mm átmérőjű vízátmérők esetén 619%. A szennyvíz elvezetéséért a 13 mm átmérőjű vízmérő után nettó 214 Ft alapdíj helyett januártól 1161 Ft-ot kell fizetni, az emelés mértéke tehát 676%.