Klaudia és párja tavaly ősz óta működtet egy büfét a városközpontban, és szinte azonnal meg is hirdették az akciót, hogy a mentősök, a tűzoltók és a rendőrök ingyen válogathatnak az apró étkezde kínálatából.

„Anyukám ápoló, jelenleg egy érdi szociális intézmény munkatársa, így rajta keresztül valamelyest bepillanthatok ebbe a világba. És azt látom, hogy az állami rendszerben dolgozókat nem becsülik, és nagyon rosszul fizetik. Miközben olyan a munkájuk, hogy a legtöbbet kéne keresniük. Szerintem az lenne a minimum, ha egymilliót kapnának” – fogalmaz Klaudia.

„Édesanyám egy olyan helyen is dolgozott, ahol mindössze egyetlen ápoló jutott ötven, hatvan emberre. Ott előfordult, hogy amikor az egyik beteg szomjas volt, és anyu meg akarta itatni, akkor a kollégája rászólt, hogy ne tegye, mert kevesen vannak és nincs erre idő.”

Úgy érzi borzalmas, amin ezek az emberek nap, mint nap átmennek. És ez nem csupán az egészségügyi, szociális területen dolgozókra igaz, hanem az egyéb, a társadalom számára fontos közfeladatokat ellátó hivatásokra is.

Ezért merült fel az ötlet, hogy megpróbálják a maguk eszközeivel kifejezni a szolidaritásukat az említett három szakma képviselőivel. Arról nem is beszélve, hogy ezt látván akár mások is kedvet kaphatnak egy efféle gesztushoz – hangsúlyozta a fiatal lány.

Ugyanakkor Klaudia szerint még nem volt, aki követte volna a példájukat. Sőt, ami még érdekesebb, hogy maguk az érintettek sem tolonganak az ingyen melegszendvicsért, palacsintáért vagy rétesért.

„Amikor kitettük a felhívást ide a bódéra, meg a Facebookra is, akkor a szomszédos virágárus sráccal is azon poénkodtunk, hogy mostantól majd a közeli használt ruha boltig fognak állni az egyenruhások. Holott nem bánnám, mert tényleg nem a reklám miatt találtuk ki”

– meséli nevetve.

Mint mondja, múltkor is arra sétált néhány mentős, észrevették a táblát, össze is kacsintottak, de ők sem éltek a lehetőséggel. Talán nem akarnak visszaélni a helyzettel. Pedig még igazolványt sem kérne tőlük, elhiszi bemondásra, hogy azzal van dolga, akinek az illető mondja magát – teszi hozzá mosolyogva.

Egyébként nem ez az első alkalom, hogy jótékonykodnak – árulja el Klaudia. Párjával – aki egy fodrászüzletet is működtet – többször jártak már különféle érdi szociális intézményekben, például gyermekotthonban, hajléktalan szállón, ahova vittek ételt, vagy épp levágták az ott lakók haját.

„Anyukámmal fordult elő az is, amikor egyszer az egyik beteg megköszönte neki, hogy egyáltalán rámosolygott, szebbé téve a napját ezzel.”

Klaudia megjegyezte, az ő céljuk is hasonló, így vagy úgy szebbé tenni a napját valakinek. Ez esetben éppen egy rendőrnek, tűzoltónak vagy mentősnek.